Most mondhatod! - Az amerikai elnökválasztásról

Amerikaiak milliói ezekben a percekben döntenek arról, hogy ki legyen a világ vezető hatalmának vezetője a következő négy évre... mi, a világ többi része, de én legalábbis biztosan, meg ülök, és izgatottan, kicsit talán aggódva, de mindenképpen tehetetlenül figyelem, mi történik. 

Elnökválasztás van az USA-ban - ez önmagában is rendkívüli dolog, figyelembe véve az Egyesült Államok általános szerepét a világ dolgaiban, de az elmúlt három választási ciklus még így is kiemelkedően izgalmasra sikerült. 

Nyolc évvel ezelőtt megválasztották az első színes bőrű/fekete/African American elnöküket, Barack Obamát, majd négy évvel később újraválasztották. Ez több idő, mint amióta én disputázok, vagy egyáltalán tudom mi az, hogy kulturált vita, szóval Obama elnökségéből nekem inkább csak a második ciklus maradt meg. Amit európaiként, távoli szemlélőként láttam belőle abszolút szimpatikus volt védhető politikával, szociális érzékenységgel és botránymentes családi háttérrel. Meg hát Michelle Obama kinek ne lenne a kedvenc First Lady-je? ;) 

Az elmúlt másfél év viszont már az új elnökről szólt: Hillary Clinton kampánya az egyik leghosszabb a történelemben, 19 hónapja tart. És a választás, ami ma zajlik, nem csak emiatt érdekes: egyrészről ott a tény, hogy a történelem első női jelöltjéről van szó - pluszban egy ex-First Lady, meg hát ugye Clinton is egyben - extra-dupla-kombó. Vele szemben pedig ott van Donald Trump, akinek az életrajzában a Trump Organisation mellett az szerepel, hogy "reality show star", akinek a publikációs listáján többek között ilyen cím is szerepel: Think Like a Billionair, Trump 101: The Way to Success... no comment. (Gondolom, nem kérdés, én hol állok a kérdésben.) Két nagyon ellentétes karakterről van szó, és az én emlékezetem legmocskosabb kampányáról: Hillary-ről kiderült, hogy titkos emaileket hanyagul kezelt, Trumpról kiderült, hogy vagy 10 éve nem fizetett adót... kétség kívül ők minden idők legkevésbé kedvelt elnökjelöltjei. A jelölési procedúra során sok olyan figura is kiesett, akik talán népszerűbbek voltak, de hát így alakult a dolog... Hiszen az amerikaiak kényelmesen elfelejtik, hogy a kétpártrendszer valójában többpártrendszer, és simán megszavazhatnának egy harmadik embert is... csak mondom. Állítólag az amerikaiak ebben a pillanatban Michelle Obamát hamarabb megválasztanák elnöknek, mint Clintont vagy Trumpot együttvéve. A minap olvastam egy cikket, amiben arról beszéltek, hogy mindegy, melyikük győz: a kampány során sikerült annyira lerombolni az emberek a politikába és a rendszerbe vetett bizalmát, hogy azt évekig fog tartani visszaszerezni. 

Szóval az biztos, hogy történelmi választás lesz. Így hát nagyon is aktuális volt hétfőn az amerikai elnökválasztársól beszélnünk.

Íme az óraterv:

1. Bevezetés - mit tudunk az amerikai elnökválasztásról?

2. Az elnökválasztási rendszer - szakértői mozaik

3. Clinton vs Trump vs X - kik a jelöltek - összehasonlítás

4. Érvelés, tételmondatok - kétsarkos/négysarkos

5. Lezárás - mi lesz holnapután?

Próbáltam a tudásátadásra is koncentrálni az óravázlat megalkotásakor, hiszen az amerikai választási procedúra elég messze van a miénktől, és előzetesen is kaptam ilyen kérést, hogy erről beszéljünk részletesebben. Lássuk, hogy is valósult ez meg:

1. Bevezetés - standard brainstorming, általános, kötetlen beszélgetés arról, hogy kinek mi van a fejében a kérdéssel kapcsolatban. Ez a téma azért nem volt teljesen érintetlen a társaság számára, többször utaltunk már rá korábbi alkalmak során is félmondatokban, anekdotákban, ezek a gondolatok is előkerültek.

2. Na, a szakértői mozaikos feladat egyáltalán nem úgy alakult, mint ahogy én azt kitaláltam. A facebook-os esemény iránt egészen nagy volt az érdeklődés, 8-an az állandó résztvevők mellett jelezték az érdeklődésüket, szóval arra számítottam, hogy nem megint csak hatan leszünk... de még is így lett. Hat fővel viszont a szakértői mozaik feladat nem nagyon működik, szóval az előre összegyűjtött cikkeket ezúttal mindenkinek odaadtam. 

(Egyébként a szakértői mozaik a következő módon zajlana: csapatmunkában az egyes csapatok más-más cikket, alapanyagot kapnak, amit elolvasnak, majd közösen megbeszélnek. A csapatok ezután felosztódnak, új csapatok alakulnak, amelyekben a korábbiakból egy-egy ember van - mindegyik különböző témából egy. Ők "megtanítják" a többieket arra, amiből ő maguk már "szakértők" lettek.) 

A legjobb anyag, amit ehhez a részhez találtam, egy angol nyelvű template volt, ami nagyon szemléletesen bemutatja (hiszen oktatási segédanyag), hogy hogyan is lehet valakiből elnök. Miután ezt átbeszéltük, és megértettük az elektori rendszer véleményét, következett az óra legizgalmasabb része.

3. Őszinte vallomással tartozom: órakezdés előtt húsz perccel ez a feladat még teljesen máshogy (rosszul) nézett ki, akkor viszont volt egy Heuréka! pillanatom, és egy nagyon izgi és szemléletes feladat kerekedett belőle. Ennek a résznek a lényege, hogy megnézzük Clinton és Trump alapvető álláspontjait néhány a kampány során is előkerült szempont alapján.

Ehhez találtam egy tök jó oldalt, ahol részletesen összehasonlítják, melyikük mit mond (sőt, másokat is be lehet vonni az egyenletbe, de külön-külön is meglehet nézni a jelölteket), és több olyan pont is van ebben, amin mi magyarok is elgondolkodhatunk, vagy legalábbis valamilyen szinten relevánsnak gondolunk. 

A feladat az volt, hogy a tételmondatok hallva, álljanak az öt lehetséges pont közül oda, amivel egyetértenek (Erősen egyetért, Egyetért, Neutrális/nincs véleménye, Nem ért egyet, Erősen nem ért egyet), majd érveljenek a választásuk mellett. Ezután tippeljék meg, hogy vajon Clinton és Trump hol állhatnak. Legvégül pedig én megmondtam, hogy a két elnökjelölt, hol is áll a kérdést illetően. 

A tételmondatok a következők (mellettük leírom azt is, hogy Trump (T) és Clinton (C) hol állnak.

a. A nőket és a kisebbségieket kötelezően alkalmazzák a munkaadók. C - Erősen egyetért, T - Nem ért egyet

b. Az erősebb büntetés csökkenti a bűnözést. C - Nem ért egyet, T - Erősen egyetért.

c. Legyen szabad iskolaválasztás. C - Erősen nem ért egyet, T - Erősen egyetért.

d. Támogassuk a zöld energiát. C - Erősen egyetért, T - Erősen nem ért egyet.

e. A gazdagabbak fizessenek több adót. C - Erősen egyetért. T - Nem ért egyet.

f. Privatizáljuk a társadalombiztosítást. C - Erősen nem ért egyet. T - Egyetért.

g. Bővítsük a katonaságot. C - Neutrális, T - Egyet ért. 

Több tételmondattal már korábban is foglalkoztunk, a, c, d, g témák tematikus esteken is felmerültek már a SzEDiK története során. A vélemények itt is erősen változtak, bár most nem is az volt az érdekes, hogy mindig több állásponthoz is beálltak a résztvevők. Az volt a nagyon izgalmas a játékban, ahogy a saját véleményükre rávetült Clinton és Trump véleménye. Az első két tételmondatnál még gondolkodás nélkül oda álltak, amivel alapvetően egyetértettek, de később már az elején is elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon Trump és Clinton mit mondhat. 

A legfontosabb viszont az volt, amit az egyik résztvevő később a zárókörben megfogalmazott: alapvetően nem ért egyet Trumppal, nem neki szurkol, viszont volt olyan tételmondat, hol oda állt, ahol Trump is lett volna - ami erősen elgondolkodtatta. Nem változtatta meg emiatt a véleményét - de ez a gyakorlat szerintem remek példa arra, hogy néha azzal is találhatsz közös pontot, nézetet, akivel úgy gondolod, sose fogsz. A szélsőségesebb nézetek mellett ez a kártya pedig azért lehet veszélyes, mert egy-két olyan állítással, amivel egyébként sokan egyetértenek, és nem tűnik annyira radikálisnak, be lehet vonzani egy csomó támogatót. 

Mivel itt sok tételmondat is volt, meg volt is miről beszélni, ezért jó sok idő elment vele - ami természetesen nem baj, viszont kevesebb idő jutott az utolsó egységre...

4. ... a tételmondatokra.

A 2016-os amerikai elnökválasztás a nyugati demokrácia bukását jelzi.

Csak egyetlen egy ide kapcsolódó mondatot idéznék: A nyugati demokrácia bukását a Brexit jelezte, ez már csak a hab a tortán.

Az európai nagyhatalmaknak is legyen befolyása arra, hogy ki legyen az USA elnöke. 

Ezt a tételmondatot az egész társaság egyértelműen tagadta, arra hivatkozva, hogy ez ebben a jelenlegi helyzetben bár ugyan értelmezhető lenne, de már régen nem releváns, később pedig nem biztos, hogy lesz ilyen helyzet.

Ezzel, meg persze a zárókörrel le is zártuk a vitát - jó kis este volt, tanultunk is - különösen az elektori rendszerről, meg hát izgalmas volt szembesülni azzal, hogy néha az ember olyannal is egyet ért, akit nem kedvel...

Holnapra kiderül, ki lesz az Egyesült Államok új elnöke... reménykedjünk! 

Jövő héten ismét ezzel a témával fogunk foglalkozni - csak akkora már tudni fogjuk, mi lesz, jön-e a világvége vagy sem ;)

Addig is - vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - Gender, feminizmus, egyenlőség...

Újra itt! Két hét kihagyás után ismét lesz SzEDiK hétfőn, és a blogbejegyzést is ideje volt már megírnom. A kihagyásnak két oka is van: egyrészt mert közben volt egy őszi szünet-ecske (remélem, mindenki kihasználta semmittevésre ezt a kemény négy napot, ami nekünk az SZTE-n jutott, én biztosan), előtte pedig nekem jött közbe néhány egyéb elfoglaltságom, ami miatt nem tudtam megtartani a foglalkozást.

Szerintem a következő alkalom kárpótolni fog minket, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztásról lesz szó, de most még térjünk vissza az előző témához.

Már az első foglalkozáson is felvetődött a gender-equality (nemi egyenlőség) kérdése, a nyári élményekről beszélgetve előkerült az Olimpia is, majd felidéződött egy bejegyzés, komment vagy hasonló közösségi hálós megnyilatkozás, mi szerint a férfi és női úszóknak egy medencében kellene úszniuk - mármint hogy egymás ellen. Ezen a gondolaton azonnal elkezdtünk pörögni, és megegyeztünk, hogy fogunk még a félév során behatóan ezzel a témával foglalkozni. A legutóbbi alkalommal pedig ennek is eljött az ideje :)

Lássuk először a foglalkozás vázát:

1. Bevezetés - Mi a gender? Mi a feminizmus? Ki vagy mi a feminista? Ki vagy mi a "femináci"?

2. Gondolatébresztés - TED-videó - TEDWomen konferencia

3. Vita - két és négysarkos feladatok

4. Lezárás - vagy mégsem?

1. A bevezetés ismét brainstorming jellegű volt, így gyorsan és könnyen elő tudjuk hívni az előzetes tudását az éppen ott lévőknek. Én előre mindig átgondolom, hogy a foglalkozás során mely fogalmak kerülhetnek elő többször, és ezeket próbálom ilyenkor bedobni. Így ezekről lesz egy megállapodásunk, egy egyezményes "definíciónk", amivel utána tudunk dolgozni. Ezúttal a feminizmus, gender, társadalmi nem, biológiai nem, femináci, LMBTQIA szavakat, fogalmakat beszéltük át. Illetve szó esett a főként a svédeknél és más észak-európai népeknél egyre népszerűbb gender-neutrális nevelés kérdése is - ami lássuk be, a magyar valóságtól nagyon idegen (ami mondjuk erőteljesen meglátszódik a kérdéssel vagy egyes esetekkel foglalkozó cikkek írói felhangjában is, sőt, érdemes a komment-szekciókra is rápislantani...). Miután megegyeztünk abban, hogy mi mit jelent, kezdődött a vetítés!

2. A vázlatból egyértelműen látszik, hogy hasonlóan az előző alkalomhoz, most is hoztam egy TED-videót gondolatébresztőnek. Ez az előző alkalommal is bevált, és egyre inkább azt látom, hogyha olyan témáról van szó, amiről nincs mindenkinek egyenlő mértékű háttértudása, akkor nem elég a "közösségi tanulásra" hagyatkoznom, hogy majd tanulunk egymástól - igenis érdemes némi gondosan kiválasztott háttérinfót bevinni, ami alapja lehet a további vitának. Ennek pedig a tapasztalataim alapján a videó nagyon jó formája. Volt már, hogy cikkeket hoztam be és szakértői mozaik segítségével dolgoztuk fel a témát, de én a videókat is legalább ilyen jó forrásnak tartom - ha nem jobbnak is adott esetben. 

Ahhoz, hogy valaki jó videót találjon, persze, rengeteg idő kell, végig kell nézni egy csomót (én erre az alkalomra készülve 5-6 tematikus TED-videót néztem végig, ráadásul közben megtudtam, hogy rendeztek már külön több TEDWomen konferenciát is - a bőség zavarában szenvedtem, és hát az a kell se volt annyira kényszerű...), és tudni kell előre azt is, hogy hogyan lehet utána használni az elhangzottakat. A végére sikerült két videóra leszűkítenem a választékot, és végül az a szempont győzött, hogy melyikben hangzik el több olyan dolog, amiről lehet utána beszélgetni, vagy inkább vitázni. Az egyik versenyző Roxane Gay Confessions of a bad feminist (Egy rossz feminista vallomásai) című előadása volt (talán az első TED videó, amit láttam és az előadó felolvasta a mondanivalóját). A nyertes pedig Michael Kimmel: Why gender equality is good for everyone - men included (Miért jó a nemi egyenlőség mindenkinek - a férfiakat is beleértve) című előadása lett végül.

A videó közel 16 perces, szóval elment a megnézésével és a megbeszélésével is jó kis idő (különösen, hogy 2-3 helyen meg is állítottam a videót, mivel az azonnali reakciókra, illetve a Kimmel által feltett kérdésekre érkező tippekre voltam kíváncsi). De ez a videó kifejezetten jó gondolatébresztőek, vitaindítónak bizonyult, ami megerősített a választásom helyességében.

(A ted.com pedig azért egy nagyonszuper dolog, mert a hivatalos feliratokkal együtt le lehet tölteni a videókat ingyen és bérmentve!)

3. A videó átbeszélése után pedig jöttek végre a tételmondatok! Az összes tételmondat remekül működött, aminek nagyon örültem, és szerencsére mindegyiknél álltak mindegyik oldalra (na jó, szinte mindig). 

A férfiaknak több nemi alapú megkülönböztetéssel kell szembenézniük, mint a nőknek.

A nyugati nők több előnyhöz jutnak, mint a férfiak.

Az első két tételmondatról egyszerre fogok beszélni. Ezek is nagyon jól működtek, az elsőt kétsarkosként, a másodikat négysarkosként játszottuk végig. Érdekes tanulsága ezeknek talán az volt, hogy annak ellenére, hogy a társaság nyitott és alapvetően egyenlőség-párti (legalábbis annak tűntek), a kommunikációs, nyelvi sémáinkba mégis mennyire bele vannak épülve a berögzült nemi szerepek. Viszont szerintem nagyon hasznos volt, hogy erre is figyeltünk, hogy egy-egy ártatlannak tűnő kifejezésben milyen mögöttes tartalmak bujkálhatnak, amit talán észre sem veszünk. A PC mindenesetre nem könnyű ;)

A parlamenti képviselők bizonyos százalékának nőnek kellene lennie. 

Ezzel a tételmondattal már korábban is foglalkoztunk, de direkt hoztam vissza megint - teszteltem őket egy kicsit... Kíváncsi voltam ugyanis, hogy azután, hogy erről a kérdésről többet beszélgettünk, változott-e a legutóbbi alkalom óta, ahol ez a tételmondat elhangzott, a visszatérők véleménye. És nem! Sőt, szinte szóról-szóra megint ugyanazokat az érveket hozták fel (többségében a tételmondat ellen), mint kb. egy évvel ezelőtt. A problémát egyébként a kötelezőség és a kiérdemelt pozíció konfliktusában látták az ellenzők akkor is és most is. 

A női és férfi sportolók küzdjenek egymás ellen.

Ez volt az a tételmondat amire a leginkább kíváncsi voltam, tekintve, hogy a félév legelső alkalmán emiatt a gondolat miatt döntöttünk úgy, hogy foglalkozni fogunk ezzel a témával. Itt bezzeg viszont nagy volt az egyetértés abban, hogy nem értenek egyet a tételmondattal. Voltak ugyan ennek fokozatai (4 sarkosban játszottuk, és a "Nem értek egyet" és "Inkább nem értek egyet" oldalnál állt mindenki), de alapvetően mindenki elutasította a gondolatot. A téma kapcsán egyébként előkerült a paralimpikonok helyzete is, ugyanebbe a gondolatba ültetve. Végül is ugyanoda lyukadtunk ki, mint a parlamenti kvótás tételmondatnál - a bizonyított képesség fontosabb, mint a kvázi "hátrányos helyzetből" származó jogelőny. 

A férfiak is kötelezően menjenek el GYES-re/GYED-re.

Erre a tételmondatra kevés idő maradt (ekkorra már jócskán kicsúsztunk bizony a 90 percből, bár ez senkit sem zavart különösebben, annyira belelendültünk). A tételmondat legkérdésesebb része az a kötelezőség kérdése volt, illetve a család eltartása volt még főbb ütközőpont. (Eltartani ugyanis, úgy tűnik, inkább a férfi tud... vagy mégsem?)

4. Lezárás: Amikor ennyire belelendülünk a vitába, hogy még pluszban ott is maradunk (kb. már csak mi voltunk az épületben néhány kósza írószellem mellett), elég nehéz lezárni is a vitát. Rengeteg gondolat, kérdés, mondanivaló bennünk marad még. A zárókört még az épület előtt is folytattuk, sőt, azóta chat-en is megindult a beszélgetés a rendszeresen visszatérő tagok között (egy diszkriminatívnak tűnő álláshirdetés kapcsán kezdődött el egy igazi cyber-disputa) - aminek én rettenetesen örülök. Hiszen ez azt jelzi vissza számomra, hogy a választott téma jó volt, és tényleg elgondolkodtatja, foglalkoztatja a résztvevőket a gondolat a "kötelező" 90 percen túl is.

Én nagyon elégedett voltam ezzel a foglalkozással, mivel mindenki nagyon várta, izgultam is egy kicsit, hogy minden jól süljön el (ilyen SzEDiK előtt már régen volt), de hamar megnyugodtam, hogy minden rendben volt. 

A következő alkalommal pedig az amerikai elnökválasztásról fogunk beszélni. Megint sikerül majd nagyon aktuálisnak lenni - pont egy nappal az elnökválasztás előtt fogunk róla vitázni. Az biztos, hogy most rám is ismét jó kis készülés vár, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztás rendszeréről én se tudok sokkal többet, mint amit filmekből meg középiskolás tanulmányokból összeszedegettem. 

Addig is - vitára fel!

Sári