Disputa

Mi a disputa? Formális vita, amelyben szabályok és keretek mentén a résztvevők érvelnek (nem feltétlenül saját) álláspontjuk mellett. A vitázók nem csak elmondják az érveiket, hanem reagálnak a másik oldal érveire, álláspontjára. A disputa egy közösségi játék, egy szellemi sport, ahol a résztvevők saját készségeiket fejleszthetik: együttműködés, érveléstechnika, nyilvános beszéd, kritikus gondolkodás, rendszerezési készség, tolerancia, nyitottság, önbizalom, értő figyelem - mind-mind olyan képesség, készség, ami bárki számára hasznosítható lehet a mindennapok vagy akár a munka során. A disputa ráadásul nem csak a készségeket, hanem az önismeretet is fejleszti. Disputázni bárki jöhet, nem kell egy bizonyos témában jártasnak lenned. A lényeg az, hogy nyitott legyél, és a saját, már meglévő tudásodat hajlandó legyél bővíteni, tágítani. A vitának számtalan formája van, a blogbejegyzésekben pedig ezek alkalmazásáról fogok beszámolni.

2016. október 16., vasárnap

Most mondhatod! - A Brexitről...

Az elmúlt nagyjából négy év során megfigyeltem, hogy amikor olyan izgalmas dolgok történnek a nagyvilágban, amiről érdemes lenne vitázni (pl. a melegházasság engedélyezése az USA-ban, vagy éppen a Brexit), akkor nálunk már jócskán tart a vizsgaidőszak, és persze, hogy így nem tudunk teljes aktualitásában az adott kérdésekről vitázni. De sebaj, a következő félév során mindig előkerülnek ezek a témák, és hát lássuk be, a Brexit azóta is folyamatosan nagyon aktuális.

Nagy-Britannia az első ország, aki "kiszavazta" magát ebből az Európai Uniónak nevezett élőszereplős demokrácia reality-showból... ezzel meglepve mindenkit. Alapvetően megosztották saját magukat is, az EU sem nagyon értette szerintem első pillanatban, hogy ez most mit is jelent, meg a tagállamok is különböző módokon reagálták le a dolgot (pl. annak, aki folyamatosan a kilépés felé kacsintgat, ez jó példa lehet...) És szinte azonnal be is indultak a következmények: esett a font, lecserélték a Miniszterelnököt, és elkezdtek tárgyalni arról, hogy egyáltalán hogyan is lehet az egészet kivitelezni.
Amit a legutóbb hallottam, hogy tavasszal fognak életbe léptetni egy olyan záradékot, mi szerint a kilépésnek az onnantól számított 2 éven belül meg kell történnie - szóval nem egy hirtelen esemény lesz, remélhetőleg minden szempontból gondosan előkészítik a lebonyolítását.
Az EU-s belviszonyok kapcsán, illetve csak azért, mert mind Európai Uniós állampolgárok vagyunk, annak ellenére, hogy maga a népszavazás júniusban volt, a Brexit témája még mindig nagyon aktuális.

Így tehát hétfőn ezzel foglalkoztunk, lássuk is hogy hogy:

1. Bevezetés - szabad asszociáció - mit tudsz a Brexitről.
2. Miért történt? - Why Brexit happened? - Alexander Betts, TEDSummit - ismertető videó.
3. Szerepjáték - Maradók vs. elhagyók - vita

1. Szerintem a bevezetésre nem érdemes sok szót pazarolni, nagyjából mindenkinek volt egy alaptudása, elképzelése a Brexitről, de többségében csak külső megfigyelő szempontjából.
2. Ennél sokkal érdekesebb a videó, amit gondolatindítónak hoztam. Ez a TED beszéd alig egy hónappal a referendum után hangzott el egy brit szociológus, Alexander Betts szájából, aki többszörösen is érintett a kérdésben. Emiatt helyenként erősen szubjektív meglátásai vannak, és a beszéd végén felvázolt "megoldási javaslata" valóban erősen "puhatolózó". Mindamellett viszont szerintem rendkívül megkapóan és érthetően beszél a Brexit jelenségéről, magáról az okokról is. (Angolosként a kiejtését külön értékelem, illetve plusz érdekesség: a magyar feliratot én készítettem hozzá... ;) ) Az alábbi linken bárki megnézheti:

A videó megtekintése elvett jó 20 percet a foglalkozásból, és majdnem ennyit a hozzá kapcsolódó kötetlen beszélgetés is, ahol átbeszéltük a főbb pontokat.

3. Utána jött csak az igazi vita: két csapatra osztottam a megjelenteket (4 főnél nem volt túl nagy feladat kimatekozni az elosztást), és az egyik csapat lett a Maradókat képviselő oldal, a másik pedig az Elhagyókat. Segédanyagot is kaptak: néhány héttel korábban egy angolos szemináriumunkon ugyanezzel a témával foglalkoztunk, ott kaptunk egy jó kis összefoglaló táblázatot a két oldal főbb ütközőpontjairól (Kereskedelem, EU-s pénzügyek, Szabályozások, Bevándorlás, Befolyás). Ez és a videóban elhangzottak alapján, illetve saját tudásuk szerint kellet kidolgozniuk az érvrendszerüket.
Egy kis keretet is adtam a vitának. A beszédek 3-3 perc hosszúak voltak, először a Maradók csapata mondhatta el az érveit, az Elhagyók ezután kérdezhettek, majd fordítva. Ezután jött egy 3 perces szünet, hogy felkészülhessenek a második körre, amiben először ismét a maradók, majd az Elhagyók beszéltek 3-3 percben. Itt már nem lehetett kérdést feltenni a beszéd után, és mivel ketten voltak a csapatokban, harmadik beszéd nem is volt. Lényegében ez egy nagyon lerövidített, leegyszerűsített Karl Popper vita volt, de jól működött. Instrukcióként annyit kaptak meg, hogy engem, egy 30-as éveiben járó középosztálybelit kell meggyőzniük, aki egy kis/középvállalkozásban dolgozik, ami exportálja a termékeit, de azt már nem tudom, pontosan mi is a felvevőpiacunk (mármint a karakterem nem tudja - egyébként az EU - a szerk).
A vita során a két csapat pedig rendkívül jól leképezte azt, ami a valóságban történt: míg a Maradók a racionális észérvekre építettek, az Elhagyók a nacionalizmusomra igyekeztek minél erősebben hatni.
Mind a négyen nagyon ügyesek voltak, és annak ellenére, hogy az ilyesfajta vita egészen más, mint egy kötetlenebb négysarkos, így is jól érezték magukat ebben a szerepben.

Mindent összevetve egy igazán izgalmas foglalkozás lett ebből a témából, a végén a vita szerintem különösen jó ötlet volt (*vállveregetés*), hiszen így közelebb került egy egyébként messzinek tűnő probléma hozzájuk.

Jövő héten a várva várt gender tematikáról lesz szó - meddig terjed az egyenlőség?

Addig is - vitára fel!

Sári

2016. október 9., vasárnap

Most mondhatod! - Az alternatív módszerekről...

...vagy mégsem. Ugyanis ez a foglalkozás volt az a tipikus semmi sem úgy történik, ahogy kitaláltam foglalkozás, amiből minden félévben van legalább egy. 

Hetek óta (mióta az egyik állandó visszatérő tagunk elmesélte, hogy "csakratisztása" lesz) tervezgettük, hogy az alternatív gyógymódokról fogunk beszélgetni, de aztán a frissebb témák érdekében ez tolódott. Végül csak eljutottunk idáig, de hogy mi sült ki belőle a végén, az egy másik kérdés.

Nézzük a foglalkozástervet:

1. "Ismétlés"- az előző alkalom kapcsán
2. Definiálás - mi is az alternatív módszer?
3. Érvelés.
     A. Egészségügy: véleményvonal (Alternatív vs. hagyományos), kétsarkos - Tételmondatok: A beteg maga dönthessen a kezelés módjáról. Fontosabb az ember kezelése a tünetek kezelésénél. Az alternatív gyógymódok hátráltatják a rendes segítségadást.) 
     B. Oktatás: véleményvonal (Alternatív vs. hagyományos) - Tételmondat: Az alternatív egy idő után mainstream lesz.
4. Lezárás

Azért írtam le a tételmondatokat már az óratervbe szokásommal ellentétben, merthogy nem jutottunk el odáig. Ha valakinek kedve van kipróbálni őket, akkor én is kíváncsian várom majd az eredményeket, tapasztalatokat.

De hol akadtunk el ennyire? Lássuk!

1. "Ismétlés" - A legutóbbi alkalommal a népszavazásról beszélgettünk, és mivel idő közben túl is lettünk rajta, úgy gondoltam, érdemes egy kicsit visszatérni a témához. Arra voltam leginkább kíváncsi, hogy milyen érzések és gondolatok voltak a fejekben az eredményeket látva. Ebből aztán nagyon izgalmas kis kötetlen mini-viták alakultak ki. Egyrészt előkerült magának az eredménynek a különböző értelmezése, másrészt ismételten az otthonmaradás kérdése. Megint nem jutottunk azon kívül más konklúzióra, hogy az aktuálpolitikai helyzetről igenis beszélni kell, tájékozódni kell, különben az ember nem tudhatja, mikor milyen tálalásnak dől be. 
Ezzel a résszel nagyjából el is ment a 90 perces foglalkozás fele, így áttértünk az alternatív módszerek definiálására. 

2. Definiálás - A 90 perc második felét pedig bizony ezzel töltöttük el. A matekos gondolkodásúaknak ugyanis az alternatív az "egyenlő értékű megoldást" jelenti, míg a többieknek ebben a helyzetben nem volt benne semmiféle egyenlőség. Már azzal gond volt, hogy akkor mit is hívunk hagyományos orvoslásnak? Amit ősapáinktól örököltünk, vagy amit egyetemen lehet tanulni? Az alternatív orvoslás az, amelyek eredményességéről nincsenek kutatások? Vagy akkor mi is?
Mivel az egészségügy kapcsán nem jutottunk megegyezésre, így próbáltunk párhuzamot vonni az oktatással, ahol elővettük az alternatív iskolák (pl. Waldorf) gyakorlatát. Innen meg persze eljutottunk a jelenlegi oktatási rendszer előnyeihez, illetve inkább hátrányaihoz... és már bőven 90 percen kívül voltunk, amikor rájöttünk, hogy már nagyon nem az alternatív gyógymódokról beszélünk...

Az az igazság, hogy egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Egészen sokan voltunk, valószínűleg a keretesebb feladatok is jól működtek volna, de az ilyen kötetlen beszélgetésekre is szükség van néha, ráadásul a témákhoz teljes mértékben illett. Mivel azért annyira sokan nem voltunk, mindenki szóhoz jutott, senki sem szorult háttérbe. És kivételesen én sem moderáltam, hanem be tudtam szállni a beszélgetésbe.

A következő alkalommal pedig a Brexitről fogunk beszélgetni, ezúttal azért vitásabban!

Addig is - vitára fel!

Sári