Karl Popper

Mint ígértem, a hétvége folyamán elkezdek magáról a disputáról írni bővebben, hogy mi is ez tulajdonképpen. 

Tehát, a disputa a vita, de nem az a tipikus ordibálós, verekedős, csak-nekem-van-igazam-és-ti-mind-hülyék-vagytok vita, hanem valami, ami kiabálás nélkül megy. A lényeg, hogy "every coin has two sides" - az éremnek két oldala van, és nem feltétlenül biztos, hogy amit te egy szempontból látsz, az másnak is pont olyannak néz ki. Mindenkinek más és mást jelenthet ugyanaz az egy mondat, attól függően, hogy milyen a személyiségünk, mit tanultunk az iskolában, milyen könyveket olvastunk, milyen filmeket néztünk, és alapvetően milyen nézeteket hozunk otthonról. És csak azért, mert valaki "B"-t hoz magával, és nem "A"-t, mint én, attól még lehet igaza. Na, ezt megérteni, elfogadni tanít meg a disputa. Persze ez nem könnyű, különösen ha korábban mindig csak egy nézőpontból vizsgáltad a dolgokat. De lehetsz akármilyen idős, tanulhattál már akármennyit, a disputa-módszerek segítenek kitágítani a nézőpontodat. (Ha eljössz hozzánk november 25-én, akkor ebből kaphatsz egy kis ízelítőt!) És amikor már elégszer csináltad "tudatosan", akkor egy idő után már mindennek megvizsgálod a különböző aspektusait, és ez könnyebbé teheti a tanulmányaidat, a fontosabb döntéseidet. 

A vitának számtalan formája van, én a blogbejegyzésekben néhány fontosabbat emelnék ki. Legelőször is a Karl Popper vitaformátumot, ami Magyarországon a legelterjedtebb, én magam is ebben vitáztam négy éven keresztül. 

Ebben a formában két három fős csapat áll egymással szemben, a támogatók (T) és az ellenzők (E). A vita egy tételmondatról szól, a támogatók értelemszerűen állítják a mondat tartalmát, az ellenzők pedig tagadják azt. A vitában szónoklatok és keresztkérdés szekciók váltják egymást.

Az egyes szónokok bevezetik saját csapatuk álláspontját (az ellenző egyes már reagál az állító érvrendszerre). A kettes szónokok bizonyítják a saját érveiket, illetve folytatják a másik érvrendszer cáfolatát. A harmadik szónokok pedig lezárják a vitát, az ő feladatuk, hogy megmutassák, miért az ő csapatuk érvrendszere volt a vitában az erősebb, konklúziót vonjanak le az ütközőpontokból. 

A keresztkérdéses szekciókban az ellenfél csapat embere kérdez, a célja, hogy megtalálja a gyenge pontokat a másik érvrendszerben, és ezekre rá is mutasson, a válaszokat pedig a társai be tudják építeni a beszédekbe. 

A csapatoknak külön-külön 8 perc kikérhető idejük van, ezt a beszédek előtt felhasználhatják (van, amikor egy percet minden beszéd előtt kötelező kivenni), ilyenkor tudják gyorsan rendezni a gondolataikat, mielőtt elmondják a szónoklatukat, illetve ilyenkor tud a csapat kommunikálni. 

A vita egy kicsit több, mint egy óra hosszú, és tapasztalatból mondom, hogy nem könnyű elmegyakorlat, egy-egy igazán jó vita rendesen leszívja az ember agyát. Viszont rettenetesen élvezhető! De komolyan, amikor látod, hogy működik az érvrendszeretek, amikor a kérdéseiddel megzavarod az ellenfelet, vagy éppen nem tudnak téged kérdésekkel csőbe húzni... felejthetetlen!

A vitát általában három fő bírálja, akik nem azt nézik, hogy az érv az egyébként igaz-e vagy sem, hanem azt, hogy az adott érvrendszer megállja-e a helyét a vitában. A bírók nem dönthetnek arról, hogy az adott példa jó-e vagy sem, csak az érvrendszerek közötti interakciókat nézik, hogy melyik csapat tudta jobban megvédeni az álláspontját. Ja, és a szónokokat is pontozzák megadott szempontok alapján, max. 30 pontot adhat egy szónoknak egy bíró. (Ez NAGYON ritka!)

És hogy ez az egész, amit - remélem, érthetően - leírtam, mire is jó? 

1. Hát, egyrészt megtanít csapatban működni. Hiszen a csapattársaiddal félszavakból is értenetek kell egymást, hogy az erősen korlátozott időben reagálni tudjatok az ellenfeleitek érveire. Ráadásul ha egyikőtök hibázik, nem koncentrál annyira, kifelejt valami  fontosat, az a többiekre is hatással van - bízni is meg kell tanulni a másikban, hogy tudja, mit kell tennie.
2. Alapvetően megtanít helyesen érvelni, és nem csak azt hajkurászni, hogy "csak azért, mert én azt mondtam". Megtanítja, hogy bizonyítékkal alátámasztani a mondandót hasznos tud lenni. 
3. Megtanít gyorsan reagálni váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekre, hiszen nem tudhatod, hogy a másik csapat mit fog mondani, de arra neked válaszolnod kell. 
4. Megtanít kiállni, összefüggően, értelmesen 5-6 percet beszélni megadott témáról. Megtanítja, hogy hogyan tudod magadat érthetően kifejezni, úgy, hogy az hatással legyen a közönségre, a bírókra, az ellenfeleidre. 
5. Megtanít kérdezni, jó kérdéseket feltenni. Hiszen a keresztkérdésekben nem lehet az időt rossz kérdésekre, és az arra kapott válaszokra elpocsékolni, úgy kell kérdezni, hogy tényleg rendes, értékelhető választ kaphass. 

Szóval sok mindenre jó. És közben hatalmas élmény. És mindezt úgy kapod meg a vitázástól, hogy észre sem veszed. Felkészülés közben, amikor a csapattársaiddal beszéltek a tételmondatról, megalkotjátok az érvrendszert, amikor vitáztok. 

És ha mindezt szeretnéd átélni, kipróbálni, megtanulni játékosan, akkor gyere el hozzánk, a SzEDiK találkozóira. Az első november 25-én lesz, várjuk a jelentkezéseket!

Ja, ma elkészült egy új plakát! :D

Halihó, 

Sári