Disputa

Mi a disputa? Formális vita, amelyben szabályok és keretek mentén a résztvevők érvelnek (nem feltétlenül saját) álláspontjuk mellett. A vitázók nem csak elmondják az érveiket, hanem reagálnak a másik oldal érveire, álláspontjára. A disputa egy közösségi játék, egy szellemi sport, ahol a résztvevők saját készségeiket fejleszthetik: együttműködés, érveléstechnika, nyilvános beszéd, kritikus gondolkodás, rendszerezési készség, tolerancia, nyitottság, önbizalom, értő figyelem - mind-mind olyan képesség, készség, ami bárki számára hasznosítható lehet a mindennapok vagy akár a munka során. A disputa ráadásul nem csak a készségeket, hanem az önismeretet is fejleszti. Disputázni bárki jöhet, nem kell egy bizonyos témában jártasnak lenned. A lényeg az, hogy nyitott legyél, és a saját, már meglévő tudásodat hajlandó legyél bővíteni, tágítani. A vitának számtalan formája van, a blogbejegyzésekben pedig ezek alkalmazásáról fogok beszámolni.

2016. szeptember 30., péntek

Most mondhatod! - A népszavazásról...

A demokráciának az alapja, hogy az állampolgárok meghatározott időközönként kiválasztják a saját képviselőiket, akik utána az érdekeik szerint járnak el, illetve hogy bizonyos helyzetekben maguk az emberek is kinyilváníthatják a véleményüket egy-egy kérdéssel kapcsolatban - azaz népszavazhatnak. Na, ez lesz most vasárnap is, és mivel ebben a félévben kifejezetten törekszem az aktualitásra a tematikát illetően, így a legutóbbi alkalommal erről vitáztunk.
Az ilyen típusú aktualitásban az a veszély(?) rejlik, hogy átmegy a dolog politizálásba, ami egy érdekes dilemmája a vitázásnak. Egyfelől beszélni az aktuális dolgokról kell, különösen egy olyan helyzetben, amikor mondjuk egy népszavazás hatása, célja is kérdésesnek látszik, de belemenni egy politikai vitába sem célszerű. A disputa inkább az elvekről kell szóljon, mintsem egy-egy politikai oldal álláspontjáról. Tehát amikor megalkottam ennek a foglalkozásnak az óratervét, sokat dilemmáztam arról, hogy mennyire merülhetünk bele az adott népszavazás kérdésébe a vita közben, hol van a határ az elv és a mostani politikai kérdés között. 
Előre elárulom a csattanót: vita közben nem lehetett kikerülni, hogy a mostani népszavazásról beszéljünk, mindamellett sikerült elvekről és gondolatokról is vitázni.

Az óraterv a következőképpen nézett ki:
1. Jégtörő (ha lennének újak: játék) + bevezető beszélgetés a témáról
2. Érvelés - vita az állampolgári részvételről, véleménynyilvánításról
3. Problémafa: fiatalok passzivitása
4. Lezárás

Lássuk, hogy alakult:

1. Jégtörő - A bevezetésnél mindig készülők arra, hogy jönnek úja emberek - ez most nem (sem) történt meg, viszont régi-új arcok voltak, a visszatérőknek mindig nagyon örülök. A félév eddig legjobb létszáma jött össze: 6-an voltunk, ami a korábbi 4-hez képest előrelépés. Bevezetésként már előkerült az egész helyzet, miután átbeszéltünk néhány alapfogalmat, pl. hogy mi a különbség a választás és a népszavazás között, aztán persze innen eljutottunk az érvényesség kérdéséig, amiről azért elég sok szó esik mostanában minden oldalról. Arról is beszéltünk, hogy miről szól egyáltalán maga a népszavazás, és persze felmerült a gondolat, hogy alapvetően maga a megfogalmazott kérdés sem jó. 

2. Érvelés - Innen nem volt nehéz átkötni a beszélgetést az érvelős feladatokhoz, tekintve az első tételmondatot.
Egy rossz kérdésre nem kell válaszolni. 
Abban elég hamar megegyeztünk, hogy ez egy kifejezetten rossz tételmondat volt... Nagyjából egy perc után én is beláttam, hogy nem volt ez igazán jól megfogalmazva. Viszont a vitázók ettől függetlenül állást foglaltak a kérdés kapcsán - paradox módon megmutatva, hogy egy rossz kérdésre is lehet válaszolni (a kell részéről nem értettek egyet), de mivel a tételmondat sem volt az igazi, így ezt néhány perc után lezártuk. 
A választásokon való részvétel legyen kötelező.
Eredetileg az ilyen típusú tételmondatból eredetileg kettőt terveztem, egyet a "választásokon" a másodikat pedig a "népszavazáson" szóval. Ráadásul a kettő közötti különbéget az elején át is beszéltünk, de a tételmondatot meghallva egyszerre reagáltak mindkettőre, és mivel általánosságban a kötelezőség elvéről beszéltek általánosságban, így hagytam, a dolgot, így csak egy tételmondattal foglalkoztunk. 
Az volt érdekes számomra ezzel a tételmondattal kapcsolatban, hogy a csapat többsége az állító oldalra állt, ezt eddig általában fordítva tapasztaltam. 
A véleménynyilvánítás formáját mindenki maga választhassa meg. 
Ez volt az este legsikeresebb tételmondata, annak ellenére is, hogy első körben mindenki a tagadó oldalra állt (ezen is meglepődtem). Itt kénytelen voltam beugrani állító oldalra, hogy legyen némi különbség. Szabad véleménynyilvánításként a fórumok és a pillangók rajzolgatása merült fel példaként, ez utóbbi elég elvont példa volt. A tagadó oldalon viszont egy nagyon izgalmas gondolatmenet is elhangozott: ha mindenki magának választaná meg annak a formáját, hogyan mondja el a véleményét, akkor az erőszak, vagy éppen a robbantás is megengedett módja lenne. A korlátozás tehát lényegében a többiek védelmének érdekében történik ebben az esetben. 

Ezzel a tételmondattal véget ért az érvelős rész, és áttértünk a problémafára.

3. Problémafa - A vita során többször is előkerült, hogy milyen arányban mennek el szavazni, és hogy a fiatalok mondjuk átalánosságban kevesen mennek el. Ezzel kapcsolatban a Brexit is meg lett említve, ahol a fiatalok nagyon alacsony számban vettek részt a népszavazáson, inkább az idősebb generáció ment el. Középre tehát az került fel: kevés fiatal megy el szavazni.

A problémafánk a következőképp néz ki: 
A kép jobb szélén látszik egy kérdés kékkel felírva, ami vita közben vetődött fel: az egy dolog, hogy kevés fiatal megy el szavazni, de egyáltalán hány fiatalt lehetne megválasztani? 

4. Ezzel a gondolattal, kérdéssel zárult az este is, összességében egy jó kis estet zártunk, felmerült néhány nagyon izgalmas gondolat is. És hát az is bebizonyosodott, hogy lehet aktuálpolitikai kérdésekről higgadtan beszélgetni, vitázni, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet.

Én egy fontos tanulságot vontam le magamnak a vitaest végére: mindegy, hogy hogyan döntesz vasárnap, otthon maradsz, elmész szavazni, érvénytelenül, igennel vagy nemmel szavazol - a lényeg, hogy előtte tájékozódj, hogy miről is kell most döntést hoznod, tudd, hogy melyik variáció mit jelent, és saját magadnak meg tudd magyarázni, hogy miért azt választottad, amit. De állampolgári felelősséged, hogy nem mész el a téma mellett gondolkodás nélkül. 

Jövő héten, ha minden igaz, végre eljutunk az alternatív módszeres témakörig, amit már kétszer elhalasztottunk (egyszer betegség, majd pedig a népszavazásos téma miatt). 

Addig is, vitára fel!

Sári

2016. szeptember 25., vasárnap

Most mondhatod! - A kötelező előadás látogatásról...

Most teljesen megindokolható, hogy miért tellett két hetembe megírni ezt a blogbejegyzést. Először is, mert ledöntött a lábamról egy fránya megfázás, olyannyira, hogy egy SzEDiK-et el is kellett hagynom - működőképes hangszálak és elégséges levegő hiányában. Másodjára, mert már félév elején mérlegelnem kellett sajnos a hogyan tovább-ot.
A kötelezővé tett előadás látogatás nem sokkal a félév kezdete előtt reppent fel, majd elég nagy felháborodást keltett BTK-s berkekben, volt néhány nagyon szép komment-párharc is a facebookon, meg az egyetem folyosóin is. Mindenkinek volt véleménye a dologgal kapcsolatban, és az interneten úgy tűnt, sokan szeretik is ezt megosztani másokkal. Ezért gondoltam, hogy mindjárt az év elején fogunk erről vitázni, és akkor majd egy csomóan biztos eljönnek, és rákapnak a dolog ízére... Na, nem így történt. Összesen négyen voltunk (mind visszatérőek, sőt, volt, aki külön emiatt utazott le Szegedre), ami tök jó, de nagyon izgalmas lett volna, ha többen eljönnek.
Nem így történt, maga a vita így nem volt annyira sarkalatos, mint lehetett volna - tekintve, hogy az állandó tagok azért valamelyest mégiscsak egyféle módon gondolkodnak nagy általánosságban. Így többször volt olyan helyzet, hogy én magam álltam be az ellenző szempontba egy kicsit provokálni a vitát, hogy ne csak nagy egyetértés legyen - ami nem feltétlenül szerencsés, hiszen ezzel a pártatlan moderátori szerepemtől válok meg, bár ebben a helyzetben úgy éreztem, ez elkerülhetetlen.

De lássuk az óratervet.
1. Bevezetés, jégtörés
2. A. Érvelés - kötelező előadás látogatás - érvelés, két- és négysarkos játék, véleményvonal
2. B. Szakok/egyetemek közötti különbség - csoportmunka (sorbarendezés), vita
3. Lezárás

Alapvetően nem akartam túl bonyolítani a feladatokat, mert ha sok új lett volna, akkor egyszerűbb a könnyebb dolgokat csinálni - így utólag persze már mindegy.
Lássuk, mi hogy történt.

1. Bevezetés: Mivel a kis állandó csapatban jól ismerjük egymást, ez ilyenkor inkább már a szokott "catching up" szokott lenne, bár szépen-finoman az előadások téma felé tereltem a beszélgetést, csak hogy megadjuk az alapot a továbbiakhoz.

2. A fő részét az alkalomnak alapvetően ketté osztottam, két nagyobb tematikus egység szerint, ami az óratervben is látszódik. Az egyik nagy komment-folyamban az előadásos problematika mellett felmerült a "büfészak", "mekiszak" kifejezés, és megindult a veszekedés(?), vitatkozás a szakok, karok közötti különbségekről, így gondoltam, ezt a részt is behozom a vitába. Így lett meg a két egységünk.
A. Kötelező előadás látogatás. Egy kétsarkos vitával kezdtünk, ami mégis kissé rendhagyó volt: nem "egyetértek" és "nem értek egyet" oldal volt, hanem "legyen kötelező" és "ne legyen kötelező". Úgy tervezetem, hogy a foglalkozás legvégén még egyszer megcsináljuk ugyanezt, de erre végül nem került sor. Már itt is viszonylag nagy volt a kicsinyke csoportban az egyetértés: nem akarták a kötelező előadást.

Utána jött egy véleményvonal:
A hallgatóság létszáma megmutatja az előadás minőségét (ha nem kötelező bejárni!).

Na, itt aztán nagyon érdekes vita bontakozódott ki. Persze jöttek a személyes élmények, milyen tanárhoz jártak be sokan, és ott miért? Azért mert jó óra volt? Mert nem volt nehéz teljesíteni? Vicces volt? Abszurd, esetleg? Mi jelenti egyáltalán a "minőséget"? Mondanom sem kell, hogy megegyezni nem tudtunk, de ez volt talán a legizgalmasabb része a foglalkozásnak.

Jött egy kétsarkos:
Az előadás látogatás kötelezővé tétele emeli egy képzés színvonalát.

Itt egyértelmű volt az ellenzés, ez volt az egyik pont, ahol nekem is be kellett lépnek a vitába, hogy legyen másik álláspont, de a csapat alapvetően a tételmondat ellen érvelt.


B. Szakok közötti különbség. Ezután áttértünk a foglalkozás második részére. Ezt sok emberrel kiscsoportos foglalkozásként, majd közös megbeszélésként képzeltem el, így most az első körben mindenki egyedül dolgozott.
Mindenki kapott egy kupac cetlit, rajtuk különböző szakokkal: szabadbölcsész, mérnök-informatika, építészmérnök, pedagógus, történész, jogász, anglisztika, matematikaföldrajz, könyvtáros, filozófia, gépészmérnök, pénzügy- és számvitel, közgazdász, politológia, kommunikáció- és médiatudomány. 

Alapvetően ez a lista már némiképp tükrözi az én saját sztereotípiáimat is, tekintve, hogy hasraütésszerűen írtam fel ezeket a szakokat, közöttük olyanokat, amik biztosan sikeresek, meg olyanokat, amiknek általában kevésbé jó a híre.

A feladat az volt, hogy ezekből a kártyákból csináljanak maguknak egy rangsort, aszerint, hogy melyik szak mennyire értékes. Ezeket az egyéni rangsorokat pedig a végén összehasonlítottuk, és csináltunk egy közöset belőlük.
A szempontok, amiket figyelembe vettek, is izgalmasak voltak:



Pirossal vannak azok a szempontok, amiket felhasználtak az elsődleges sorrend felállításánál: társadalmi hasznosság, a képzés minősége, a képzés tömegessége. De már csak a második körbe került be szempontként az elhelyezkedési lehetőség, a kereset és hogy az adott szak mennyire látványos.

A végleges sorrend végül is így alakult:


A két kép egymás után jön, a sorrend ez: szabadbölcsész, könyvtáros, földrajz, anglisztika, történész, kommunikáció- és médiatudomány, filozófia, politológia, pénzügy- és számvitel, matematika, jogász, közgazdász, építészmérnök/mérnökinformatikus/gépészmérnök, pedagógia (ahol a szabadbölcsész a legkevésbé értékes, és a pedagógia a leginkább). (Itt kell megjegyeznem, hogy a közvélemény kutatás nem volt reprezentatív, a végeredmény szubjektív, és egy kis csoport pillanatnyi álláspontját tükrözi.)

A legérdekesebb talán a pedagógia története volt (ami tanárként kezdte feliratban, de a pedagógiát átfogóbbnak ítélték), és középtájról indult, majd eljutott a piramis legtetejére (vagy éppen a legaljára, ha a szükségleteket nézzük), hiszen a tanár/pedagógus az, aki mindegyik másikra hatással lesz. Ez (és nem, itt nem a tanárszakos szól belőlem) egy nagyon is megfontolandó gondolat.

Ezután még levezetésként jött két tételmondat:

Az az erősebb/minőségi egyetem, ahova nehezebb bekerülni.
Az az erősebb, minőségi szak, ahol több hallgatót buktatnak meg.

Mindkét mondatnál inkább ellenző oldalon szóltak az érvek, érdekes lett volna egy nagyobb társasággal - megint csak.

Összességében egy jó kis vita volt, azzal együtt, hogy sokkal érdekesebb lett volna, ha többen vagyunk.
A szakok sorbarendezős feladat szerintem eléggé tanulságos volt, több átgondolással, rákészüléssel esetleg némi statisztikával talán még izgalmasabbá lehetett volna tenni.
Valahol két forró gyógyital és egy köhögőroham között pedig eldöntöttem: nem bosszantom magamat azon, hogy nem jönnek többen. Ennél aktuálisabb témát elég nehéz az egyetemista társadalom orra alá dörgölni, és ha nem akarják kihasználni a felkínálkozó lehetőséget, hogy beszéljenek, vitázzanak róla, akkor az az ő bajuk. Amit én tudok, megteszem, fejre állni nem fogok (nem is tudtam soha...), viszont azoknak, akik jönnek, igyekszem minél élvezetesebbé tenni a dolgot.

A legújabb alkalom is elég aktuális lesz, amúgy: a népszavazás kapcsán fogunk vitázni a társadalmi részvételről, felelősségvállalásról, véleménynyilvánításról.

Addig is: vitára fel!

Sári

P.s.: Azóta az egyetem "jogi tisztázatlanságra" hivatkozva, határozatlan ideig felfüggesztette a kötelező előadás látogatást...

2016. szeptember 11., vasárnap

Most mondhatod - az új tanévben is!

Elkezdődött az új tanév! 
Bizony, a legutolsó bejegyzés óta túl lettünk egy vizsgaidőszakon, sőt, a nyár is úgy elröppent, mintha nem is lett volna. 
Hirtelen azon kaptam magamat, hogy már a termet szervezem le a disputához, és még gyorsan bevillant, hogy hirdetni is kellene a klubot - ez a kurzusfelvétel és egyéb ügyes-bajos dolgok között kevésbé sikerült, szóval a félév első alkalmán velem együtt négyen voltunk. De nem aggódom, itt még téma sem volt, ellenben majd a következő hetekben...! De erről később.
És mivel a SzEDiK visszatért, így a blogbejegyzések is visszatérnek - még ha nem is egyből az óra után.
Szóval, az első foglalkozás, találkozó előtt volt egy olyan érzésem, hogy nem leszünk túl sokan, de mivel nem akartam "negatív energiákat bevonzani", így két forgatókönyvet készítettem - egyet sok emberre, egyet kevésre - végül ez utóbbi lépett érvénybe. Lássuk is a vázlatot:

1. Bevezetés - jégtörés
2. Az érv - szerkezeti, elméleti ismétlés
3. Érvelős játékok
4. Lezárás

Hát igen, csak semmi bonyolult így első nekifutásra :D

1. Bevezetés - jégtörés: Ez volt az a pont, ami leginkább különbözött a két verziómban, hiszen ha jött volna egy csomó ismeretlen hallgató, akkor ez a rész hosszabb és játékosabb lett volna. De mivel mind ismertük egymást, akik itt voltunk, így leginkább csak egy kis "Mi történt a nyáron?" beszélgetés volt az eleje - de a hangulat legalább meg volt. Meg persze közben még elsősöket igazgattunk útba, akik talán a "Rockkultúra" előadást keresték... (Pedig minden alkalommal megörültem, hogy a négy-öt fős csoportok hozzánk jönnek...)
Itt a legelején, ha már így magunkban voltunk, átbeszéltük, hogy milyen témák legyenek a félév során. Nem lövök le már az elején minden poént, de jó kis témáknak nézünk elébe ebben az évben.

2. A fél/év elején mindig átvesszük az érv felépítését, most még azzal egészítettem ki, hogy tudatosan átbeszéltük, hogy az érvnek milyen fajtái vannak - ezeket akkor szoktuk érinteni leginkább, ha vita közben mondjuk látványosan kijönnek. De ez volt a legrövidebb része az órának - az a tapasztalatom, hogy ez tipikusan olyan dolog, ami sokkal jobban rögzül, ha csináljuk is.

3. Így hát következtek az érvelős játékok. 
Nemrég belefutottam egy oldalba, ami azt hirdette magáról, hogy a "85 legellentmondásosabb vitatémát" listázza - ezt mindenki döntse el magának, van közöttük néhány nagyon országspecifikus téma (India, ha jól vettem ki), de valóban találtam néhány általánosan érdekes témát itt.
Mindig próbálok új tételmondatokkal előállni, különösen, hogy a csapat többsége visszajár. És ugyan érdekes néha ugyanazt a vitát lejátszani úgy, hogy közben eltelt némi idő, de ezt azért nem mindig jó megjátszani. Szóval keresgetek, kutatgatok, és néha kincsbe botlok. Rengeteg oldal van egyébként, ahol tök izgalmas vita-ötleteket lehet szeretni, ha nem is egyből tételmondatokat, de legalább jó alapanyagokat. Ilyen például a debate.org is, ahol ráadásul le is lehet folytatni írásban a vitákat. (Vannak sokszor ismétlődő témák, és a minőség is különbözik, de nekem nagyon jó ötletforrás.)
Ezen az órán a következő tételmondatokat dolgoztuk fel.

A TV és a filmek nagyobb hatással vannak a gyerekre, mint a szülők.
A nők jobb politikusok, mint a férfiak.
A munkahelyeken a pénz a legnagyobb motivációs tényező. 

Mind a három tételmondatnál volt szembenállás, az elsőt és az utolsót kétsarkos vitával csináltuk meg, míg a középsőt véleményvonallal. Mind a háromnál jó kis viták lettek, jól működtök a tételmondatok (mivel csak most jutottam el odáig, hogy leírjam a blogra, így már természetesen pontosan nem fogom tudni felidézni a részleteket). A női politikus kérdésnél bejött a gender problematika, ott viszont nagy volt az egyetértés, a végén egyértelműen abban állapodtunk meg, hogy nem a társadalmi nemnek, a gendernek kellene meghatároznia mondjuk a parlament összetételét, hanem a tényleges hozzáértésnek. 
Így, hogy ilyen kevesen voltunk, eléggé belekalandoztunk a mondatokba, néhol ráharaptunk egy-egy füstölheringre is, de ezek mondjuk nekem jól jelezték, hogy milyen típusú témák érdeklik inkább a csapatot.

Miután ezzel a három tételmondattal el is ment nagyjából az idő, jött a lezárás (4.), ami még egy kis beszélgetésbe torkolt, szóval a 90 perc helyett bőven 120 perc után hagytuk ott a termet... :) Nem panaszkodom!

A jövő héten pedig egy igazán aktuális témát fogunk feldolgozni - az SZTE-BTK-n ugyanis kötelezővé tették az előadások látogatását, ez pedig nagyon izgalmas vitákat indított el az egyetemisták között élőben és a facebook-on is. Ezeket a beszélgetéseket akarom egy kicsit a disputa keretei közé terelni - és ez hátha becsábít egy csomó új embert is :D

Addig is (holnapig) - vitára fel!

Sári