Disputa

Mi a disputa? Formális vita, amelyben szabályok és keretek mentén a résztvevők érvelnek (nem feltétlenül saját) álláspontjuk mellett. A vitázók nem csak elmondják az érveiket, hanem reagálnak a másik oldal érveire, álláspontjára. A disputa egy közösségi játék, egy szellemi sport, ahol a résztvevők saját készségeiket fejleszthetik: együttműködés, érveléstechnika, nyilvános beszéd, kritikus gondolkodás, rendszerezési készség, tolerancia, nyitottság, önbizalom, értő figyelem - mind-mind olyan képesség, készség, ami bárki számára hasznosítható lehet a mindennapok vagy akár a munka során. A disputa ráadásul nem csak a készségeket, hanem az önismeretet is fejleszti. Disputázni bárki jöhet, nem kell egy bizonyos témában jártasnak lenned. A lényeg az, hogy nyitott legyél, és a saját, már meglévő tudásodat hajlandó legyél bővíteni, tágítani. A vitának számtalan formája van, a blogbejegyzésekben pedig ezek alkalmazásáról fogok beszámolni.

2016. február 16., kedd

Vitára fel! - A tételmondatok lázadása...

Sziasztok! 
Hogy vagytok ma? Hogy érzitek magatokat?

Én köszönöm szépen, jól vagyok, két ZH-n túl, és ugyan csúnya sérüléseket szereztem, de megküzdöttem a héten a tételmondatokkal... Hogy hogyan történt ez a véres csata? Így:

A héten a túlnépesedés volt a téma, ez már az első, félévnyitó alkalommal felröppent, úgy tűnt, ráharapnak, illetve előző félévben volt egy előadásom, ahol érintettük, szóval úgy gondoltam, hogy ez jó lehet. És azt kell, hogy mondjam, a téma nagyon jól működött, valóban érezhető volt az érdeklődés, hamar belelendültek a vitába a résztvevők. 

Az előre megálmodott óratervem így nézett ki:

1. Nyitókör
2. Szakértői mozaik - cikk feldolgozása
3. Negatív brainstroming
4. Utopia - provokatív filmrészlet
5. 2-4 sarkos viták
6. Zárókör

Kezdjük ott, hogy miközben málhás szamarat játszva cipeltem a disputás szatyromat meg a laptopomat (a filmrészlethez, ugye) a BTK felé, volt időm még egyszer átgondolni a tervet, és mire beértem az épületbe, a filmrészlet szépen felcsúszott a második helyre. Jól indult... Az viszont nagyon pozitívvá tette a kezdést, hogy két lelkes résztvevő, akik hamarabb a terembe értek, mint én, már átrendezték a padokat és székeket, mire én felértem.

1. A nyitókört vagy háromszor kezdtem el, merthogy a késők szépen, ütemesen érkeztek. Na igen, a késés. Ha figyelitek a facebook eseményeket, akkor észrevehető, hogy mindig 17.50-től van kiírva az esemény, ami nem túl kerek időpont. Ez azért van, mert abban reménykedek, hogy ha azt "hiszik", hogy 10 perccel hamarabb kezdődik a program, akkor időben odaérnek hat órára... Nem, ennél okosabbak a disputásaim. Tudják, hogy a 17.50 = 18.00 és ahhoz igazodva késnek. Nyilván nem nagyon kérhetem rajtuk számon a dolgot, de elég bosszantó, amikor huszadjára (de jó is lenne, ha annyian lennének!) sokadjára kezdem el a mondókámat ismételni, ráadásul egy csomó időt elvesz.

4. 2. Lényeg, hogy továbbléptünk a filmrészletre. Az Utopia egy izgalmas sorozat (legalábbis azt mondják, nekem még nem volt időm nézni, negatív utópia, túlnépesedés ellen sterilizáló vírust kínálnak fel megoldásként, hasonlóan Dan Brown Inferno című regényéhez, amit szívesen ajánlok olvasásra), ennek egy rövidke részletét vetítettem le. (Persze, hogy közben is érkezett késő... - Murphy's Law)


Nagyon örültem neki, hogy a részlet bevált - a rövid megbeszélés során már elkezdtek arról vitázni, hogy mennyire lehet ilyen módon leáltalánosítani egy életet és annak hozadékait, mint ahogy itt megtette ez a gyanúsan mogorva és kétértelmű karakter (mibe fogadunk, hogy rosszfiú? #spoileralert)

3. Ezután jött a szakértői mozaik, melyhez ezt a cikket szedtem szét darabokra. A cikk nem tökéletes, helyenként megkérdőjelezhetők pl. az adatai, meg már nyilván elég régi, hiszen kb. öt éves, de szerintem felvet néhány érdekesebb, és főként vitatható gondolatot. Igazából ezt azért hoztam be, hogy legyen valamiféle tudásbeli közös kiindulópontunk, mert felkészülés közben rájöttem, hogy csak innen-onnan szedtem össze a tudásomat korábban a dologról, főként filmekből. Zárókörben viszont azt a kritikát kaptam, hogy ez túl sok időt elvett, és hogy nem is volt rá igazából szükség (ami lényegében igaz), másrészt az a vélemény is elhangzott, hogy jó volt a cikk, mert volt egy kiindulási pont. Na igen, ez is rendszeres. Egyrészt nem fog mindegyiküknek ugyanaz beválni (még hatfős csoportnál sem), másrészt nem lehet kiszámítani, hogy mikor mire van szükség. Én csak azt tudom mondani, és saját magam is ezt fogom tenni: kísérletezek. Egyszer így, egyszer máshogy, és megtartom, ami jobban beválik. Lehetne máshogy?

4. A negatív brainstormingot most először vezettem le, és eddig működni is csak egyszer láttam, szerintem ahhoz képest egészen jól sikerült. Az alap kiindulópont természetesen a túlnépesedés volt, és most olyanokat kellett bedobni, ami ettől csak rosszabb lehet. Eljutottunk persze a teljes összeomlásig, a háborúkig, az éhínség meg vízhiány, demokráciák felbomlása volt az alap kiindulás. Egészen jól sikerült, bár nem mondom, hogy tökéletesen, de azt hiszem, ilyet még fogunk csinálni.

5. És most jött a haddelhadd. A sarkos viták. Előtte gondosan végigrágtam magamat a tételmondatokon, de mindhiába. Egyetlenegy működött. A többivel is el vitázgattunk, de nem voltak tökéletesek.
A. A túlnépesedés megállítása érdekében meg kellene szüntetni a gyógyszerek gyártását.
Azonnali reakció: a hatból 5 ember tagadó oldalra állt, 1 bátor pedig direkt állító lett. Végül elindultak egy olyan enyhítés, vagy újraértelmezés irányába, hogy a bizonyos, fejlődő országokba tartó gyógyszerimportot kellene csak leállítani, ott meg felmerült az etikai kérdés, hogy  ezt ki írná alá. Válasz: amikor atombombákat hajigálnak egymás fejére, akkor mindegy lesz, nem? - reagálva a negatív brainstormingra. 

Oké, ez a tételmondat még el is ment. Nyilván, ha többen vannak, akkor az eloszlás is más lehetett volna. Na de a második tételmondat!
B. Csak az egy gyerekes családok kapjanak támogatást + a fejlődő országokban.
Azért írtam plusz jellel a tételmondat második felét, mert ahogy kiejtettem a számon a tételmondatot, arról indult meg a vita - velem - hogy akkor hova és kire értelmezzük a mondatot. Így végül arra jutottunk, hogy ez a szűkítés lesz az izgalmasabb, bár én szívesen hallgattam volna a fejlett országokkal kapcsolatban is gondolatokat. Ja, és hogy ugyanúgy 1:5 volt az arány, csak a másik oldalon? De itt most legalább mindenki amellett állt, amit gondolt. Itt főként Kína és India példája jött fel, a kínai egykepolitika, ami nem régi híradások alapján talán nem is igazán működött jól, csak papíron. Végül is egész jól alakult a vita, csak az eleje volt nehéz. :D

Ezután jött a kedvenc :D 
C. Kapjon állami támogatást az, aki sterilizáltatja magát.
Induljunk onnan, hogy hat fiú/férfi állt előttem, és láttam, ahogy végig fut az agyukon, hogy mit is jelent a tételmondat: tátott szájak, összeráncolt szemöldökök, míg az egyikük nagy kegyesen értelmezte a többiek számára a helyzetet. "Mennyit ér a tököd?" (Elnézést a kifejezésért, csak idézek XD) Azt hiszem, ez volt a legsikeresebb tételmondat, jókat szórakoztak, miközben érdemi vita is zajlott. 
D. Semmit sem kell tenni a túlnépesedés ellen.
Ez volt az utolsó tételmondata az estének, és azt hiszem, az utolsó vitát az első érv jellemzi a legjobban. "Ez a legolcsóbb verzió..."

Oké, így utólag visszatekintve nem tűnik olyan szörnyűnek a tételmondatok lázadása, de amikor ott vagy a foglalkozás közepén, és azt érzed, hogy a csapat ledobja magáról a tételmondatokat, sorra egymás után, akkor az elgondolkoztat vagy megakaszt. Formáljam át? Lépjünk túl rajtra? Én inkább az első variáció híve vagyok, egyelőre ez így beválik. Nyilván könnyebb olyan tételmondatokkal, amiket már mások kipróbáltak korábban, de a saját mondatoknak is megvan a maga varázsa... vagy harca...

6. Ezután záróköröztünk, ami megint csak pozitív volt, mert tényleg hasznos visszajelzéseket szoktak adni, mint ahogy most is tették (amire már reflektáltam is fentebb). Annyi volt a különbség, hogy most többet beszélgettünk a következő óráról, ugyanis vendégeink lesznek! 12 fő 7. osztályos és tanító nénijük érkezik majd hozzánk! Izgi lesz, de erről többet majd jövő héten.

Összegzés gyanánt azt tudom elmondani, hogy többségében jól működött a foglalkozás terv, ugyan a 90 percből kifutottunk. A tételmondatok nem úgy működtek, ahogy gondoltam, hogy fognak, de ők is és azt hiszem, én is elég rutinosak vagyunk már a nem olyan jól sikerült tételmondatokban, hogy meg tudtok oldani. Kíváncsi lennék, ezek a tételmondatok máshol hogy működnének - nálam nem felhőtlenül...

 Jövő héten tehát lesz egy kis várt meglepetés! ;)

Addig is: vitára fel!

Sári

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése