Disputa a dispután kívül

A mai blogbejegyzés egy kicsit rendhagyó lesz: azt szeretném megmutatni, hogy azok, akik disputáznak, elkezdik valóban máshogy látni a világot, észreveszik a problémákat a környezetükben, és szívesen segítenek is megoldani azokat, érdekli őket a demokrácia, a társadalom, és hajlandóak a szabadidejüket ezekre a dolgokra rááldozni. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy vannak olyan szervezetek, amik még támogatják is a fiatalok ebben. Nos, az én középiskolai vitaklubom, a Kner Imre Disputakör (KID) tagjainak példáján szeretném ezt bemutatni. 

Demokrácia – Online?

Szeptemberben indult, és hamarosan véget ér az a vetélkedősorozat, amelyet a Barankovics Alapítvány indított Online Demokrácia Activity – Tedd O:DA néven középiskolások számára. A verseny nagyon népszerű, az ország minden tájáról neveztek csapatok a megmérettetésre. Az online fordulókban valódi aktivitást kérnek a versenyzőktől: önkéntes munkát kellett a csapatoknak végezniük, fel kellett karolni valamilyen helyi ügyet, amit támogatni tudnak, illetve meg kellett találni hétköznapi hősüket, egy, a környezetükben élő embert, akinek közösségi tevékenységét példamutatónak tartják.

Békés megyéből a Gyomaendrődi Kner Imre Gimnáziumból két csapat is részt vesz a versenyen mentortanáraikkal, Malatinszky Zitával és Valuska Lajossal.

A Kneresek és a Knertészek csapata is kitűnően teljesít: az utolsó forduló zárása előtt harmadik és ötödik helyen állnak a versenyben. Fontos ügyeket találtak a fordulókban: a Kneresek örökbe fogadtak egy kosárlabda pályát, amelynek palánkjait felújították, a Knertészek pedig a Roma Közösségi Házban teremtettek hagyományt: játszóházat tartottak általános iskolásoknak. Az ő tevékenységüket az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében a gimnazisták folytatni is fogják.

A gyerekek megtalálták hőseiket is: az értékmentő néprajzkutató dr. Szonda Istvánt és az „Élet másokért Alapítvány” vezetőjét, Vaszkó Sándornét. Mindketten példaértékű, ámde a többség számára észrevétlen, láthatatlan, ám annál fontosabb munkát végeznek a kultúramegőrzés és a hátrányos helyzetű emberek megsegítése terén. A diákok vállalták, hogy továbbra is segítik „hőseik” munkáját.

Ha a csapatok az utolsó fordulót is jól teljesítik, az értékes tárgynyereményeken túl esélyessé válnak egy brüsszeli tanulmányúton való részvételre is.

A diákok tevékenységéről a https://www.facebook.com/kneresek?fref=ts és a https://www.facebook.com/knerteszek?fref=ts oldalakon tájékozódhatnak az érdeklődők. Itt megtekinthetők a feladatokról készült videók is.

Én, mint régi ismerősük, barátjuk, csapattársuk nyomon követtem a fiúk-lányok/lányok-fiúk tevékenységét, és öröm volt látni, a lelkesedésüket, a kitartásukat, azt az önzetlenséget, amivel másoknak segítettek. Azt hiszem, az összes gyerek példája követendő, aki a verseny keretén belül O:DAtette magát, és önkénteskedett, segített másoknak. Csak így tovább! (Ja, és némi elfogultsággal: Hajrá Knertészek, hajrá Kneresek!!!!! :D )

Sári

Disputa, disputa, disputa...

A cím azt hiszem, tökéletesen összefoglalja a hetemet. Nagyjából akármit is csináltam, mindig eljutottam valahogy a vitáig.

De először is kezdeném egy hatalmas SORRY-val, hiszen hétfőn éjszaka megígértem, hogy kedden blogolni fogok arról, hogy mi volt az első SzEDiK találkozón. Nos, ezt az ígéretemet nyilvánvalóan nem tudtam betartani, de a körülményekre hivatkozom, és ujjal mutogatok a rengeteg Final-re, ZH-ra, beadandóra, meg elővizsgákra, meg miegyébre... 

De végre eljutottam odáig, hogy blogoljak. Egyébként már hiányzott.

Szóval(.eu), hétfőn este megejtettük az első találkozót! És én nagyon élveztem, és a zárókör, valamint az azt követő beszélgetések alapján mindenki más is. Kemény 6-an voltunk, de hát innen szép nyerni, és ami azt illeti két olyan embert is sikerült elcsábítani, aki korábban még nem is hallott a disputáról. És ez, kérem szépen, már teljesítmény. Szóval kezdtünk a bemelegítő, jégtörő játékokkal. Én "moderáltam" a dolgot, és az elején, hogy őszinte legyek, kaptam néhány kétkedő pillantást a bemelegítős játékaim elmagyarázása után, "hogy ez most komoly, mi itt már egyetemisták vagyunk!...", de láss csodát, ezeknek köszönhetően szépen lassan mindenki lelazult, és észre sem vették, amikor az egyik játék átcsapott érvelésbe. 

Ezután jött a "komoly" rész, átbeszéltük az érv felépítését, majd pedig kipróbáltuk a kétsarkos vitázást, kortesbeszédeket hallgattunk, és jó volt! 

A zárókörben annyi kritikát azért kaptunk, hogy kevesen voltunk és egy kicsit későn volt a program. Na igen, ezen dolgozunk. A folyamatos (nagyjából) reklámozással próbáljuk becsábítani az embereket, de gondolom, ez itt vizsgaidőszak előtt úgy sem fog látványosan sikerülni, de azért hátha. Az időpont pedig... nos, a következő félévben olyan megpróbálunk majd a rendszeres találkozóinknak olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel, és nincs ilyen későn.

Szóval összességében jól alakult az első találkozó, és már alig várom a következő hétfőt! :)

És hogy miért telt az egész hetem a disputa jegyében? Hát ma, az egyik órán a görög elődök lettek megemlítve, a másikon pedig én tartottam pecha kucha előadást a az érvelésről. Bezony! :D

Szóval, eltekintve az éjszakába nyúló tanulástól, az alváshiánytól, meg a hasonlóktól, jó kis hét volt ez, és még nincs vége! Mi lesz még itt?!

Sári

Ingyen sokat

Jó kis cím, ugye? Pedig ez tökéletesen jellemzi a disputázást. Mert semmit sem kell fizetned ahhoz, hogy fejleszthesd magadat, többet tudj meg önmagadról, kitáguljon a világlátásod. Csak annyit kell tenned, hogy eljössz hozzánk (igen, a szokásos reklám-szekció) hétfőn este nyolctól a Sík Sándor szemináriumi terembe a BTK épületében. 

Na jó, azért nem teljesen van ingyen. De nem kell megijedni: csak annyit kell "fizetned", hogy nyitottan jössz el. A nyitottság ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberek meg tudják osztani a véleményüket egymással. Mert nyitottság kell ahhoz, hogy meghallgasd és végiggondold mások véleményét. És ahhoz is nagy adag nyitottság kell, hogy te magad elmond a véleményedet. Hiszen arra reakció fog érkezni, amit mondasz, de ha bezárkózol mások véleménye elől, akkor az egésznek nincsen semmi értelme. 

Tehát ha nyitott vagy (és eljössz hozzánk), és kipróbálod a disputázást, akkor nemcsak te nyílsz ki, hanem az egész világ. Olyan dolgokról, gondolatokról hallhatsz, amikről korábban nem, és ha megmaradsz a magad kis világában, talán sosem hallottál volna. 

Nagyon jó példa erre a TEDx mozgalom, amire azt hiszem, már korábban utaltunk, és néhány videójukat is megosztottuk a facebook oldalunkon. A mai nap folyamán zajlott az idei TEDxYouth@Budapest konferencia, ahol a korábbi évekhez hasonlóan nagyon inspiráló előadásokat hallhattunk idén a Láthatatlan történetek témakörben. A programot a neten élőben is lehetett nézni, de szerintem hamarosan az idei előadások is felkerülnek a honlapra, csakúgy mint a korábbi események előadásai. Ha van egy kis időd (tudom, tudom, mindjárt vizsgaidőszak, ZH-k, stb., de majd ha egy kis pihenésre vágysz), akkor keresgélj az előadók és előadások között, és tágítsd a világlátásod. És ehhez még csak disputázni sem kell, és megint csak ingyen van, és sokat kapsz egy-egy előadás meghallgatása után. 

Jó videózást!

Sári

Plakátolás

A tegnapi bejegyzésemben írtam, hogy ma fogjuk kiplakátolni a sulit, és igen, megtörtént! Holnap ahogy jártok-keltek, nézzétek a hirdetőfalakat, nagy eséllyel felfedezhetitek a plakátunkat. És igazából felragasztani, kitűzni a posztereket nem is volt olyan körülményes, mint amire számítottam. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy celluxot vittünk, csak ollót felejtettünk el mellépakolni, de egy emergency segítség ismét a HÖK részéről egy olló formájában megoldotta a dolgot (köszi!). Szóval kint vannak a plakátok, tessék nézni őket, és jönni november 25-én az első találkozóra!

Egyébként az idáig vezető út volt a rögös, nem maga a plakátolás. Amikor kitaláltuk, hogy igen, plakátokat is fogunk csinálni, mert hogy az milyen menő, még nem tudtuk, mi vár ránk. Amikor először nekiláttam plakátot szerkeszteni, letöltöttem egy tök szupi kis free dowload programot, pik-pakk meg is csináltam, amit akartam, és klikk a mentésre. Na igen, de megnyitva a plakátot vált nyilvánvalóvá, hogy a program egy kicsit kicsiben mentette el a képet. Hát jó, vissza a fájhoz, mentés másként, nagyobb méretben. Ahá, csakhogy hát a free dowload mögött is ott a biznisz, ha nagyobb felbontásban szeretnéd elmenteni a plakátot, akkor vásárold meg a licencet. Aha - erre nincs keret. Ha viszont nem fizetsz, a rendes mérető fájlodra vastag fekete betűkkel rányomja, hogy DEMO VERSION. Szóval igen, ez volt az első próbálkozás. 

Persze nem adtam fel. Kell, hogy legyen más program is fenn a világhálón, ami segíteni tud ebben a helyzetben. Újabb free download és újabb hason probléma. Tipikus. Bölcsész lévén ez már kezdett egy kicsit sok lenni. De nem adtam fel. A középsulim disputaklubjának (KID) néhány tagja (ők is mindig megosztják a bejegyzéseinket, amilyen rendesek) részt vesz egy TEDD O:DA nevű versenyen, ahol is sok más egyéb mellett logót is kellett készíteniük a csapatuknak. Na, és akkortájt, ez vagy egy hónapja volt legalább, ajánlottak nekem egy jó kis logókészítő programot. Én meg végső bölcsész kétségbeesésemben fogtam magamat, és a logótervezőben csináltam plakátot. És akár hiszitek, akár nem, összejött a dolog. Jó, jó, a felbontás, a méret vagy micsoda még mindig nem tökéletes, de már ez is valami, nem? Szerintem elég jól néznek ki a hirdetőtáblákon :D

Az informatikusok, vagy akik egy kicsit is értenek az ilyesmihez, most nyilván fogják a fejüket, hogy ezmegmármi? Mostkomoly? De nem érdekel, a plakát elkészült. És tudjátok mit? Ehhez a megoldáshoz is a disputatapasztalat vezetett. Hiszen amikor nem boldogultam a plakátkészítő programokkal, nézőpontot váltottam, amire a vitában hatalmas szükség van. És ez a váltás segített hozzá a megoldáshoz, amit természetesen lehet kritizálni, de valójában működik, a feladat teljesült. 

Igen, a disputa - vagy annak egy eleme - olyan hétköznapi dolgokban is jelen van, mint a plakátkészítés. Arról nem is szólva, amikor azt disputáztuk le, hogy a  hirdetőtáblán pontosan hol helyezzük el a plakátot "kicsit jobbra... kicsit vissza... kicsit így... kicsit úgy... nem, ne úgy, úgy ferde..." :D

Mára ennyi. Most jöttem rá, hogy (nemcsak net-, hanem) disputafüggő (is) vagyok. Minden bejegyzésből sikerül valahogy a disputázás előnyeit kikerekítenem. Ki gondolta volna?

Jó éjt!

Sári

Személyes élmény

Az elmúlt néhány nap csak úgy elsuhant mellettem, nem nagyon volt energiám vagy időm leülni blogolni. Tudjátok, ZH-k, dogák, ja, plusz betegség. (Ja, és internet-szolgáltató váltás miatt korlátozott net - mindenkinek ajánlom, felér egy önismereti tréninggel, amikor rájössz, hogy konkrétan függő vagy, mert mindig be van előtted kapcsolva a facebook, meg az ez meg az, és nézd már azt az érdekes videót!... és de aranyos cicás képek, és... Szóval igen, egy kis megvonás néha nem árt...)

De nem erről akarok ma írni. Még az internet-megvonás előtt olvastam egy nagyon érdekes, és végtelenül őszinte blogbejegyzést a vitáról. A címe (magyarra lefordítva) 8 dolog, amit a versenyvita tanított meg és nem az egyetem. A lány, aki írta, maga is vitázik, és végigolvasva a 8 pontot rájöttem, hogy igazából mennyire tényleg igaza van, mert a vita pont ezt teszi az emberrel, ráadásul nem csak egyetemekre vonatkoztatható, hanem bármilyen oktatási intézményre, középiskolára is. 

És ezt a bejegyzést olvasva tudatosodott bennem az, hogy ugyan leírtunk egy csomó mindent a vitáról, a különböző formátumokról, hogy milyen készségeket fejleszt, meg azt is, hogy mi magunk vitáztunk, de azt nem, hogy személyesen mindezt hogy éltük meg. Három dolgot emelnék ki, amit a vitázás adott nekem, három dolgot, amit leginkább átélni lehet, elmagyarázni kevésbé.

Az első versenyvitám már majdnem négy éve volt, a "jutalomjátéknak" indult Vita-csata versenyen. Hat Európai Uniós tételmondat, két nap alatt öt vita, előtte úgy másfél hónap felkészülési idő, a mi kis csapatunk azonban korábban nem hallott a formális vitáról, Karl Popperről meg végképp nem, és az EU-ról is csak annyit tudtunk, amit általánosban elmondtak nekünk kb. 10 perc alatt föci órán (törin már nem jutott rá idő...). Az a másfél hónap úgy telt, hogy kutattunk, tanultunk, megtanultunk érvelni, rögtönözni. És kinyílt a világ. Rájöttünk, hogy nem csak mi vagyunk, meg a gimink, meg a városunk, hanem van világ. Ahol történnek a dolgok, aminek mi is a részesei vagyunk. Illetve nem, mert nem foglalkoztunk vele. De ezután elkezdtünk figyelni, és már nem csak bólogattunk, amikor olvastuk a híreket, vagy néztük a TV-ben, hanem elgondolkodtunk rajta, hogy miről is van szó, tényleg úgy van-e, ahogy mondják. És rájöttünk, hogy tök jó - ha csak egy kis szeletkéjét is - de megérteni a világnak, legalább azt a részét, ami ránk vonatkozik. 

És akkor ott voltak maguk a viták. Először persze rettenetesen féltünk, ki kell állni, 5-6 percet beszélni egy témáról, amiről néhány héttel korábban azt se tudtuk, mi... Aztán elkezdődött a vita. Bevallom, az első vitából nem sokra emlékszem, csak az érzés maradt meg. Hogy ez jó! Hogy kiállok beszélni, és meg tudok szólalni. Hogy az ellenfél reagál rám, és azt érzem, tényleg meghallgatnak. Hogy a bíró a hibákat nem úgy mondja el, hogy összetöri a kis lelkecskémet, hanem úgy, hogy abból tanulhatok. Az első versenyünkön nem vesztettünk egy vitát sem, persze ettől a fellegekben voltunk. Aztán eljött a bűvös első vereség, de tudjátok mit? Még az is jó volt! Hihetetlen, mi? Azelőtt én sem mondtam volna, hogy vesztek, és fülig ér utána a szám. Pedig igen, mert egy jó vitának nincsen valódi vesztese, de tényleg. Megosztottad a gondolataidat, meghallgattad a másikat, a keresztkérdésben egymásra mosolyogtatok, amikor már mindketten tudtátok, hogy mire mennek ki a lánckérdések... Ezt át kell élni.

A harmadik, legfontosabb pedig a csapat. A csapat, akikkel vitáról-vitára egymás mellett érveltek, vállvetve hozzátok a bizonyítékokat, pacsiztok, amikor a másik elmondta a beszédét, szorongatjátok egymás kezét az eredményhirdetés előtt. És az a csapat, akiknek a körébe kerültök, amikor elkezdtek vitázni. A regionális, országos versenyeken, táborokban tök jó fej emberekkel találkozhatsz, akik talán teljesen mások, mint te vagy, és csak egy közös van bennetek: a disputázás. És ez elég, hogy összehozzon  titeket, hogy elinduljon a beszélgetés, amiből aztán országon átívelő barátság alakul ki. És jó érzés egy nagy csapat része lenni, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki tegez mindenkit (igen, a tanárokat is!), és akikkel biztos mindig tudsz majd egy jót beszélgetni, nevetni, vagy éppen egy másik versenyen fogtok összefutni, és ott sem "ellenségek" lesztek, hanem versenytársak. 

Na jó, így visszaolvasva a blogot, egy kicsit nosztalgikusra és csöpögősre sikerült vennem a hangot. Nem baj, nem írom át. Mert bizony mindezt megadja a disputa. És ezeket az élményeket szeretnénk átadni azoknak, megosztani azokkal, akik csatlakoznak a kis vitakörünkhöz, a SzEDiK-hez! Igen, itt a várva-várt, elmaradhatatlan reklámozás. Nem lehet kihagyni. De tényleg, ezeket, amiket felsoroltunk, nem csak a versenyvita adja meg, hanem a közösségi vita. Sőt, az még közvetlenebb hangvételű, könnyebb lelazulni, és csak a vitára koncentrálni. 

És igen, az első találkozó még mindig november 25-én este 8 órától lesz, és igen, még mindig várjuk a jelentkezőket.

Jó éjt! És esküszöm, legközelebb valami lazább témát választok, lehetőleg valami vicceset... Várjunk csak, holnap ragasztgatjuk a plakátokat, mhm...

Sári

Közösségi vita és némi promo

Ma is folytatom a blogos „disputa-tréninget” – a különböző vitaformátumok bemutatását. Ígérgettem, hogy a közösségi vitákig fogok eljutni a hétvége folyamán, és láss csodát, állom a szavam. Persze nem leplezek le mindent, hiszen akkor mi maradna a valós tréningekre? Hiszen a SzEDiK foglalkozásain a lelkes önkénteseket a közösségi viták világába akarjuk főként elkalauzolni, és kevéssé a már bemutatott, erősen szabályozott versenyviták világába.

Tehát a közösségi vita. Azt hiszem, a neve magáért beszél – olyan vitákról van szó, egyrészt az egész közösség felszólalhat, mindenki kifejezheti a véleményét, másrészt valóban a közösség problémáiról folyik a vita.

A közösségi vitának számtalan formája és variációja létezhet – a moderátok alakíthatják az alapformátumokat úgy, hogy az tökéletesen ráilljen az adott közösségre.

Közösségi vita lehet akár egy kerekasztal-beszélgetés. Azt hiszem, a többség látott már ilyet, vagy legalábbis hallott már róla. Van néhány meghívott vendég, aki szakértője a témának, vagy döntéshozó, vagy valamiért számít a szava, és van a közönség. Kettejük kommunikációja zajlik, főként kérdések formájában (a közönség kérdez, a meghívottak válaszolnak), de akár ez konkrét beszélgetéssé is alakulhat, ha mindkét fél vevő a dologra.

Ennek egy sokkal kifinomultabb továbbfejlesztése a Word Café módszer. Ez valami szuperjó dolog. Sokkal közvetlenebb, barátságosabb hangulatú, mint a kerekasztal-beszélgetés. A Word Caféban is vannak meghívott személyek, gondolatadók, akik kapnak egy-egy asztalt (vagy éppen vízi biciklit, vagy néha tényleg kávézóban egy asztalt), és a közönség pedig ezekhez az emberekhez rendeződik. Fontos szabály az, hogy az asztaltársaságoknak cserélődniük kell, a megadott idő után, amit egy adott asztalnál töltünk, úgy kell új asztalt választanunk, hogy lehetőleg olyanokkal kerüljünk össze, akiknek még nem voltunk a társaságában. Az asztaloknál pedig a megadott idő alatt (ami változhat) kialakul a párbeszéd, a gondolatadó elmondja a véleményét, tapasztalatát az adott témával kapcsolatban, a nála ülők pedig kifejthetik a véleményüket. Egy asztalnál nem ülnek olyan sokan, így tényleg barátságos, közvetlen beszélgetések alakulhatnak ki.

Ez a kettő lazább, ennél egy kicsit formálisabbak a kétsarkos, a négysarkos viták (hogy ezek mik? Kiderül, ha eljöttök a SzEDiK-es találkozóra november 25-én!). Vagy például lehet úgy is közösségi vitát csinálni, hogy van négy-öt csapat, ők az adott témáról kidolgozzák az érvrendszerüket, ezek után a csapatok körben ülnek le úgy, hogy az egyes csapatok elkülönülnek, és a vezérszónokuk beljebb ül. Így tulajdonképpen vagy egy kicsit belső, és egy nagyobb külső kör. A bent ülő vezérszónokok beszélhetnek, de kérdéseket a „külsők” is tehetnek fel, sőt, a külsők be is ülhetnek, ha a csapat úgy dönt, lecserélik a vezérszónokot. A vita ideje, a megszólalások száma és hossza változtatható, alakítható a társaság igényeihez.

Vagy éppen az is kitűnő közösségi vitaforma, amikor két nagy csapat van, az első és utolsó beszédeket tartja a két vezérszónok, közben pedig variálható számú és idejű beszédek hangozhatnak el (ez mindig megegyezés kérdése, vagy a moderátor döntése), de így mindenkinek esélye van felszólalni, vagy legalább kérdezni.

A vita lényege pedig ezekben a közösségi vitákban is megtalálható: a vélemények ütköztetése kulturált módon, érvekre támaszkodva, ezek is fejlesztik a kiállást, a gyors reagálást, és mindazt a sokmindent, amit már korábbi bejegyzésekben kifejtettem. Ja, és ezek sokkal könnyebben használhatóak a döntéshozásban, a döntéshozók és a lakosok közötti kommunikációban, mint a versenyviták.

Szóval mi ilyenekre akarjuk rászokatni a népet… Nem lenne tök jó, ha annak eldöntése, hogy melyik utcát betonozzuk le nem áskálódással, veszekedéssel menne, hanem úgy, hogy az emberek elgondolkoznak a problémán, megvizsgálják a különböző aspektusait a dolognak, és meghallgatják más érintettek véleményét? Szerintem de.

Ennek az elérése a célja a vitakultúra fejlesztésének. A mi célunk pedig a vitakultúra fejlesztése! Na, itt a lényeg. 

Ja, igen, erről jut eszembe. Várunk mindenkit az első összejövetelünkre november 25-én este 8 órától. A dolognak semmi anyagi vonzata nincsen (felvetődött a kérdés, de nem), ez igazából abszolút önkéntes munka a részünkről. Azért csináljuk, mert szeretjük, és mert jó, és mert hasznos, és mert segíthetünk másoknak, és mert jó másokkal együttműködve valami jót csinálni. Annyi feltétele van ugyan a dolognak, hogy legyél kíváncsi, mi ez, és ha eljössz, akkor dobd be magadat! A szedik.disputa@gmail.com címre azért várjuk a jelentkezéseket, hogy fel tudjuk mérni, hányan leszünk – ehhez tudjuk alakítani, hogy pontosan mit és hogyan fogunk csinálni. Ja, és nagyon hálásak lennénk, ha megosztanátok a hírünket MINDENKIVEL, ha lehet. A blogot, a facebook oldalt, egyáltalán, hogy vagyunk.

Azt hiszem, mára ennyi. Holnap suli, nekem kedden ZH… igen, az egyetemi élet már csak ilyen :D Lájk, ha te is írsz ZH-t a héten! (Ezt a szimpátia kiváltása érdekében írtam le, hátha megsajnáltok, és több lájkot kapok, és főként, többen jöttök :D)

Sári

A World School és BP

Jó kis cím, azt hiszem azoknak, akik a disputa fogalmával is csak most ismerkednek, ez a cím egyenesen kínainak tűnik. De ne aggódjatok, mindjárt részletesen kifejtem, hogy miről van szó. 

A World School és a British Parliametnary is vitaforma, olyan mint a Karl Popper, csak egy kicsit más. Na, eztjólmegasszondtam...

Tehát a mai blogbejegyzésben két különböző, a Karl Popper vitaformátumtól eltérő vitaformátumot fogok bemutatni. 

Először is a World School-ról beszélnék - írnék - blogolnék. A nemzetközi versenyeken általában ezt szokták használni gyakrabban, Magyarországon is vannak kezdeményezések a bevezetésére - ma volt például egy WS középiskolás vitaverseny egyik fordulója Budapesten angolul!

Hogy is néz ki a WS? Viszonylag közel áll a Karl Popperhez: itt is két csapat van, három-három szónokkal. A legnagyobb különbség abban van, hogy a hat beszéd után még van két beszéd: a csapatok első vagy második szónoka másodjára is felszólal. Így nyolc beszéd hangzik el a vita ideje alatt. Az időben is különbség van: a Karl Popper hat percei helyett itt 8 perceket beszélnek a szónokok (kivéve az ún. reply speech-eknél, az utolsó két beszédnél, azok csak 4 percesek). Illetve itt nincsen külön kérdés szekció: az ellenfél csapatnak lehetősége van kérdezni a szónoklatok közben az első és az utolsó percet leszámítva. Az éppen beszélő szónoknak pedig lehetősége van eldönteni, hogy most válaszol-e vagy sem, de legalább egy kérdésre válaszolnia kell. Ha belegondolunk, ez azért nagyon nehéz, hiszen a sima Karl Popperben a kérdésszekcióban csak a válaszokra kell a szónoknak koncentrálni, itt viszont arra is, hogy a választ belekösse a beszédbe, vagy minél hamarabb visszatérjen arra, amiről igazán beszélni akar.

De a vita lényege ugyanaz, mint a Karl Popperben - érvek ütköztetése. Ja, és itt vannak impromtu viták, azaz a csapatok a vita előtt fél órával kapják meg a tételmondatot és az oldalt, ami mellett érvelniük kell. Na, ez tényleg kemény, ennyi idő alatt rendes érvrendszert kell felépíteni, összefüggő gondolatmenetet... Igazi kihívás! :D (Ha bővebben érdekelnek a szabályok, itt tudod elolvasni - angolul, magyarul kevés van fenn a WS-ről...) Ja, és igen, egy volt középiskolás disputás társam a nyáron Galway-ben az IDEA Global Youth Forum-on képviselte Magyarországot, ha szeretnétek megnézni a WS-t, ajánlom az ő vitáit, meg persze a többit is. A videók angolok, de középiskolásokról van szó, szerintem eléggé érthetőek. (Ja, és ha valaki a világ minden tájáról érkező akcentusokkal akar ismerkedni, akkor arra is jók a videók...) :D 

A másik vitaforma, a British Parliamentary - azt hiszem a neve eléggé árulkodó. Ennek a formának a célja imitálni a brit parlament működését. Ez a forma sokkal messzebb van a Karl Poppertől, mint a WS, mivel itt tulajdonképpen négy kétfős csapat vitázik. (A kifejezéseket próbálom a lehető legpontosabban lefordítani - ezt a formát angolul játsszák, így az elnevezések is angolok.) Lényegében itt is két oldal van: a kormány és az ellenzék. A négy csapat feloszlása:

1. Nyitó kormány (Opening Goverment)
• Miniszterelnök (Prime Minister)
• Miniszterelnök-helyettes (Deputy Prime Minister)
2. Nyitó ellenzék (Opening Opposition)
• Ellenzéki vezető (Leader of the Opposition)
• Ellenzéki vezető-helyettes (Deputy Leader of the Opposition)
3. Záró kormány (Closing Goverment)
• Képviselő a kormány részéről (Member of the Goverment)
• Kormány záró (Goverment Whip)
4. Záró ellenzék (Closing Opposition)
• Képviselő az ellenzék részéről (Member of the Opposition)
• Ellenzék záró (Opposition Whip)

A beszélők a két oldalról természetesen váltják egymást. Itt ugyanúgy nincsen külön kérdés-szekció, mint a WS-ben, és itt az impromtu a gyakori - még azt is a vita előtt sorsolják ki gyakran, hogy ki melyik szerepet tölti be az adott oldalon belül.

És a forma nem elég: míg a Karl Popper és a WS inkább az érvelésre fekteti a hangsúlyt, nem feltétlenül a külcsínre, a PB-ben viszont hatalmas jelentősége van annak, hogy amit mondanak, azt hogyan kommunikálják. Én még csak kívülről láttam BP-t, és csak kapkodtam a fejem a sok látványos "Hölgyem!", "Uram!" felkiáltás hallatán, a kötelező és látványos (!) gesztusok, a rengeteg személyes példa, érzelmekre ható érvelés láttán-hallatán. Az biztos, hogy a BP a vitán belül egy külön műfaj, ami pont ezért különleges és érdekes. A kishazánkban működő egyetemista vitaklubok leginkább ezt a formát nyomják - de nyugi, mi egyelőre maradunk a közösségi vitáknál (amikről holnap fogok szót ejteni).

Szóval mára ezt gondoltam mesélni a vitáról - ezek a Karl Popperrel együtt versenyvita-formák, és nekünk, a SzEDiK-nek elsősorban a vitakultúra terjesztése a célunk közösségi vitákkal, de ha összegyűlik legalább egy, ideális esetben két csapatnyi bátor vállalkozó, ezeket is elkezdhetjük komolyan csinálni, akár versenyekre is járni. Ez csak Rajtatok áll, kedves érdeklődők. Ja, erről jut eszembe: tessék jönni november 25-én! 

Mára ennyi, holnap újabb blogbejegyzés!

Sári

U.i.: Most látom, mennyi linket benyomtam a mai bejegyzésbe, de nem baj, tessék csak őket olvasgatni, nézegetni, az ismereteket bővíteni!

Karl Popper

Mint ígértem, a hétvége folyamán elkezdek magáról a disputáról írni bővebben, hogy mi is ez tulajdonképpen. 

Tehát, a disputa a vita, de nem az a tipikus ordibálós, verekedős, csak-nekem-van-igazam-és-ti-mind-hülyék-vagytok vita, hanem valami, ami kiabálás nélkül megy. A lényeg, hogy "every coin has two sides" - az éremnek két oldala van, és nem feltétlenül biztos, hogy amit te egy szempontból látsz, az másnak is pont olyannak néz ki. Mindenkinek más és mást jelenthet ugyanaz az egy mondat, attól függően, hogy milyen a személyiségünk, mit tanultunk az iskolában, milyen könyveket olvastunk, milyen filmeket néztünk, és alapvetően milyen nézeteket hozunk otthonról. És csak azért, mert valaki "B"-t hoz magával, és nem "A"-t, mint én, attól még lehet igaza. Na, ezt megérteni, elfogadni tanít meg a disputa. Persze ez nem könnyű, különösen ha korábban mindig csak egy nézőpontból vizsgáltad a dolgokat. De lehetsz akármilyen idős, tanulhattál már akármennyit, a disputa-módszerek segítenek kitágítani a nézőpontodat. (Ha eljössz hozzánk november 25-én, akkor ebből kaphatsz egy kis ízelítőt!) És amikor már elégszer csináltad "tudatosan", akkor egy idő után már mindennek megvizsgálod a különböző aspektusait, és ez könnyebbé teheti a tanulmányaidat, a fontosabb döntéseidet. 

A vitának számtalan formája van, én a blogbejegyzésekben néhány fontosabbat emelnék ki. Legelőször is a Karl Popper vitaformátumot, ami Magyarországon a legelterjedtebb, én magam is ebben vitáztam négy éven keresztül. 

Ebben a formában két három fős csapat áll egymással szemben, a támogatók (T) és az ellenzők (E). A vita egy tételmondatról szól, a támogatók értelemszerűen állítják a mondat tartalmát, az ellenzők pedig tagadják azt. A vitában szónoklatok és keresztkérdés szekciók váltják egymást.

Az egyes szónokok bevezetik saját csapatuk álláspontját (az ellenző egyes már reagál az állító érvrendszerre). A kettes szónokok bizonyítják a saját érveiket, illetve folytatják a másik érvrendszer cáfolatát. A harmadik szónokok pedig lezárják a vitát, az ő feladatuk, hogy megmutassák, miért az ő csapatuk érvrendszere volt a vitában az erősebb, konklúziót vonjanak le az ütközőpontokból. 

A keresztkérdéses szekciókban az ellenfél csapat embere kérdez, a célja, hogy megtalálja a gyenge pontokat a másik érvrendszerben, és ezekre rá is mutasson, a válaszokat pedig a társai be tudják építeni a beszédekbe. 

A csapatoknak külön-külön 8 perc kikérhető idejük van, ezt a beszédek előtt felhasználhatják (van, amikor egy percet minden beszéd előtt kötelező kivenni), ilyenkor tudják gyorsan rendezni a gondolataikat, mielőtt elmondják a szónoklatukat, illetve ilyenkor tud a csapat kommunikálni. 

A vita egy kicsit több, mint egy óra hosszú, és tapasztalatból mondom, hogy nem könnyű elmegyakorlat, egy-egy igazán jó vita rendesen leszívja az ember agyát. Viszont rettenetesen élvezhető! De komolyan, amikor látod, hogy működik az érvrendszeretek, amikor a kérdéseiddel megzavarod az ellenfelet, vagy éppen nem tudnak téged kérdésekkel csőbe húzni... felejthetetlen!

A vitát általában három fő bírálja, akik nem azt nézik, hogy az érv az egyébként igaz-e vagy sem, hanem azt, hogy az adott érvrendszer megállja-e a helyét a vitában. A bírók nem dönthetnek arról, hogy az adott példa jó-e vagy sem, csak az érvrendszerek közötti interakciókat nézik, hogy melyik csapat tudta jobban megvédeni az álláspontját. Ja, és a szónokokat is pontozzák megadott szempontok alapján, max. 30 pontot adhat egy szónoknak egy bíró. (Ez NAGYON ritka!)

És hogy ez az egész, amit - remélem, érthetően - leírtam, mire is jó? 

1. Hát, egyrészt megtanít csapatban működni. Hiszen a csapattársaiddal félszavakból is értenetek kell egymást, hogy az erősen korlátozott időben reagálni tudjatok az ellenfeleitek érveire. Ráadásul ha egyikőtök hibázik, nem koncentrál annyira, kifelejt valami  fontosat, az a többiekre is hatással van - bízni is meg kell tanulni a másikban, hogy tudja, mit kell tennie.
2. Alapvetően megtanít helyesen érvelni, és nem csak azt hajkurászni, hogy "csak azért, mert én azt mondtam". Megtanítja, hogy bizonyítékkal alátámasztani a mondandót hasznos tud lenni. 
3. Megtanít gyorsan reagálni váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekre, hiszen nem tudhatod, hogy a másik csapat mit fog mondani, de arra neked válaszolnod kell. 
4. Megtanít kiállni, összefüggően, értelmesen 5-6 percet beszélni megadott témáról. Megtanítja, hogy hogyan tudod magadat érthetően kifejezni, úgy, hogy az hatással legyen a közönségre, a bírókra, az ellenfeleidre. 
5. Megtanít kérdezni, jó kérdéseket feltenni. Hiszen a keresztkérdésekben nem lehet az időt rossz kérdésekre, és az arra kapott válaszokra elpocsékolni, úgy kell kérdezni, hogy tényleg rendes, értékelhető választ kaphass. 

Szóval sok mindenre jó. És közben hatalmas élmény. És mindezt úgy kapod meg a vitázástól, hogy észre sem veszed. Felkészülés közben, amikor a csapattársaiddal beszéltek a tételmondatról, megalkotjátok az érvrendszert, amikor vitáztok. 

És ha mindezt szeretnéd átélni, kipróbálni, megtanulni játékosan, akkor gyere el hozzánk, a SzEDiK találkozóira. Az első november 25-én lesz, várjuk a jelentkezéseket!

Ja, ma elkészült egy új plakát! :D

Halihó, 

Sári

A szervezés nehézségei

Aki már hozzászokott a mindennapos SzEDiK bejegyzésekhez, ma is elégedetten mehet aludni. (Nem hiszem, hogy két nap után túl sokan lennének, de azért hátha...) A kései bejegyzésnek az az oka, hogy ma egy rettenetesen hosszú napon vagyok túl, de végre itt ülök a laptop előtt, és arra készülök, hogy kiönthessem a szívem.
Igen, a mai bejegyzés egy vallomás lesz - arról, hogy milyen nehéz is disputa klubot csinálni. Szerintem senki sem gondolná, hogy ennyire bonyolult, bevallom, még én sem gondoltam.

Amikor a felvételi eredmények kihirdetésekor megtudtam, hogy tényleg felvettek az SZTE-re, az első - na jó, nem, de mondjuk a... sokadik gondolatom, miután az örömtől magamhoz tértem az volt, hogy hogy fogok én ott disputázni. Hiszen ott nincsen disputaklub!

A nyár folyamán addig hánytam-vetettem a dolgot, míg el nem határoztam, hogy ha nincsen, akkor majd én csinálok :D Szerencsére SzEDiKDávid is így vélekedett, és ezután facebook-chaten ment az ötletelés nagy távlatokban, hogy hogy és mint is kellene meghonosítani a vitázást Szegeden... Aztán elkezdődött az egyetem, mi csak kapkodtuk a fejünket, hogy most akkor mi van? Száguldoztunk előadások, könyvtár, szemináriumok, könyvtár között, és valahogy a disputázásra nem maradt idő. De nem felejtettük el.

Ekkor jött a megoldás: a DIA képzést szervezett egyetemistáknak arról, hogy hogyan lehet disputaklubot alapítani! Pont ez kellett nekünk. A kétnapos Pesti képzésen megvilágosodott előttünk, hogy pontosan hogy és mit is kellene csinálni, és már akkor elkezdtük sejteni, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. De olyan lendületet kaptunk attól a képzéstől, hogy most már ha akartunk sem tudtunk volna leállni.

Így hát beindult a szervezkedésünk. Először is összegyűjtöttük, hogy mi minden kell egy klubhoz:

1. Lelkes szervezők - abszolút pipa
2. Eszközök - filcek, papír, blue tack, stb. 
3. Egy hely, ahol gyűlhetünk
4. Támogatás az egyetem felől
5. És a legfontosabb: résztvevők!

Gyorsan rá kellett jönnünk, hogy a 2-as és 3-as ponthoz bizony finanszírozás kell. De azt honnan szerezhet az ember? Hát az Egyetemtől! Ezért kerestük meg először is a BTK HÖK-ösöket, akik (számunkra meglepő módon) nagy lelkesedéssel fogadták az ötletünket. Olyannyira, hogy némi egyeztetés után beleegyeztek, hogy támogatnak minket! És ez nem csak szellemi "ügyesek vagytok, gyerekek!" támogatás, hanem financiális is (ma kaptam az infót, hogy az első összejövetelekhez szükséges eszközök már meg is vannak!), ja, és még termet is segítenek szervezni nekünk! Kérhetnek ennél többet a lelkes szervezők?

Nos, igen - résztvevőket... Naeztmeghogy? Na igen, naeztmeghogy. Hát úgy, hogy facebook oldalt csináltunk (https://www.facebook.com/disputaszeged), blogot (ezt olvasod most), igyekszünk plakátot csinálni (már ha sikerül végre normális méretben elmenteni, néha rühellem a technikát...), és terjesztjük az igét mindenkinek. De vajon ez elég? Nem tudom, majd kiderül.

Csak azt tudom, hogy rengetegen lájkolnak és olvasnak minket, ami már kiindulás. De ez azt is jelenti, hogy jönnek majd hozzánk vitázni? Remélem. Talán ledisputázzuk, hogy a lájkok mennyit érnek (egy volt disputás társam által készített videó)... 

Levonva a bejegyzés konklúzióját (bevett záróduma a vitában) elmondhatom, hogy nem egyszerű disputa klubot szervezni, és eddig minden nagyon könnyen ment. Most már csak a lelkes emberkéket várjuk, akiknek van kedvük csatlakozni hozzánk.

Gyertek, gyertek!

SzEDiKSári

U.i.: A hétvége folyamán a disputával bővebben foglalkozó bejegyzések lesznek, hogy azok is kapjanak egy kis képet a dologról, akik még soha nem vitáztak. :)

Bemutatkozás II.

(Igen, az első bejegyzést bemutatkozásnak szántuk...)

Tehát, mint az múltkor halkan elárultuk, ketten vagyunk a szervezők, akik alulról indítva próbálják meghonosítani a disputázást Szegeden. De kik is vagyunk mi, és honnan a fellendülés?

Egyikünk: SzEDiKDávid: Középiskolai tanulmányaimat Győrben, a Szabadhegyi Magyar-Német Középiskolában végeztem. Itt kerültem először kapcsolatba a disputával. Tanáraim ösztönzésére indult el a csapatom két évvel ezelőtt a Demokratikus Ifjúságért alapítvány által rendezett Szóval?! országos vitaversenyen, ahol országos döntőbe jutottunk. A felkészülés során ismerkedtem meg a Karl Popper-vitaformátummal, és minél többet gyakoroltam a megmérettetésre, annál jobban megtetszett a szabályozott keretek közötti vitázás. Ez ösztönzött arra, hogy az egyetemen is megkeressem a lehetőséget a vitázásra.

Másik egyikünk: SzEDiKSári: Gyomaendrődi vagyok, a Kner Imre Gimnáziumba jártam, itt ismerkedtem meg a disputázással egy verseny kapcsán (Vita-csata). Nekem, a csapattársaimnak, a többeknek a suliból és a tanárainknak annyira megtetszett a dolog, hogy alapítottunk egy vitaklubot (juj, ez ismerős rész...), a KID-et (Kner Imre Disputakör). Amellett, hogy tavaly a Szóval?!-on országos harmadikok lettünk csapatommal, a Kner-gyerekekkel, számtalan más disputás programon részt vettem, és nagyon bántam, hogy az SZTE-n nincs vita. Ezért határoztam végül el, hogyha nincs, akkor csinálok! :D

Ebből látszik, hogy mindkettőnknek van disputás múltja, és a kedves olvasónak szerencséje, hogy korlátoztuk a bemutatkozás terjedelmét, mert oldalakat lennénk képesek írni arról, hogy a disputa hogyan, mikor és miért befolyásolta az életünket (lehet, később fogunk is :D ). A lényeg, amit egyszerűen és gyorsan meg tudunk fogalmazni, hogy a disputát csak élvezni lehet, és aki egyszer megízleli, hogy milyen jó dolog, az többet el sem felejti (és talán egy kicsit függő lesz...). És ezt az élményt szeretnénk megosztani az SZTE-s társainkkal, azokkal, akik még csal tőlünk hallottak először a vitázásról, és azokkal is, akik esetleg már próbálták.

Mi mindenkit szeretettel várunk november 25-én és december 2-án este 8 órától, 90 percen keresztül. 

Igen, és nagyon várjuk a jelentkezőket!

SzEDiKSári

Bemutatkozás

Sziasztok!

Én vagyok a SzEDiK hangja, és arról fogok mesélni, hogy mit is akar a Szegedi Egyetemi Disputa Klub. De először is, definiáljunk (alapmotívum a disputában).

Disputa: kulturált vitázás. A nyugati országokban (pl. USA, Anglia) nagyon elterjed módszer a problémás kérdések tisztázására. Az iskolákban vitaklubok működnek. Olyan szinten, hogy Amerikában a törvények meghozás előtt csinálnak a javaslatokból egy tételmondatot, és azt kiadják a vitázó fiataloknak, középiskolásoknak, egyetemistáknak, hogy vitázzák le, a döntéshozók pedig meghallgatják, hogy mit mondanak a diákok, milyen érveket hoznak fel, és azt beépítik a végső változatba. Jól hangzik, nem?
Magyarországon sajnos ekkora hagyománya még nincs a vitázának, de szerencsére vannak kezdeményezések. (Ezekről majd későbbi blogbejegyzésekben mesélünk...) Kis hazánkban leginkább a Karl Popper vitaforma az elterjedt, ahol két csapat van, három-három fővel, és megadott időkorlátok és szabályok szerint vitáznak, ütköztetik az álláspontokat, véleményeket, érveket.
Persze sok-sok más vitaforma létezik, pl. a Brithis Parliamentary, a Word School, vagy éppen a Word Café.
Ez utóbbi már inkább a közösségi viták családjába tartozik, aminek számtalan fajtája van - mi inkább ezekre szeretnénk hangsúlyt fektetni a SzEDiKben. Hiszen ezekben a közösségi vitákban sokkal többen kifejthetik a véleményüket, kevésbé kötött a forma, és könnyebben lehet az adott közösséget érintő kérdésekről írni.

És akkor a SzEDiK! Egyetemi körökben még nem nagyon elterjed itthon a disputa, Szegeden nem működött korábban egyetemi klub. Hát mi, akik már középiskolában is vitáztunk (erről talán majd egyszer máskor, részletesebben) úgy éreztük, tenni kell ez ügyben valamit. És addig ötleteltünk, vitáztunk, mentünk, kértünk, amíg sikerült elindítani valamit. Hát igen, egyelőre még nem vagyunk sokan (2), de nagyon lelkesek vagyunk, és várjuk a jelentkezőket. Az a célunk, hogy minél több egyetemista társunkkal megismertessük a vitázás, a véleménynyilvánítás érzését, hiszen ez jó, és annyi mindent fejleszt: a logikus gondolkodást, érvelést, kooperációs készségeket, kritikus gondolkodást, türelmet, odafigyelést, napestig sorolhatnám... Ha nem hiszed, gyere, és próbáld ki!
Az első találkozók időpontjait már ki is tűztük: november 25. és december 2. Várunk mindenkit, akit érdekel a dolog, azokat is, akik még nem vitáztak, hiszen az alapoktól fogjuk kezdeni a munkát. Jelentkezni lehet a szedik.disputa@gmail.com e-mail címen. Ja, és lájkoljatok minket a facebook-on! :D

Nos, egyelőre ennyi. Rengeteg minden van, amiről még írni lehet, és fogunk is, ez még csak amolyan bemelegítő szösszenet szeretett volna lenni...

Üdv: SzEDiKSári