A legutolsó "teljes értékű", igazából vitás SzEDiK-re őszintén bevallom, hulla fáradtan érkeztem, és különösebben időm sem volt készülni. Ez a félévem időmenedzselés szempontjából nem volt túl kedvező, hiszen előadásom alig volt, viszont rengeteg szeminárium, amikre persze hétről-hétre kellett folyamatosan készülni. Emellett ugye társadalmi innoválok (Fortély-sátor) is szabad perceimben, meg igyekszem terjeszteni a vitakultúrát, és a három dolog zsonglőrködése itt a félév végén kezdett egy kicsit összeomlani. Így nem igazán volt időm és energiám készülni az utolsó témánkra, amit előtte a disputásaim vetettek fel: a társadalmi szolidaritás és ellenállás.
Egyébként szerintem nem meglepő, hogy pont ez a téma foglalkoztatja őket: elég sok, nagyszabású tüntetés volt mostanában az egészségügy és az oktatásügy kapcsán, amik mellett az sem mehet el vakon, akit egyébként egyáltalán nem érdekel a politika. És az is nagyon elgondolkodtató, amikor Sándor Mária egy év után azért adja fel, mert úgy érzi, nem állnak mögötte pont azok, akiknek leginkább kellene, míg a pedagógusok az ő (és lássuk be, mindenki) ügyéért odaálltak. Én magamban ezt egy utolsó figyelemfelkeltésként értelmeztem, amivel arra próbálta rávenni az embereket, hogy legyenek társadalmilag szolidárisak, és éljenek a demokratikus jogaikkal.
És hogy miért nem természetes, hogy kimegy az ember tüntetni? Miért nem egyértelmű, hogy nyilvánosan is odaállok egy jó ügy mellé, és nem csak zárt ajtók mögött suttogva mondom el a véleményemet? Hát erről is beszélgettünk a SzEDiK-en.
Magának a foglalkozásnak nem volt túl bonyolult a vázlata:
1. Bevezetés
2. Definiálás - mi is az a társadalmi szolidaritás?
3. Tételmondatok
4. Zárókör
A foglalkozás elején egy üdítően semmitmondó vita alakult ki arról, hogy ki is a legteszetosszább főhős (Zsákos Frodó, Harry Potter vagy Jon Snow - Frodóban egyeztünk meg...) Majd áttértünk a komolyabb témákra.
A zanza.tv egy nagyon hasznos oktatási felület, tök kár, hogy nem lehet róla letölteni a videókat, így a társadalmi szolidaritásról szóló anyaguknak csak az átiratát tudtam bevinni a foglalkozásra. Viszont a vízilabda-analógiás magyarázat arról, hogy mit is jelent szolidárisnak lenni, szerintem nagyon működött (és persze külön értékeltem, hogy nem a túlhasznált focival állították párhuzamba a dolgot...) Jó, nyilván egy kicsit leegyszerűsített a szöveg, meg talán néhány helyen kissé didaktikus is, de a lényeget megérti belőle az ember - és különösen a gyerek, ha ezt használja az etika tanára órán.
Ezen a beszélgetésrészen egyébként felidéződtek az elmúlt időszak tüntetései, megmozdulásai, megjegyeztük, hogy az internetadó elleni tüntetés volt az egyik legtöbb embert megmozgató dolog - nyilván közel ütött a téma mindenkinek. És arról is volt szó, hogy hát bizony nem mindenki látja értelmét annak, hogy kimenjen tüntetni.
A beszélgetés után áttértünk a tételmondatokra. Azt bírom, nagyon a csapatban, hogy ismerik annyi már az egyszerűbb vitaformátumokat, hogy már kérik, melyik tételmondatot hogy dolgozzuk fel, mert úgy izgalmasabb lenne.
Lássuk a tételmondatokat:
Egyre kevésbé szolidáris társadalomban élünk.
Ennél a tételmondatnál először is azt állapították meg, hogy itt egy tendenciáról van szó a tételmondatban, és lényegében a tendencia valóságértéke a kérdés. Utána azt is tisztázniuk kellett, hogy a szolidaritás az egyenlő-e a szabadsággal, és egyáltalán ez a két fogalom milyen viszonyban van egymással. Ezt kétsarkos módszerrel dolgoztuk fel egyébként, és a többség azt állította, hogy így van,
A tüntetés hatékony módja a vélemény kifejezésének.
Ezt a tételmondatot a csapat javaslatára az eredetileg tervezett kérsarkos helyett véleményvonallal dolgoztuk fel. És itt bizony előjöttek a nem túl pozitív sztereotípiák a tüntetésekről, nevezetesen az áremelkedés ellen tüntető tojásdobáló néni, a verekedések, a paradicsomdobálás, stb. És volt olyan is, aki kerek perec kimondta, hogy a tüntetésnek nincsen semmi értelme, mert úgy sem történik semmi egy tüntetés után.
A tojásdobálás elfogadható része a szabad véleménynyilvánításnak.
Az előző tételmondat alatt felvetődő problémákkal külön tételmondatban is foglalkoztunk, és meglepetésemre volt olyan, aki azt mondta, simán lehet tojást dobálni. A többiek erre kérdéssel reagáltak: mi választja el a tojásdobálást a kőhajigálástól, A vita innentől kezdve átcsúszott az erőszakosság témájának irányába, és arról volt szó, hogy egy tüntetés mennyire csúszhat át "dobálós" dologgá. A két sarok itt azért egymásnak feszült rendesen.
Egy rossz törvénynek nem kell engedelmeskednünk.
Ez az egyik abszolút kedvenc tételmondatom, a nagyon régen visszajáró SzEDiK-esek meg is jegyzeték, hogy ezzel már foglalkoztunk. Itt megemlítődött a polgári engedetlenség témaköre is, egyáltalán az is kérdés volt, hogy a rossz törvény hogyan és ki által definiálható. Nem jutottunk megegyezésre a tételmondatot illetően, de nem is hiszem, hogy itt feltétlenül kellett volna.
Itt véget is ért a foglalkozás, mert én már alig láttam ki a fejemből, és a többiek is eléggé lefáradtak ekkorra. Az biztos viszont, hogy 1. foglalkoztatja a csapatot a téma, 2. a társadalmi szolidaritás, társadalmi ellenállással kapcsolatban nem vagyunk mindennek tisztában, nem ismerjük a lehetőségeinket, illetve azt, hogy hogyan lehetne ezekkel a jogainkkal igazán demokratikus úton élni.
Ja, és hogy mik lettek a bejegyzés elején feltett kérdéseinkre a válaszok? Talán az, hogy egész egyszerűen nincsen benne ez a típusú szolidaritás a kultúránkban, és egyébként nem is nagyon bátorítják a dolgot mostanában... És ha ez nem tetszik, akkor a mi korosztályunkon a sor, hogy változtassunk...
A viták ezen felül viszont nagyon jók voltak, még a fáradtság ellenére is, és én külön örültem, hogy a félév utolsó komoly foglalkozása egy ilyen súlyos és fontos témát kapott - jól feldolgozva.
A félév utolsó alkalma már nem lesz komoly, inkább játszani fogunk, meg egy kicsit érvelgetni, meg persze sütizni :D
Addig is - vitára fel!
Sári
