Most teljesen megindokolható, hogy miért tellett két hetembe megírni ezt a blogbejegyzést. Először is, mert ledöntött a lábamról egy fránya megfázás, olyannyira, hogy egy SzEDiK-et el is kellett hagynom - működőképes hangszálak és elégséges levegő hiányában. Másodjára, mert már félév elején mérlegelnem kellett sajnos a hogyan tovább-ot.
A kötelezővé tett előadás látogatás nem sokkal a félév kezdete előtt reppent fel, majd elég nagy felháborodást keltett BTK-s berkekben, volt néhány nagyon szép komment-párharc is a facebookon, meg az egyetem folyosóin is. Mindenkinek volt véleménye a dologgal kapcsolatban, és az interneten úgy tűnt, sokan szeretik is ezt megosztani másokkal. Ezért gondoltam, hogy mindjárt az év elején fogunk erről vitázni, és akkor majd egy csomóan biztos eljönnek, és rákapnak a dolog ízére... Na, nem így történt. Összesen négyen voltunk (mind visszatérőek, sőt, volt, aki külön emiatt utazott le Szegedre), ami tök jó, de nagyon izgalmas lett volna, ha többen eljönnek.
Nem így történt, maga a vita így nem volt annyira sarkalatos, mint lehetett volna - tekintve, hogy az állandó tagok azért valamelyest mégiscsak egyféle módon gondolkodnak nagy általánosságban. Így többször volt olyan helyzet, hogy én magam álltam be az ellenző szempontba egy kicsit provokálni a vitát, hogy ne csak nagy egyetértés legyen - ami nem feltétlenül szerencsés, hiszen ezzel a pártatlan moderátori szerepemtől válok meg, bár ebben a helyzetben úgy éreztem, ez elkerülhetetlen.
De lássuk az óratervet.
1. Bevezetés, jégtörés
2. A. Érvelés - kötelező előadás látogatás - érvelés, két- és négysarkos játék, véleményvonal
2. B. Szakok/egyetemek közötti különbség - csoportmunka (sorbarendezés), vita
3. Lezárás
Alapvetően nem akartam túl bonyolítani a feladatokat, mert ha sok új lett volna, akkor egyszerűbb a könnyebb dolgokat csinálni - így utólag persze már mindegy.
Lássuk, mi hogy történt.
1. Bevezetés: Mivel a kis állandó csapatban jól ismerjük egymást, ez ilyenkor inkább már a szokott "catching up" szokott lenne, bár szépen-finoman az előadások téma felé tereltem a beszélgetést, csak hogy megadjuk az alapot a továbbiakhoz.
2. A fő részét az alkalomnak alapvetően ketté osztottam, két nagyobb tematikus egység szerint, ami az óratervben is látszódik. Az egyik nagy komment-folyamban az előadásos problematika mellett felmerült a "büfészak", "mekiszak" kifejezés, és megindult a veszekedés(?), vitatkozás a szakok, karok közötti különbségekről, így gondoltam, ezt a részt is behozom a vitába. Így lett meg a két egységünk.
A. Kötelező előadás látogatás. Egy kétsarkos vitával kezdtünk, ami mégis kissé rendhagyó volt: nem "egyetértek" és "nem értek egyet" oldal volt, hanem "legyen kötelező" és "ne legyen kötelező". Úgy tervezetem, hogy a foglalkozás legvégén még egyszer megcsináljuk ugyanezt, de erre végül nem került sor. Már itt is viszonylag nagy volt a kicsinyke csoportban az egyetértés: nem akarták a kötelező előadást.
Utána jött egy véleményvonal:
A hallgatóság létszáma megmutatja az előadás minőségét (ha nem kötelező bejárni!).
Na, itt aztán nagyon érdekes vita bontakozódott ki. Persze jöttek a személyes élmények, milyen tanárhoz jártak be sokan, és ott miért? Azért mert jó óra volt? Mert nem volt nehéz teljesíteni? Vicces volt? Abszurd, esetleg? Mi jelenti egyáltalán a "minőséget"? Mondanom sem kell, hogy megegyezni nem tudtunk, de ez volt talán a legizgalmasabb része a foglalkozásnak.
Jött egy kétsarkos:
Az előadás látogatás kötelezővé tétele emeli egy képzés színvonalát.
Itt egyértelmű volt az ellenzés, ez volt az egyik pont, ahol nekem is be kellett lépnek a vitába, hogy legyen másik álláspont, de a csapat alapvetően a tételmondat ellen érvelt.
B. Szakok közötti különbség. Ezután áttértünk a foglalkozás második részére. Ezt sok emberrel kiscsoportos foglalkozásként, majd közös megbeszélésként képzeltem el, így most az első körben mindenki egyedül dolgozott.
Mindenki kapott egy kupac cetlit, rajtuk különböző szakokkal: szabadbölcsész, mérnök-informatika, építészmérnök, pedagógus, történész, jogász, anglisztika, matematikaföldrajz, könyvtáros, filozófia, gépészmérnök, pénzügy- és számvitel, közgazdász, politológia, kommunikáció- és médiatudomány.
Alapvetően ez a lista már némiképp tükrözi az én saját sztereotípiáimat is, tekintve, hogy hasraütésszerűen írtam fel ezeket a szakokat, közöttük olyanokat, amik biztosan sikeresek, meg olyanokat, amiknek általában kevésbé jó a híre.
A feladat az volt, hogy ezekből a kártyákból csináljanak maguknak egy rangsort, aszerint, hogy melyik szak mennyire értékes. Ezeket az egyéni rangsorokat pedig a végén összehasonlítottuk, és csináltunk egy közöset belőlük.
A szempontok, amiket figyelembe vettek, is izgalmasak voltak:
Pirossal vannak azok a szempontok, amiket felhasználtak az elsődleges sorrend felállításánál: társadalmi hasznosság, a képzés minősége, a képzés tömegessége. De már csak a második körbe került be szempontként az elhelyezkedési lehetőség, a kereset és hogy az adott szak mennyire látványos.
A két kép egymás után jön, a sorrend ez: szabadbölcsész, könyvtáros, földrajz, anglisztika, történész, kommunikáció- és médiatudomány, filozófia, politológia, pénzügy- és számvitel, matematika, jogász, közgazdász, építészmérnök/mérnökinformatikus/gépészmérnök, pedagógia (ahol a szabadbölcsész a legkevésbé értékes, és a pedagógia a leginkább). (Itt kell megjegyeznem, hogy a közvélemény kutatás nem volt reprezentatív, a végeredmény szubjektív, és egy kis csoport pillanatnyi álláspontját tükrözi.)
A legérdekesebb talán a pedagógia története volt (ami tanárként kezdte feliratban, de a pedagógiát átfogóbbnak ítélték), és középtájról indult, majd eljutott a piramis legtetejére (vagy éppen a legaljára, ha a szükségleteket nézzük), hiszen a tanár/pedagógus az, aki mindegyik másikra hatással lesz. Ez (és nem, itt nem a tanárszakos szól belőlem) egy nagyon is megfontolandó gondolat.
Ezután még levezetésként jött két tételmondat:
Az az erősebb/minőségi egyetem, ahova nehezebb bekerülni.
Az az erősebb, minőségi szak, ahol több hallgatót buktatnak meg.
Mindkét mondatnál inkább ellenző oldalon szóltak az érvek, érdekes lett volna egy nagyobb társasággal - megint csak.
Összességében egy jó kis vita volt, azzal együtt, hogy sokkal érdekesebb lett volna, ha többen vagyunk.
A szakok sorbarendezős feladat szerintem eléggé tanulságos volt, több átgondolással, rákészüléssel esetleg némi statisztikával talán még izgalmasabbá lehetett volna tenni.
Valahol két forró gyógyital és egy köhögőroham között pedig eldöntöttem: nem bosszantom magamat azon, hogy nem jönnek többen. Ennél aktuálisabb témát elég nehéz az egyetemista társadalom orra alá dörgölni, és ha nem akarják kihasználni a felkínálkozó lehetőséget, hogy beszéljenek, vitázzanak róla, akkor az az ő bajuk. Amit én tudok, megteszem, fejre állni nem fogok (nem is tudtam soha...), viszont azoknak, akik jönnek, igyekszem minél élvezetesebbé tenni a dolgot.
A legújabb alkalom is elég aktuális lesz, amúgy: a népszavazás kapcsán fogunk vitázni a társadalmi részvételről, felelősségvállalásról, véleménynyilvánításról.
Addig is: vitára fel!
Sári
P.s.: Azóta az egyetem "jogi tisztázatlanságra" hivatkozva, határozatlan ideig felfüggesztette a kötelező előadás látogatást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése