Most mondhatod! - Az amerikai elnökválasztásról

Amerikaiak milliói ezekben a percekben döntenek arról, hogy ki legyen a világ vezető hatalmának vezetője a következő négy évre... mi, a világ többi része, de én legalábbis biztosan, meg ülök, és izgatottan, kicsit talán aggódva, de mindenképpen tehetetlenül figyelem, mi történik. 

Elnökválasztás van az USA-ban - ez önmagában is rendkívüli dolog, figyelembe véve az Egyesült Államok általános szerepét a világ dolgaiban, de az elmúlt három választási ciklus még így is kiemelkedően izgalmasra sikerült. 

Nyolc évvel ezelőtt megválasztották az első színes bőrű/fekete/African American elnöküket, Barack Obamát, majd négy évvel később újraválasztották. Ez több idő, mint amióta én disputázok, vagy egyáltalán tudom mi az, hogy kulturált vita, szóval Obama elnökségéből nekem inkább csak a második ciklus maradt meg. Amit európaiként, távoli szemlélőként láttam belőle abszolút szimpatikus volt védhető politikával, szociális érzékenységgel és botránymentes családi háttérrel. Meg hát Michelle Obama kinek ne lenne a kedvenc First Lady-je? ;) 

Az elmúlt másfél év viszont már az új elnökről szólt: Hillary Clinton kampánya az egyik leghosszabb a történelemben, 19 hónapja tart. És a választás, ami ma zajlik, nem csak emiatt érdekes: egyrészről ott a tény, hogy a történelem első női jelöltjéről van szó - pluszban egy ex-First Lady, meg hát ugye Clinton is egyben - extra-dupla-kombó. Vele szemben pedig ott van Donald Trump, akinek az életrajzában a Trump Organisation mellett az szerepel, hogy "reality show star", akinek a publikációs listáján többek között ilyen cím is szerepel: Think Like a Billionair, Trump 101: The Way to Success... no comment. (Gondolom, nem kérdés, én hol állok a kérdésben.) Két nagyon ellentétes karakterről van szó, és az én emlékezetem legmocskosabb kampányáról: Hillary-ről kiderült, hogy titkos emaileket hanyagul kezelt, Trumpról kiderült, hogy vagy 10 éve nem fizetett adót... kétség kívül ők minden idők legkevésbé kedvelt elnökjelöltjei. A jelölési procedúra során sok olyan figura is kiesett, akik talán népszerűbbek voltak, de hát így alakult a dolog... Hiszen az amerikaiak kényelmesen elfelejtik, hogy a kétpártrendszer valójában többpártrendszer, és simán megszavazhatnának egy harmadik embert is... csak mondom. Állítólag az amerikaiak ebben a pillanatban Michelle Obamát hamarabb megválasztanák elnöknek, mint Clintont vagy Trumpot együttvéve. A minap olvastam egy cikket, amiben arról beszéltek, hogy mindegy, melyikük győz: a kampány során sikerült annyira lerombolni az emberek a politikába és a rendszerbe vetett bizalmát, hogy azt évekig fog tartani visszaszerezni. 

Szóval az biztos, hogy történelmi választás lesz. Így hát nagyon is aktuális volt hétfőn az amerikai elnökválasztársól beszélnünk.

Íme az óraterv:

1. Bevezetés - mit tudunk az amerikai elnökválasztásról?

2. Az elnökválasztási rendszer - szakértői mozaik

3. Clinton vs Trump vs X - kik a jelöltek - összehasonlítás

4. Érvelés, tételmondatok - kétsarkos/négysarkos

5. Lezárás - mi lesz holnapután?

Próbáltam a tudásátadásra is koncentrálni az óravázlat megalkotásakor, hiszen az amerikai választási procedúra elég messze van a miénktől, és előzetesen is kaptam ilyen kérést, hogy erről beszéljünk részletesebben. Lássuk, hogy is valósult ez meg:

1. Bevezetés - standard brainstorming, általános, kötetlen beszélgetés arról, hogy kinek mi van a fejében a kérdéssel kapcsolatban. Ez a téma azért nem volt teljesen érintetlen a társaság számára, többször utaltunk már rá korábbi alkalmak során is félmondatokban, anekdotákban, ezek a gondolatok is előkerültek.

2. Na, a szakértői mozaikos feladat egyáltalán nem úgy alakult, mint ahogy én azt kitaláltam. A facebook-os esemény iránt egészen nagy volt az érdeklődés, 8-an az állandó résztvevők mellett jelezték az érdeklődésüket, szóval arra számítottam, hogy nem megint csak hatan leszünk... de még is így lett. Hat fővel viszont a szakértői mozaik feladat nem nagyon működik, szóval az előre összegyűjtött cikkeket ezúttal mindenkinek odaadtam. 

(Egyébként a szakértői mozaik a következő módon zajlana: csapatmunkában az egyes csapatok más-más cikket, alapanyagot kapnak, amit elolvasnak, majd közösen megbeszélnek. A csapatok ezután felosztódnak, új csapatok alakulnak, amelyekben a korábbiakból egy-egy ember van - mindegyik különböző témából egy. Ők "megtanítják" a többieket arra, amiből ő maguk már "szakértők" lettek.) 

A legjobb anyag, amit ehhez a részhez találtam, egy angol nyelvű template volt, ami nagyon szemléletesen bemutatja (hiszen oktatási segédanyag), hogy hogyan is lehet valakiből elnök. Miután ezt átbeszéltük, és megértettük az elektori rendszer véleményét, következett az óra legizgalmasabb része.

3. Őszinte vallomással tartozom: órakezdés előtt húsz perccel ez a feladat még teljesen máshogy (rosszul) nézett ki, akkor viszont volt egy Heuréka! pillanatom, és egy nagyon izgi és szemléletes feladat kerekedett belőle. Ennek a résznek a lényege, hogy megnézzük Clinton és Trump alapvető álláspontjait néhány a kampány során is előkerült szempont alapján.

Ehhez találtam egy tök jó oldalt, ahol részletesen összehasonlítják, melyikük mit mond (sőt, másokat is be lehet vonni az egyenletbe, de külön-külön is meglehet nézni a jelölteket), és több olyan pont is van ebben, amin mi magyarok is elgondolkodhatunk, vagy legalábbis valamilyen szinten relevánsnak gondolunk. 

A feladat az volt, hogy a tételmondatok hallva, álljanak az öt lehetséges pont közül oda, amivel egyetértenek (Erősen egyetért, Egyetért, Neutrális/nincs véleménye, Nem ért egyet, Erősen nem ért egyet), majd érveljenek a választásuk mellett. Ezután tippeljék meg, hogy vajon Clinton és Trump hol állhatnak. Legvégül pedig én megmondtam, hogy a két elnökjelölt, hol is áll a kérdést illetően. 

A tételmondatok a következők (mellettük leírom azt is, hogy Trump (T) és Clinton (C) hol állnak.

a. A nőket és a kisebbségieket kötelezően alkalmazzák a munkaadók. C - Erősen egyetért, T - Nem ért egyet

b. Az erősebb büntetés csökkenti a bűnözést. C - Nem ért egyet, T - Erősen egyetért.

c. Legyen szabad iskolaválasztás. C - Erősen nem ért egyet, T - Erősen egyetért.

d. Támogassuk a zöld energiát. C - Erősen egyetért, T - Erősen nem ért egyet.

e. A gazdagabbak fizessenek több adót. C - Erősen egyetért. T - Nem ért egyet.

f. Privatizáljuk a társadalombiztosítást. C - Erősen nem ért egyet. T - Egyetért.

g. Bővítsük a katonaságot. C - Neutrális, T - Egyet ért. 

Több tételmondattal már korábban is foglalkoztunk, a, c, d, g témák tematikus esteken is felmerültek már a SzEDiK története során. A vélemények itt is erősen változtak, bár most nem is az volt az érdekes, hogy mindig több állásponthoz is beálltak a résztvevők. Az volt a nagyon izgalmas a játékban, ahogy a saját véleményükre rávetült Clinton és Trump véleménye. Az első két tételmondatnál még gondolkodás nélkül oda álltak, amivel alapvetően egyetértettek, de később már az elején is elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon Trump és Clinton mit mondhat. 

A legfontosabb viszont az volt, amit az egyik résztvevő később a zárókörben megfogalmazott: alapvetően nem ért egyet Trumppal, nem neki szurkol, viszont volt olyan tételmondat, hol oda állt, ahol Trump is lett volna - ami erősen elgondolkodtatta. Nem változtatta meg emiatt a véleményét - de ez a gyakorlat szerintem remek példa arra, hogy néha azzal is találhatsz közös pontot, nézetet, akivel úgy gondolod, sose fogsz. A szélsőségesebb nézetek mellett ez a kártya pedig azért lehet veszélyes, mert egy-két olyan állítással, amivel egyébként sokan egyetértenek, és nem tűnik annyira radikálisnak, be lehet vonzani egy csomó támogatót. 

Mivel itt sok tételmondat is volt, meg volt is miről beszélni, ezért jó sok idő elment vele - ami természetesen nem baj, viszont kevesebb idő jutott az utolsó egységre...

4. ... a tételmondatokra.

A 2016-os amerikai elnökválasztás a nyugati demokrácia bukását jelzi.

Csak egyetlen egy ide kapcsolódó mondatot idéznék: A nyugati demokrácia bukását a Brexit jelezte, ez már csak a hab a tortán.

Az európai nagyhatalmaknak is legyen befolyása arra, hogy ki legyen az USA elnöke. 

Ezt a tételmondatot az egész társaság egyértelműen tagadta, arra hivatkozva, hogy ez ebben a jelenlegi helyzetben bár ugyan értelmezhető lenne, de már régen nem releváns, később pedig nem biztos, hogy lesz ilyen helyzet.

Ezzel, meg persze a zárókörrel le is zártuk a vitát - jó kis este volt, tanultunk is - különösen az elektori rendszerről, meg hát izgalmas volt szembesülni azzal, hogy néha az ember olyannal is egyet ért, akit nem kedvel...

Holnapra kiderül, ki lesz az Egyesült Államok új elnöke... reménykedjünk! 

Jövő héten ismét ezzel a témával fogunk foglalkozni - csak akkora már tudni fogjuk, mi lesz, jön-e a világvége vagy sem ;)

Addig is - vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - Gender, feminizmus, egyenlőség...

Újra itt! Két hét kihagyás után ismét lesz SzEDiK hétfőn, és a blogbejegyzést is ideje volt már megírnom. A kihagyásnak két oka is van: egyrészt mert közben volt egy őszi szünet-ecske (remélem, mindenki kihasználta semmittevésre ezt a kemény négy napot, ami nekünk az SZTE-n jutott, én biztosan), előtte pedig nekem jött közbe néhány egyéb elfoglaltságom, ami miatt nem tudtam megtartani a foglalkozást.

Szerintem a következő alkalom kárpótolni fog minket, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztásról lesz szó, de most még térjünk vissza az előző témához.

Már az első foglalkozáson is felvetődött a gender-equality (nemi egyenlőség) kérdése, a nyári élményekről beszélgetve előkerült az Olimpia is, majd felidéződött egy bejegyzés, komment vagy hasonló közösségi hálós megnyilatkozás, mi szerint a férfi és női úszóknak egy medencében kellene úszniuk - mármint hogy egymás ellen. Ezen a gondolaton azonnal elkezdtünk pörögni, és megegyeztünk, hogy fogunk még a félév során behatóan ezzel a témával foglalkozni. A legutóbbi alkalommal pedig ennek is eljött az ideje :)

Lássuk először a foglalkozás vázát:

1. Bevezetés - Mi a gender? Mi a feminizmus? Ki vagy mi a feminista? Ki vagy mi a "femináci"?

2. Gondolatébresztés - TED-videó - TEDWomen konferencia

3. Vita - két és négysarkos feladatok

4. Lezárás - vagy mégsem?

1. A bevezetés ismét brainstorming jellegű volt, így gyorsan és könnyen elő tudjuk hívni az előzetes tudását az éppen ott lévőknek. Én előre mindig átgondolom, hogy a foglalkozás során mely fogalmak kerülhetnek elő többször, és ezeket próbálom ilyenkor bedobni. Így ezekről lesz egy megállapodásunk, egy egyezményes "definíciónk", amivel utána tudunk dolgozni. Ezúttal a feminizmus, gender, társadalmi nem, biológiai nem, femináci, LMBTQIA szavakat, fogalmakat beszéltük át. Illetve szó esett a főként a svédeknél és más észak-európai népeknél egyre népszerűbb gender-neutrális nevelés kérdése is - ami lássuk be, a magyar valóságtól nagyon idegen (ami mondjuk erőteljesen meglátszódik a kérdéssel vagy egyes esetekkel foglalkozó cikkek írói felhangjában is, sőt, érdemes a komment-szekciókra is rápislantani...). Miután megegyeztünk abban, hogy mi mit jelent, kezdődött a vetítés!

2. A vázlatból egyértelműen látszik, hogy hasonlóan az előző alkalomhoz, most is hoztam egy TED-videót gondolatébresztőnek. Ez az előző alkalommal is bevált, és egyre inkább azt látom, hogyha olyan témáról van szó, amiről nincs mindenkinek egyenlő mértékű háttértudása, akkor nem elég a "közösségi tanulásra" hagyatkoznom, hogy majd tanulunk egymástól - igenis érdemes némi gondosan kiválasztott háttérinfót bevinni, ami alapja lehet a további vitának. Ennek pedig a tapasztalataim alapján a videó nagyon jó formája. Volt már, hogy cikkeket hoztam be és szakértői mozaik segítségével dolgoztuk fel a témát, de én a videókat is legalább ilyen jó forrásnak tartom - ha nem jobbnak is adott esetben. 

Ahhoz, hogy valaki jó videót találjon, persze, rengeteg idő kell, végig kell nézni egy csomót (én erre az alkalomra készülve 5-6 tematikus TED-videót néztem végig, ráadásul közben megtudtam, hogy rendeztek már külön több TEDWomen konferenciát is - a bőség zavarában szenvedtem, és hát az a kell se volt annyira kényszerű...), és tudni kell előre azt is, hogy hogyan lehet utána használni az elhangzottakat. A végére sikerült két videóra leszűkítenem a választékot, és végül az a szempont győzött, hogy melyikben hangzik el több olyan dolog, amiről lehet utána beszélgetni, vagy inkább vitázni. Az egyik versenyző Roxane Gay Confessions of a bad feminist (Egy rossz feminista vallomásai) című előadása volt (talán az első TED videó, amit láttam és az előadó felolvasta a mondanivalóját). A nyertes pedig Michael Kimmel: Why gender equality is good for everyone - men included (Miért jó a nemi egyenlőség mindenkinek - a férfiakat is beleértve) című előadása lett végül.

A videó közel 16 perces, szóval elment a megnézésével és a megbeszélésével is jó kis idő (különösen, hogy 2-3 helyen meg is állítottam a videót, mivel az azonnali reakciókra, illetve a Kimmel által feltett kérdésekre érkező tippekre voltam kíváncsi). De ez a videó kifejezetten jó gondolatébresztőek, vitaindítónak bizonyult, ami megerősített a választásom helyességében.

(A ted.com pedig azért egy nagyonszuper dolog, mert a hivatalos feliratokkal együtt le lehet tölteni a videókat ingyen és bérmentve!)

3. A videó átbeszélése után pedig jöttek végre a tételmondatok! Az összes tételmondat remekül működött, aminek nagyon örültem, és szerencsére mindegyiknél álltak mindegyik oldalra (na jó, szinte mindig). 

A férfiaknak több nemi alapú megkülönböztetéssel kell szembenézniük, mint a nőknek.

A nyugati nők több előnyhöz jutnak, mint a férfiak.

Az első két tételmondatról egyszerre fogok beszélni. Ezek is nagyon jól működtek, az elsőt kétsarkosként, a másodikat négysarkosként játszottuk végig. Érdekes tanulsága ezeknek talán az volt, hogy annak ellenére, hogy a társaság nyitott és alapvetően egyenlőség-párti (legalábbis annak tűntek), a kommunikációs, nyelvi sémáinkba mégis mennyire bele vannak épülve a berögzült nemi szerepek. Viszont szerintem nagyon hasznos volt, hogy erre is figyeltünk, hogy egy-egy ártatlannak tűnő kifejezésben milyen mögöttes tartalmak bujkálhatnak, amit talán észre sem veszünk. A PC mindenesetre nem könnyű ;)

A parlamenti képviselők bizonyos százalékának nőnek kellene lennie. 

Ezzel a tételmondattal már korábban is foglalkoztunk, de direkt hoztam vissza megint - teszteltem őket egy kicsit... Kíváncsi voltam ugyanis, hogy azután, hogy erről a kérdésről többet beszélgettünk, változott-e a legutóbbi alkalom óta, ahol ez a tételmondat elhangzott, a visszatérők véleménye. És nem! Sőt, szinte szóról-szóra megint ugyanazokat az érveket hozták fel (többségében a tételmondat ellen), mint kb. egy évvel ezelőtt. A problémát egyébként a kötelezőség és a kiérdemelt pozíció konfliktusában látták az ellenzők akkor is és most is. 

A női és férfi sportolók küzdjenek egymás ellen.

Ez volt az a tételmondat amire a leginkább kíváncsi voltam, tekintve, hogy a félév legelső alkalmán emiatt a gondolat miatt döntöttünk úgy, hogy foglalkozni fogunk ezzel a témával. Itt bezzeg viszont nagy volt az egyetértés abban, hogy nem értenek egyet a tételmondattal. Voltak ugyan ennek fokozatai (4 sarkosban játszottuk, és a "Nem értek egyet" és "Inkább nem értek egyet" oldalnál állt mindenki), de alapvetően mindenki elutasította a gondolatot. A téma kapcsán egyébként előkerült a paralimpikonok helyzete is, ugyanebbe a gondolatba ültetve. Végül is ugyanoda lyukadtunk ki, mint a parlamenti kvótás tételmondatnál - a bizonyított képesség fontosabb, mint a kvázi "hátrányos helyzetből" származó jogelőny. 

A férfiak is kötelezően menjenek el GYES-re/GYED-re.

Erre a tételmondatra kevés idő maradt (ekkorra már jócskán kicsúsztunk bizony a 90 percből, bár ez senkit sem zavart különösebben, annyira belelendültünk). A tételmondat legkérdésesebb része az a kötelezőség kérdése volt, illetve a család eltartása volt még főbb ütközőpont. (Eltartani ugyanis, úgy tűnik, inkább a férfi tud... vagy mégsem?)

4. Lezárás: Amikor ennyire belelendülünk a vitába, hogy még pluszban ott is maradunk (kb. már csak mi voltunk az épületben néhány kósza írószellem mellett), elég nehéz lezárni is a vitát. Rengeteg gondolat, kérdés, mondanivaló bennünk marad még. A zárókört még az épület előtt is folytattuk, sőt, azóta chat-en is megindult a beszélgetés a rendszeresen visszatérő tagok között (egy diszkriminatívnak tűnő álláshirdetés kapcsán kezdődött el egy igazi cyber-disputa) - aminek én rettenetesen örülök. Hiszen ez azt jelzi vissza számomra, hogy a választott téma jó volt, és tényleg elgondolkodtatja, foglalkoztatja a résztvevőket a gondolat a "kötelező" 90 percen túl is.

Én nagyon elégedett voltam ezzel a foglalkozással, mivel mindenki nagyon várta, izgultam is egy kicsit, hogy minden jól süljön el (ilyen SzEDiK előtt már régen volt), de hamar megnyugodtam, hogy minden rendben volt. 

A következő alkalommal pedig az amerikai elnökválasztásról fogunk beszélni. Megint sikerül majd nagyon aktuálisnak lenni - pont egy nappal az elnökválasztás előtt fogunk róla vitázni. Az biztos, hogy most rám is ismét jó kis készülés vár, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztás rendszeréről én se tudok sokkal többet, mint amit filmekből meg középiskolás tanulmányokból összeszedegettem. 

Addig is - vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - A Brexitről...

Az elmúlt nagyjából négy év során megfigyeltem, hogy amikor olyan izgalmas dolgok történnek a nagyvilágban, amiről érdemes lenne vitázni (pl. a melegházasság engedélyezése az USA-ban, vagy éppen a Brexit), akkor nálunk már jócskán tart a vizsgaidőszak, és persze, hogy így nem tudunk teljes aktualitásában az adott kérdésekről vitázni. De sebaj, a következő félév során mindig előkerülnek ezek a témák, és hát lássuk be, a Brexit azóta is folyamatosan nagyon aktuális.

Nagy-Britannia az első ország, aki "kiszavazta" magát ebből az Európai Uniónak nevezett élőszereplős demokrácia reality-showból... ezzel meglepve mindenkit. Alapvetően megosztották saját magukat is, az EU sem nagyon értette szerintem első pillanatban, hogy ez most mit is jelent, meg a tagállamok is különböző módokon reagálták le a dolgot (pl. annak, aki folyamatosan a kilépés felé kacsintgat, ez jó példa lehet...) És szinte azonnal be is indultak a következmények: esett a font, lecserélték a Miniszterelnököt, és elkezdtek tárgyalni arról, hogy egyáltalán hogyan is lehet az egészet kivitelezni.

Amit a legutóbb hallottam, hogy tavasszal fognak életbe léptetni egy olyan záradékot, mi szerint a kilépésnek az onnantól számított 2 éven belül meg kell történnie - szóval nem egy hirtelen esemény lesz, remélhetőleg minden szempontból gondosan előkészítik a lebonyolítását.

Az EU-s belviszonyok kapcsán, illetve csak azért, mert mind Európai Uniós állampolgárok vagyunk, annak ellenére, hogy maga a népszavazás júniusban volt, a Brexit témája még mindig nagyon aktuális.

Így tehát hétfőn ezzel foglalkoztunk, lássuk is hogy hogy:

1. Bevezetés - szabad asszociáció - mit tudsz a Brexitről.

2. Miért történt? - Why Brexit happened? - Alexander Betts, TEDSummit - ismertető videó.

3. Szerepjáték - Maradók vs. elhagyók - vita

1. Szerintem a bevezetésre nem érdemes sok szót pazarolni, nagyjából mindenkinek volt egy alaptudása, elképzelése a Brexitről, de többségében csak külső megfigyelő szempontjából.

2. Ennél sokkal érdekesebb a videó, amit gondolatindítónak hoztam. Ez a TED beszéd alig egy hónappal a referendum után hangzott el egy brit szociológus, Alexander Betts szájából, aki többszörösen is érintett a kérdésben. Emiatt helyenként erősen szubjektív meglátásai vannak, és a beszéd végén felvázolt "megoldási javaslata" valóban erősen "puhatolózó". Mindamellett viszont szerintem rendkívül megkapóan és érthetően beszél a Brexit jelenségéről, magáról az okokról is. (Angolosként a kiejtését külön értékelem, illetve plusz érdekesség: a magyar feliratot én készítettem hozzá... ;) ) Az alábbi linken bárki megnézheti:

A videó megtekintése elvett jó 20 percet a foglalkozásból, és majdnem ennyit a hozzá kapcsolódó kötetlen beszélgetés is, ahol átbeszéltük a főbb pontokat.

3. Utána jött csak az igazi vita: két csapatra osztottam a megjelenteket (4 főnél nem volt túl nagy feladat kimatekozni az elosztást), és az egyik csapat lett a Maradókat képviselő oldal, a másik pedig az Elhagyókat. Segédanyagot is kaptak: néhány héttel korábban egy angolos szemináriumunkon ugyanezzel a témával foglalkoztunk, ott kaptunk egy jó kis összefoglaló táblázatot a két oldal főbb ütközőpontjairól (Kereskedelem, EU-s pénzügyek, Szabályozások, Bevándorlás, Befolyás). Ez és a videóban elhangzottak alapján, illetve saját tudásuk szerint kellet kidolgozniuk az érvrendszerüket.

Egy kis keretet is adtam a vitának. A beszédek 3-3 perc hosszúak voltak, először a Maradók csapata mondhatta el az érveit, az Elhagyók ezután kérdezhettek, majd fordítva. Ezután jött egy 3 perces szünet, hogy felkészülhessenek a második körre, amiben először ismét a maradók, majd az Elhagyók beszéltek 3-3 percben. Itt már nem lehetett kérdést feltenni a beszéd után, és mivel ketten voltak a csapatokban, harmadik beszéd nem is volt. Lényegében ez egy nagyon lerövidített, leegyszerűsített Karl Popper vita volt, de jól működött. Instrukcióként annyit kaptak meg, hogy engem, egy 30-as éveiben járó középosztálybelit kell meggyőzniük, aki egy kis/középvállalkozásban dolgozik, ami exportálja a termékeit, de azt már nem tudom, pontosan mi is a felvevőpiacunk (mármint a karakterem nem tudja - egyébként az EU - a szerk).

A vita során a két csapat pedig rendkívül jól leképezte azt, ami a valóságban történt: míg a Maradók a racionális észérvekre építettek, az Elhagyók a nacionalizmusomra igyekeztek minél erősebben hatni.

Mind a négyen nagyon ügyesek voltak, és annak ellenére, hogy az ilyesfajta vita egészen más, mint egy kötetlenebb négysarkos, így is jól érezték magukat ebben a szerepben.

Mindent összevetve egy igazán izgalmas foglalkozás lett ebből a témából, a végén a vita szerintem különösen jó ötlet volt (*vállveregetés*), hiszen így közelebb került egy egyébként messzinek tűnő probléma hozzájuk.

Jövő héten a várva várt gender tematikáról lesz szó - meddig terjed az egyenlőség?

Addig is - vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - Az alternatív módszerekről...

...vagy mégsem. Ugyanis ez a foglalkozás volt az a tipikus semmi sem úgy történik, ahogy kitaláltam foglalkozás, amiből minden félévben van legalább egy. 

Hetek óta (mióta az egyik állandó visszatérő tagunk elmesélte, hogy "csakratisztása" lesz) tervezgettük, hogy az alternatív gyógymódokról fogunk beszélgetni, de aztán a frissebb témák érdekében ez tolódott. Végül csak eljutottunk idáig, de hogy mi sült ki belőle a végén, az egy másik kérdés.

Nézzük a foglalkozástervet:

1. "Ismétlés"- az előző alkalom kapcsán

2. Definiálás - mi is az alternatív módszer?

3. Érvelés.

     A. Egészségügy: véleményvonal (Alternatív vs. hagyományos), kétsarkos - Tételmondatok: A beteg maga dönthessen a kezelés módjáról. Fontosabb az ember kezelése a tünetek kezelésénél. Az alternatív gyógymódok hátráltatják a rendes segítségadást.) 

     B. Oktatás: véleményvonal (Alternatív vs. hagyományos) - Tételmondat: Az alternatív egy idő után mainstream lesz.

4. Lezárás

Azért írtam le a tételmondatokat már az óratervbe szokásommal ellentétben, merthogy nem jutottunk el odáig. Ha valakinek kedve van kipróbálni őket, akkor én is kíváncsian várom majd az eredményeket, tapasztalatokat.

De hol akadtunk el ennyire? Lássuk!

1. "Ismétlés" - A legutóbbi alkalommal a népszavazásról beszélgettünk, és mivel idő közben túl is lettünk rajta, úgy gondoltam, érdemes egy kicsit visszatérni a témához. Arra voltam leginkább kíváncsi, hogy milyen érzések és gondolatok voltak a fejekben az eredményeket látva. Ebből aztán nagyon izgalmas kis kötetlen mini-viták alakultak ki. Egyrészt előkerült magának az eredménynek a különböző értelmezése, másrészt ismételten az otthonmaradás kérdése. Megint nem jutottunk azon kívül más konklúzióra, hogy az aktuálpolitikai helyzetről igenis beszélni kell, tájékozódni kell, különben az ember nem tudhatja, mikor milyen tálalásnak dől be. 

Ezzel a résszel nagyjából el is ment a 90 perces foglalkozás fele, így áttértünk az alternatív módszerek definiálására. 

2. Definiálás - A 90 perc második felét pedig bizony ezzel töltöttük el. A matekos gondolkodásúaknak ugyanis az alternatív az "egyenlő értékű megoldást" jelenti, míg a többieknek ebben a helyzetben nem volt benne semmiféle egyenlőség. Már azzal gond volt, hogy akkor mit is hívunk hagyományos orvoslásnak? Amit ősapáinktól örököltünk, vagy amit egyetemen lehet tanulni? Az alternatív orvoslás az, amelyek eredményességéről nincsenek kutatások? Vagy akkor mi is?

Mivel az egészségügy kapcsán nem jutottunk megegyezésre, így próbáltunk párhuzamot vonni az oktatással, ahol elővettük az alternatív iskolák (pl. Waldorf) gyakorlatát. Innen meg persze eljutottunk a jelenlegi oktatási rendszer előnyeihez, illetve inkább hátrányaihoz... és már bőven 90 percen kívül voltunk, amikor rájöttünk, hogy már nagyon nem az alternatív gyógymódokról beszélünk...

Az az igazság, hogy egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Egészen sokan voltunk, valószínűleg a keretesebb feladatok is jól működtek volna, de az ilyen kötetlen beszélgetésekre is szükség van néha, ráadásul a témákhoz teljes mértékben illett. Mivel azért annyira sokan nem voltunk, mindenki szóhoz jutott, senki sem szorult háttérbe. És kivételesen én sem moderáltam, hanem be tudtam szállni a beszélgetésbe.

A következő alkalommal pedig a Brexitről fogunk beszélgetni, ezúttal azért vitásabban!

Addig is - vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - A népszavazásról...

A demokráciának az alapja, hogy az állampolgárok meghatározott időközönként kiválasztják a saját képviselőiket, akik utána az érdekeik szerint járnak el, illetve hogy bizonyos helyzetekben maguk az emberek is kinyilváníthatják a véleményüket egy-egy kérdéssel kapcsolatban - azaz népszavazhatnak. Na, ez lesz most vasárnap is, és mivel ebben a félévben kifejezetten törekszem az aktualitásra a tematikát illetően, így a legutóbbi alkalommal erről vitáztunk.

Az ilyen típusú aktualitásban az a veszély(?) rejlik, hogy átmegy a dolog politizálásba, ami egy érdekes dilemmája a vitázásnak. Egyfelől beszélni az aktuális dolgokról kell, különösen egy olyan helyzetben, amikor mondjuk egy népszavazás hatása, célja is kérdésesnek látszik, de belemenni egy politikai vitába sem célszerű. A disputa inkább az elvekről kell szóljon, mintsem egy-egy politikai oldal álláspontjáról. Tehát amikor megalkottam ennek a foglalkozásnak az óratervét, sokat dilemmáztam arról, hogy mennyire merülhetünk bele az adott népszavazás kérdésébe a vita közben, hol van a határ az elv és a mostani politikai kérdés között. 

Előre elárulom a csattanót: vita közben nem lehetett kikerülni, hogy a mostani népszavazásról beszéljünk, mindamellett sikerült elvekről és gondolatokról is vitázni.

Az óraterv a következőképpen nézett ki:

1. Jégtörő (ha lennének újak: játék) + bevezető beszélgetés a témáról

2. Érvelés - vita az állampolgári részvételről, véleménynyilvánításról

3. Problémafa: fiatalok passzivitása

4. Lezárás

Lássuk, hogy alakult:

1. Jégtörő - A bevezetésnél mindig készülők arra, hogy jönnek úja emberek - ez most nem (sem) történt meg, viszont régi-új arcok voltak, a visszatérőknek mindig nagyon örülök. A félév eddig legjobb létszáma jött össze: 6-an voltunk, ami a korábbi 4-hez képest előrelépés. Bevezetésként már előkerült az egész helyzet, miután átbeszéltünk néhány alapfogalmat, pl. hogy mi a különbség a választás és a népszavazás között, aztán persze innen eljutottunk az érvényesség kérdéséig, amiről azért elég sok szó esik mostanában minden oldalról. Arról is beszéltünk, hogy miről szól egyáltalán maga a népszavazás, és persze felmerült a gondolat, hogy alapvetően maga a megfogalmazott kérdés sem jó. 

2. Érvelés - Innen nem volt nehéz átkötni a beszélgetést az érvelős feladatokhoz, tekintve az első tételmondatot.

Egy rossz kérdésre nem kell válaszolni. 

Abban elég hamar megegyeztünk, hogy ez egy kifejezetten rossz tételmondat volt... Nagyjából egy perc után én is beláttam, hogy nem volt ez igazán jól megfogalmazva. Viszont a vitázók ettől függetlenül állást foglaltak a kérdés kapcsán - paradox módon megmutatva, hogy egy rossz kérdésre is lehet válaszolni (a kell részéről nem értettek egyet), de mivel a tételmondat sem volt az igazi, így ezt néhány perc után lezártuk. 

A választásokon való részvétel legyen kötelező.

Eredetileg az ilyen típusú tételmondatból eredetileg kettőt terveztem, egyet a "választásokon" a másodikat pedig a "népszavazáson" szóval. Ráadásul a kettő közötti különbéget az elején át is beszéltünk, de a tételmondatot meghallva egyszerre reagáltak mindkettőre, és mivel általánosságban a kötelezőség elvéről beszéltek általánosságban, így hagytam, a dolgot, így csak egy tételmondattal foglalkoztunk. 

Az volt érdekes számomra ezzel a tételmondattal kapcsolatban, hogy a csapat többsége az állító oldalra állt, ezt eddig általában fordítva tapasztaltam. 

A véleménynyilvánítás formáját mindenki maga választhassa meg. 

Ez volt az este legsikeresebb tételmondata, annak ellenére is, hogy első körben mindenki a tagadó oldalra állt (ezen is meglepődtem). Itt kénytelen voltam beugrani állító oldalra, hogy legyen némi különbség. Szabad véleménynyilvánításként a fórumok és a pillangók rajzolgatása merült fel példaként, ez utóbbi elég elvont példa volt. A tagadó oldalon viszont egy nagyon izgalmas gondolatmenet is elhangozott: ha mindenki magának választaná meg annak a formáját, hogyan mondja el a véleményét, akkor az erőszak, vagy éppen a robbantás is megengedett módja lenne. A korlátozás tehát lényegében a többiek védelmének érdekében történik ebben az esetben. 

Ezzel a tételmondattal véget ért az érvelős rész, és áttértünk a problémafára.

3. Problémafa - A vita során többször is előkerült, hogy milyen arányban mennek el szavazni, és hogy a fiatalok mondjuk átalánosságban kevesen mennek el. Ezzel kapcsolatban a Brexit is meg lett említve, ahol a fiatalok nagyon alacsony számban vettek részt a népszavazáson, inkább az idősebb generáció ment el. Középre tehát az került fel: kevés fiatal megy el szavazni.

A problémafánk a következőképp néz ki: 

A kép jobb szélén látszik egy kérdés kékkel felírva, ami vita közben vetődött fel: az egy dolog, hogy kevés fiatal megy el szavazni, de egyáltalán hány fiatalt lehetne megválasztani? 

4. Ezzel a gondolattal, kérdéssel zárult az este is, összességében egy jó kis estet zártunk, felmerült néhány nagyon izgalmas gondolat is. És hát az is bebizonyosodott, hogy lehet aktuálpolitikai kérdésekről higgadtan beszélgetni, vitázni, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet.

Én egy fontos tanulságot vontam le magamnak a vitaest végére: mindegy, hogy hogyan döntesz vasárnap, otthon maradsz, elmész szavazni, érvénytelenül, igennel vagy nemmel szavazol - a lényeg, hogy előtte tájékozódj, hogy miről is kell most döntést hoznod, tudd, hogy melyik variáció mit jelent, és saját magadnak meg tudd magyarázni, hogy miért azt választottad, amit. De állampolgári felelősséged, hogy nem mész el a téma mellett gondolkodás nélkül. 

Jövő héten, ha minden igaz, végre eljutunk az alternatív módszeres témakörig, amit már kétszer elhalasztottunk (egyszer betegség, majd pedig a népszavazásos téma miatt). 

Addig is, vitára fel!

Sári

Most mondhatod! - A kötelező előadás látogatásról...

Most teljesen megindokolható, hogy miért tellett két hetembe megírni ezt a blogbejegyzést. Először is, mert ledöntött a lábamról egy fránya megfázás, olyannyira, hogy egy SzEDiK-et el is kellett hagynom - működőképes hangszálak és elégséges levegő hiányában. Másodjára, mert már félév elején mérlegelnem kellett sajnos a hogyan tovább-ot.

A kötelezővé tett előadás látogatás nem sokkal a félév kezdete előtt reppent fel, majd elég nagy felháborodást keltett BTK-s berkekben, volt néhány nagyon szép komment-párharc is a facebookon, meg az egyetem folyosóin is. Mindenkinek volt véleménye a dologgal kapcsolatban, és az interneten úgy tűnt, sokan szeretik is ezt megosztani másokkal. Ezért gondoltam, hogy mindjárt az év elején fogunk erről vitázni, és akkor majd egy csomóan biztos eljönnek, és rákapnak a dolog ízére... Na, nem így történt. Összesen négyen voltunk (mind visszatérőek, sőt, volt, aki külön emiatt utazott le Szegedre), ami tök jó, de nagyon izgalmas lett volna, ha többen eljönnek.

Nem így történt, maga a vita így nem volt annyira sarkalatos, mint lehetett volna - tekintve, hogy az állandó tagok azért valamelyest mégiscsak egyféle módon gondolkodnak nagy általánosságban. Így többször volt olyan helyzet, hogy én magam álltam be az ellenző szempontba egy kicsit provokálni a vitát, hogy ne csak nagy egyetértés legyen - ami nem feltétlenül szerencsés, hiszen ezzel a pártatlan moderátori szerepemtől válok meg, bár ebben a helyzetben úgy éreztem, ez elkerülhetetlen.

De lássuk az óratervet.

1. Bevezetés, jégtörés

2. A. Érvelés - kötelező előadás látogatás - érvelés, két- és négysarkos játék, véleményvonal

2. B. Szakok/egyetemek közötti különbség - csoportmunka (sorbarendezés), vita

3. Lezárás

Alapvetően nem akartam túl bonyolítani a feladatokat, mert ha sok új lett volna, akkor egyszerűbb a könnyebb dolgokat csinálni - így utólag persze már mindegy.

Lássuk, mi hogy történt.

1. Bevezetés: Mivel a kis állandó csapatban jól ismerjük egymást, ez ilyenkor inkább már a szokott "catching up" szokott lenne, bár szépen-finoman az előadások téma felé tereltem a beszélgetést, csak hogy megadjuk az alapot a továbbiakhoz.

2. A fő részét az alkalomnak alapvetően ketté osztottam, két nagyobb tematikus egység szerint, ami az óratervben is látszódik. Az egyik nagy komment-folyamban az előadásos problematika mellett felmerült a "büfészak", "mekiszak" kifejezés, és megindult a veszekedés(?), vitatkozás a szakok, karok közötti különbségekről, így gondoltam, ezt a részt is behozom a vitába. Így lett meg a két egységünk.

A. Kötelező előadás látogatás. Egy kétsarkos vitával kezdtünk, ami mégis kissé rendhagyó volt: nem "egyetértek" és "nem értek egyet" oldal volt, hanem "legyen kötelező" és "ne legyen kötelező". Úgy tervezetem, hogy a foglalkozás legvégén még egyszer megcsináljuk ugyanezt, de erre végül nem került sor. Már itt is viszonylag nagy volt a kicsinyke csoportban az egyetértés: nem akarták a kötelező előadást.

Utána jött egy véleményvonal:

A hallgatóság létszáma megmutatja az előadás minőségét (ha nem kötelező bejárni!).

Na, itt aztán nagyon érdekes vita bontakozódott ki. Persze jöttek a személyes élmények, milyen tanárhoz jártak be sokan, és ott miért? Azért mert jó óra volt? Mert nem volt nehéz teljesíteni? Vicces volt? Abszurd, esetleg? Mi jelenti egyáltalán a "minőséget"? Mondanom sem kell, hogy megegyezni nem tudtunk, de ez volt talán a legizgalmasabb része a foglalkozásnak.

Jött egy kétsarkos:

Az előadás látogatás kötelezővé tétele emeli egy képzés színvonalát.

Itt egyértelmű volt az ellenzés, ez volt az egyik pont, ahol nekem is be kellett lépnek a vitába, hogy legyen másik álláspont, de a csapat alapvetően a tételmondat ellen érvelt.

B. Szakok közötti különbség. Ezután áttértünk a foglalkozás második részére. Ezt sok emberrel kiscsoportos foglalkozásként, majd közös megbeszélésként képzeltem el, így most az első körben mindenki egyedül dolgozott.

Mindenki kapott egy kupac cetlit, rajtuk különböző szakokkal: szabadbölcsész, mérnök-informatika, építészmérnök, pedagógus, történész, jogász, anglisztika, matematikaföldrajz, könyvtáros, filozófia, gépészmérnök, pénzügy- és számvitel, közgazdász, politológia, kommunikáció- és médiatudomány. 

Alapvetően ez a lista már némiképp tükrözi az én saját sztereotípiáimat is, tekintve, hogy hasraütésszerűen írtam fel ezeket a szakokat, közöttük olyanokat, amik biztosan sikeresek, meg olyanokat, amiknek általában kevésbé jó a híre.

A feladat az volt, hogy ezekből a kártyákból csináljanak maguknak egy rangsort, aszerint, hogy melyik szak mennyire értékes. Ezeket az egyéni rangsorokat pedig a végén összehasonlítottuk, és csináltunk egy közöset belőlük.

A szempontok, amiket figyelembe vettek, is izgalmasak voltak:

Pirossal vannak azok a szempontok, amiket felhasználtak az elsődleges sorrend felállításánál: társadalmi hasznosság, a képzés minősége, a képzés tömegessége. De már csak a második körbe került be szempontként az elhelyezkedési lehetőség, a kereset és hogy az adott szak mennyire látványos.

A végleges sorrend végül is így alakult:

A két kép egymás után jön, a sorrend ez: szabadbölcsész, könyvtáros, földrajz, anglisztika, történész, kommunikáció- és médiatudomány, filozófia, politológia, pénzügy- és számvitel, matematika, jogász, közgazdász, építészmérnök/mérnökinformatikus/gépészmérnök, pedagógia (ahol a szabadbölcsész a legkevésbé értékes, és a pedagógia a leginkább). (Itt kell megjegyeznem, hogy a közvélemény kutatás nem volt reprezentatív, a végeredmény szubjektív, és egy kis csoport pillanatnyi álláspontját tükrözi.)

A legérdekesebb talán a pedagógia története volt (ami tanárként kezdte feliratban, de a pedagógiát átfogóbbnak ítélték), és középtájról indult, majd eljutott a piramis legtetejére (vagy éppen a legaljára, ha a szükségleteket nézzük), hiszen a tanár/pedagógus az, aki mindegyik másikra hatással lesz. Ez (és nem, itt nem a tanárszakos szól belőlem) egy nagyon is megfontolandó gondolat.

Ezután még levezetésként jött két tételmondat:

Az az erősebb/minőségi egyetem, ahova nehezebb bekerülni.

Az az erősebb, minőségi szak, ahol több hallgatót buktatnak meg.

Mindkét mondatnál inkább ellenző oldalon szóltak az érvek, érdekes lett volna egy nagyobb társasággal - megint csak.

Összességében egy jó kis vita volt, azzal együtt, hogy sokkal érdekesebb lett volna, ha többen vagyunk.

A szakok sorbarendezős feladat szerintem eléggé tanulságos volt, több átgondolással, rákészüléssel esetleg némi statisztikával talán még izgalmasabbá lehetett volna tenni.

Valahol két forró gyógyital és egy köhögőroham között pedig eldöntöttem: nem bosszantom magamat azon, hogy nem jönnek többen. Ennél aktuálisabb témát elég nehéz az egyetemista társadalom orra alá dörgölni, és ha nem akarják kihasználni a felkínálkozó lehetőséget, hogy beszéljenek, vitázzanak róla, akkor az az ő bajuk. Amit én tudok, megteszem, fejre állni nem fogok (nem is tudtam soha...), viszont azoknak, akik jönnek, igyekszem minél élvezetesebbé tenni a dolgot.

A legújabb alkalom is elég aktuális lesz, amúgy: a népszavazás kapcsán fogunk vitázni a társadalmi részvételről, felelősségvállalásról, véleménynyilvánításról.

Addig is: vitára fel!

Sári

P.s.: Azóta az egyetem "jogi tisztázatlanságra" hivatkozva, határozatlan ideig felfüggesztette a kötelező előadás látogatást...

Most mondhatod - az új tanévben is!

Elkezdődött az új tanév! 

Bizony, a legutolsó bejegyzés óta túl lettünk egy vizsgaidőszakon, sőt, a nyár is úgy elröppent, mintha nem is lett volna. 

Hirtelen azon kaptam magamat, hogy már a termet szervezem le a disputához, és még gyorsan bevillant, hogy hirdetni is kellene a klubot - ez a kurzusfelvétel és egyéb ügyes-bajos dolgok között kevésbé sikerült, szóval a félév első alkalmán velem együtt négyen voltunk. De nem aggódom, itt még téma sem volt, ellenben majd a következő hetekben...! De erről később.

És mivel a SzEDiK visszatért, így a blogbejegyzések is visszatérnek - még ha nem is egyből az óra után.

Szóval, az első foglalkozás, találkozó előtt volt egy olyan érzésem, hogy nem leszünk túl sokan, de mivel nem akartam "negatív energiákat bevonzani", így két forgatókönyvet készítettem - egyet sok emberre, egyet kevésre - végül ez utóbbi lépett érvénybe. Lássuk is a vázlatot:

1. Bevezetés - jégtörés

2. Az érv - szerkezeti, elméleti ismétlés

3. Érvelős játékok

4. Lezárás

Hát igen, csak semmi bonyolult így első nekifutásra :D

1. Bevezetés - jégtörés: Ez volt az a pont, ami leginkább különbözött a két verziómban, hiszen ha jött volna egy csomó ismeretlen hallgató, akkor ez a rész hosszabb és játékosabb lett volna. De mivel mind ismertük egymást, akik itt voltunk, így leginkább csak egy kis "Mi történt a nyáron?" beszélgetés volt az eleje - de a hangulat legalább meg volt. Meg persze közben még elsősöket igazgattunk útba, akik talán a "Rockkultúra" előadást keresték... (Pedig minden alkalommal megörültem, hogy a négy-öt fős csoportok hozzánk jönnek...)

Itt a legelején, ha már így magunkban voltunk, átbeszéltük, hogy milyen témák legyenek a félév során. Nem lövök le már az elején minden poént, de jó kis témáknak nézünk elébe ebben az évben.

2. A fél/év elején mindig átvesszük az érv felépítését, most még azzal egészítettem ki, hogy tudatosan átbeszéltük, hogy az érvnek milyen fajtái vannak - ezeket akkor szoktuk érinteni leginkább, ha vita közben mondjuk látványosan kijönnek. De ez volt a legrövidebb része az órának - az a tapasztalatom, hogy ez tipikusan olyan dolog, ami sokkal jobban rögzül, ha csináljuk is.

3. Így hát következtek az érvelős játékok. 

Nemrég belefutottam egy oldalba, ami azt hirdette magáról, hogy a "85 legellentmondásosabb vitatémát" listázza - ezt mindenki döntse el magának, van közöttük néhány nagyon országspecifikus téma (India, ha jól vettem ki), de valóban találtam néhány általánosan érdekes témát itt.

Mindig próbálok új tételmondatokkal előállni, különösen, hogy a csapat többsége visszajár. És ugyan érdekes néha ugyanazt a vitát lejátszani úgy, hogy közben eltelt némi idő, de ezt azért nem mindig jó megjátszani. Szóval keresgetek, kutatgatok, és néha kincsbe botlok. Rengeteg oldal van egyébként, ahol tök izgalmas vita-ötleteket lehet szeretni, ha nem is egyből tételmondatokat, de legalább jó alapanyagokat. Ilyen például a debate.org is, ahol ráadásul le is lehet folytatni írásban a vitákat. (Vannak sokszor ismétlődő témák, és a minőség is különbözik, de nekem nagyon jó ötletforrás.)

Ezen az órán a következő tételmondatokat dolgoztuk fel.

A TV és a filmek nagyobb hatással vannak a gyerekre, mint a szülők.

A nők jobb politikusok, mint a férfiak.

A munkahelyeken a pénz a legnagyobb motivációs tényező. 

Mind a három tételmondatnál volt szembenállás, az elsőt és az utolsót kétsarkos vitával csináltuk meg, míg a középsőt véleményvonallal. Mind a háromnál jó kis viták lettek, jól működtök a tételmondatok (mivel csak most jutottam el odáig, hogy leírjam a blogra, így már természetesen pontosan nem fogom tudni felidézni a részleteket). A női politikus kérdésnél bejött a gender problematika, ott viszont nagy volt az egyetértés, a végén egyértelműen abban állapodtunk meg, hogy nem a társadalmi nemnek, a gendernek kellene meghatároznia mondjuk a parlament összetételét, hanem a tényleges hozzáértésnek. 

Így, hogy ilyen kevesen voltunk, eléggé belekalandoztunk a mondatokba, néhol ráharaptunk egy-egy füstölheringre is, de ezek mondjuk nekem jól jelezték, hogy milyen típusú témák érdeklik inkább a csapatot.

Miután ezzel a három tételmondattal el is ment nagyjából az idő, jött a lezárás (4.), ami még egy kis beszélgetésbe torkolt, szóval a 90 perc helyett bőven 120 perc után hagytuk ott a termet... :) Nem panaszkodom!

A jövő héten pedig egy igazán aktuális témát fogunk feldolgozni - az SZTE-BTK-n ugyanis kötelezővé tették az előadások látogatását, ez pedig nagyon izgalmas vitákat indított el az egyetemisták között élőben és a facebook-on is. Ezeket a beszélgetéseket akarom egy kicsit a disputa keretei közé terelni - és ez hátha becsábít egy csomó új embert is :D

Addig is (holnapig) - vitára fel!

Sári

Vitára fel! A társadalmi szolidaritásról...

A legutolsó "teljes értékű", igazából vitás SzEDiK-re őszintén bevallom, hulla fáradtan érkeztem, és különösebben időm sem volt készülni. Ez a félévem időmenedzselés szempontjából nem volt túl kedvező, hiszen előadásom alig volt, viszont rengeteg szeminárium, amikre persze hétről-hétre kellett folyamatosan készülni. Emellett ugye társadalmi innoválok (Fortély-sátor) is szabad perceimben, meg igyekszem terjeszteni a vitakultúrát, és a három dolog zsonglőrködése itt a félév végén kezdett egy kicsit összeomlani. Így nem igazán volt időm és energiám készülni az utolsó témánkra, amit előtte a disputásaim vetettek fel: a társadalmi szolidaritás és ellenállás. 

Egyébként szerintem nem meglepő, hogy pont ez a téma foglalkoztatja őket: elég sok, nagyszabású tüntetés volt mostanában az egészségügy és az oktatásügy kapcsán, amik mellett az sem mehet el vakon, akit egyébként egyáltalán nem érdekel a politika. És az is nagyon elgondolkodtató, amikor Sándor Mária egy év után azért adja fel, mert úgy érzi, nem állnak mögötte pont azok, akiknek leginkább kellene, míg a pedagógusok az ő (és lássuk be, mindenki) ügyéért odaálltak. Én magamban ezt egy utolsó figyelemfelkeltésként értelmeztem, amivel arra próbálta rávenni az embereket, hogy legyenek társadalmilag szolidárisak, és éljenek a demokratikus jogaikkal. 

És hogy miért nem természetes, hogy kimegy az ember tüntetni? Miért nem egyértelmű, hogy nyilvánosan is odaállok egy jó ügy mellé, és nem csak zárt ajtók mögött suttogva mondom el a véleményemet? Hát erről is beszélgettünk a SzEDiK-en. 

Magának a foglalkozásnak nem volt túl bonyolult a vázlata:

1. Bevezetés

2. Definiálás - mi is az a társadalmi szolidaritás?

3. Tételmondatok

4. Zárókör

A foglalkozás elején egy üdítően semmitmondó vita alakult ki arról, hogy ki is a legteszetosszább főhős (Zsákos Frodó, Harry Potter vagy Jon Snow - Frodóban egyeztünk meg...) Majd áttértünk a komolyabb témákra. 

A zanza.tv egy nagyon hasznos oktatási felület, tök kár, hogy nem lehet róla letölteni a videókat, így a társadalmi szolidaritásról szóló anyaguknak csak az átiratát tudtam bevinni a foglalkozásra. Viszont a vízilabda-analógiás magyarázat arról, hogy mit is jelent szolidárisnak lenni, szerintem nagyon működött (és persze külön értékeltem, hogy nem a túlhasznált focival állították párhuzamba a dolgot...) Jó, nyilván egy kicsit leegyszerűsített a szöveg, meg talán néhány helyen kissé didaktikus is, de a lényeget megérti belőle az ember - és különösen a gyerek, ha ezt használja az etika tanára órán. 

Ezen a beszélgetésrészen egyébként felidéződtek az elmúlt időszak tüntetései, megmozdulásai, megjegyeztük, hogy az internetadó elleni tüntetés volt az egyik legtöbb embert megmozgató dolog - nyilván közel ütött a téma mindenkinek. És arról is volt szó, hogy hát bizony nem mindenki látja értelmét annak, hogy kimenjen tüntetni. 

A beszélgetés után áttértünk a tételmondatokra. Azt bírom, nagyon a csapatban, hogy ismerik annyi már az egyszerűbb vitaformátumokat, hogy már kérik, melyik tételmondatot hogy dolgozzuk fel, mert úgy izgalmasabb lenne. 

Lássuk a tételmondatokat:

Egyre kevésbé szolidáris társadalomban élünk. 

Ennél a tételmondatnál először is azt állapították meg, hogy itt egy tendenciáról van szó a tételmondatban, és lényegében a tendencia valóságértéke a kérdés. Utána azt is tisztázniuk kellett, hogy a szolidaritás az egyenlő-e a szabadsággal, és egyáltalán ez a két fogalom milyen viszonyban van egymással.  Ezt kétsarkos módszerrel dolgoztuk fel egyébként, és a többség azt állította, hogy így van,

A tüntetés hatékony módja a vélemény kifejezésének.

Ezt a tételmondatot a csapat javaslatára az eredetileg tervezett kérsarkos helyett véleményvonallal dolgoztuk fel. És itt bizony előjöttek a nem túl pozitív sztereotípiák a tüntetésekről, nevezetesen az áremelkedés ellen tüntető tojásdobáló néni, a verekedések, a paradicsomdobálás, stb. És volt olyan is, aki kerek perec kimondta, hogy a tüntetésnek nincsen semmi értelme, mert úgy sem történik semmi egy tüntetés után. 

A tojásdobálás elfogadható része a szabad véleménynyilvánításnak.

Az előző tételmondat alatt felvetődő problémákkal külön tételmondatban is foglalkoztunk, és meglepetésemre volt olyan, aki azt mondta, simán lehet tojást dobálni. A többiek erre kérdéssel reagáltak: mi választja el a tojásdobálást a kőhajigálástól, A vita innentől kezdve átcsúszott az erőszakosság témájának irányába, és arról volt szó, hogy egy tüntetés mennyire csúszhat át "dobálós" dologgá. A két sarok itt azért egymásnak feszült rendesen. 

Egy rossz törvénynek nem kell engedelmeskednünk.

Ez az egyik abszolút kedvenc tételmondatom, a nagyon régen visszajáró SzEDiK-esek meg is jegyzeték, hogy ezzel már foglalkoztunk. Itt megemlítődött a polgári engedetlenség témaköre is, egyáltalán az is kérdés volt, hogy a rossz törvény hogyan és ki által definiálható. Nem jutottunk megegyezésre a tételmondatot illetően, de nem is hiszem, hogy itt feltétlenül kellett volna.

Itt véget is ért a foglalkozás, mert én már alig láttam ki a fejemből, és a többiek is eléggé lefáradtak ekkorra.  Az biztos viszont, hogy 1. foglalkoztatja a csapatot a téma, 2. a társadalmi szolidaritás, társadalmi ellenállással kapcsolatban nem vagyunk mindennek tisztában, nem ismerjük a lehetőségeinket, illetve azt, hogy hogyan lehetne ezekkel a jogainkkal igazán demokratikus úton élni.

Ja, és hogy mik lettek a bejegyzés elején feltett kérdéseinkre a válaszok? Talán az, hogy egész egyszerűen nincsen benne ez a típusú szolidaritás a kultúránkban, és egyébként nem is nagyon bátorítják a dolgot mostanában... És ha ez nem tetszik, akkor a mi korosztályunkon a sor, hogy változtassunk... 

A viták ezen felül viszont nagyon jók voltak, még a fáradtság ellenére is, és én külön örültem, hogy a félév utolsó komoly foglalkozása egy ilyen súlyos és fontos témát kapott - jól feldolgozva. 

A félév utolsó alkalma már nem lesz komoly, inkább játszani fogunk, meg egy kicsit érvelgetni, meg persze sütizni :D

Addig is - vitára fel!

Sári

Vitára fel! Elévülés és a fiatal értelmiségiek szerepe

Mint ahogy a bejegyzés címe is mutatja, egyben fogok írni két foglalkozás történéseiről is, hiszen két hete tartottam egy SzEDiK-et is, illetve az Eötvös Kollégiumban is tartottam egy vita estet. A sors pikantériája azonban, hogy az elévüléses téma óravázlata egész egyszerűen felszívódott. Átkutattam minden lehetséges helyet, ahova tehettem, de úgy tűnik, nem akar előkerülni. Majd valószínűleg egy hónap múlva egy teljesen nem vár helyen bukkan elő, mintha mindig is ott lett volna. Ha ez megtörténik, akkor lesz egy részletes beszámolóm arról az óráról, most viszont csak arra tudok támaszkodni, amit két hét távlatából fel tudok idézni, és a tételmondatok pl. nem ilyenek... 

A félév végi káosz most már kihat mindenhova, igazából azon csodálkozom, hogy az órai jegyzeteim halmazában még minden megtalálok ZH-ra tanulás és beadandó írások közepette... De már csak két hét!

Az Elévülés - újrakezdés című foglalkozás a Kiss László úszókapitány körüli botrányból indult ki. Elég sokat foglalkozott vele a sajtó, mindenkinek megvolt a maga véleménye, persze jöttek a különböző összeesküvés-elméletek innen is, onnan is, meg persze a kis hazánkban sajnos megszokott áldozathibáztatós kommunikáció is felbukkant. 

A foglalkozáson abból indultunk ki, ami hivatalosan biztos volt: börtönbüntetést kapott, amit le is ült (egy részét biztosan), tehát a bűncselekményt is elkövetettnek vettük, illetve azt vettük még biztos alapnak, hogy utána visszakerült a korábbi helyére. Ez volt az az alap, amin nem kezdtünk el vitatkozni - felesleges is lenne találgatnunk, hogy hogy történt, nem voltunk ott, és a pontos részleteket valószínűleg a nagy nyilvánosság soha sem fogja pontosan megismerni, szóval a lehetséges találgatásokat automatikusan kizártam a vitából. Szerintem egy ilyen kényesebb témánál az ilyen alaphatárok meghúzása azért fontos, hogy utána a vita ne menjen félre, meg ne kezdjenek el füstölt heringeken (hamis érv/lényegtelen információ, amin fenn akadnak a vitázók) rágcsálódni.

Ezután jött néhány kétsarkos-négysarkos vita. A tételmondatokkal (amikre sajnos, pontosan nem emlékszem) próbáltam eltávolítani az aktuális témától a társaságot, és inkább általános dolog felé igyekeztem terelni a vitát. Azt hiszem, volt tételmondat arról, hogy tanár ne lehessen büntetett előéletű, de a pontos szavakban nem vagyok biztos. 

Ezek után a viták után jött az a feladat, ami még nekem is meglepetést okozott, pedig nem sokkal a foglalkozás kezdete előtt találtam ki. Csapatokra osztottak (ebben az esetben egy kétfős meg egy háromfős csapatra), és kapott mind a két csapat ugyanannyi cetlit, amire szándékosan elkövetett bűncselekményeket kellett felsorolni, majd ragsorba állítani őket csapatonként aszerint, hogy melyik a legkönnyebben megbocsátható, és melyik a legkevésbé vagy egyáltalán nem elfelejthető. A csapatok, miután megalkották a saját sorrendjüket, bemutatták és megindokolták azt. A következő feladatrész pedig a teljes társaságra vonatkozott, a két sorrendet össze kellett állítaniuk egy sorrendé. Ugye ez azért is volt különösen bonyolult, hiszen voltak eltérő bűncselekményeik, de voltak azonosak is. A közös sorrend megalkotása elég nehéz feladatnak bizonyult. Én itt viszonylag visszahúzódtam, csak egyszer-kétszer szóltam közbe, mert folyt magától a diskurzus, nagyon izgalmas volt figyelni őket, ahogy átbeszélték a különböző bűncselekményeket, és értékelték őket. Nagy dilemma volt például, hogy a hűtlen kezelés (ami akár világválsághoz is vezethet) súlyosabb bűntett-e, mint mondjuk a hatalommal való visszaélés, vagy sem. Elég sok idő el is ment a lista megalkotásával, és végül ez lett a foglalkozás utolsó játéka is. Utólag azt beszéltük a feldolgozó-körben, hogy érdemes lenne úgy felturbózni a feladatot, hogy előre megírt kártyákat kapnak a csapatok. Talán majd egyszer :) 

Alább megtekinthetők a képek a sorrendről :) 

A hét másik alkalma pedig, mint ahogy már írtam, az Eötvös Kollégium közéleti vitaestje volt, ahol én moderátorként működtem közre. Az est témája a fiatal értelmiségiek szerepe volt, és a World Café módszert ajánlottam. A World Caféról már írtam egyszer korábban, a lényeg, hogy a meghívott szakértők köré asztaltársaságok alakulnak ki, ahol a szakértő gondolatadóként működik, és kialakul egy kötetlen beszélgetés közte és a vele ülők között. Majd miután letelik a megadott idő (15-20 perc), a résztvevők felállnak, és leülnek egy másik gondolatadóhoz, ahol még nem jártak, és lehetőleg olyanokkal, akikkel még nem ültek együtt. Így biztosítja ez a formátum, hogy viszonylag rövid idő alatt egy csomó ember gondolatait megismerd, anélkül, hogy kényelmetlenül éreznéd magadat. Ez a formátum nem érződik annyira vitának, mint inkább eszmecserének, de rendkívül intenzív tud lenni, különösen, ha a gondolatadók jól működnek ebben a helyzetben. És ezen a vitaesten ezzel nem volt ám probléma! Négy gondolatadó volt: dr. Pavlovits Tamás egyetemi docens, az SZTE BTK Filozófia Tanszékének oktatója, és az OHA tagja; Nyemcsok Éva Eső, ki PR-referens az SZTE Közkapcsolati Igazgatóságán, illetve a MigSzol alapítója; Márton Gábor, a Motiváció Egyesület munkatársa, és végül, de nem utolsó sorban Pejin Andrea, aki az Eötvös Koli seniora, a Bátor Tábor és a Mosolygó Kórház önkéntese, a zentai Vidám Kórház alapítója. 

Az este szervezői jól összeválogatták a gondolatadókat, mert így a témák széles skálán, több perspektívából előkerültek. 

Nagyon jó volt látni a szakkoli tagjait, ahogy szinte az első perctől kezdve aktívan belemerültek a beszélgetésbe, és aggódva mondták, hogy nem lesz elég 15 perc egy asztalnál. A válaszom leginkább az volt, hogy elég lesz arra, hogy rengeteg gondolat megfogalmazódjon bennük, amit utána tovább vihetnek a következő asztalhoz. És így is lett. A 60 perc World Café nagyon intenzív beszélgetéssel telt, én ugyan csak egy-egy részletet csíptem el, de azt kívántam, bárcsak ne kellene a háttérben csendben moderálnom (leginkább csak szólnom kellet, ha asztalváltáson volt a sor), és beülhetnék én is az asztalokhoz. A végén még volt némi összefoglalás, de azt láttam, hogy mindenkit - a gondolatadókat is - elgondolkodtattak a beszélgetések. És hát persze az se ártott, hogy volt nasi is :D

Összességében ez is egy nagyszerű alkalom volt, több mint 20-an voltunk, ami nekem csak álom a SzEDiK-en, és senki sem próbálta elkerülni a beszélgetést. 

És ez a két jól működő esemény (meg néhány megértő és bíztató beszélgetés is) azután történt, hogy én a legutóbbi posztomban azon panaszkodtam, hogy megint alig járnak SzEDiK-re, és kezd rajtam eluralkodni a motiválatlanság. SzEDiK-en nem vagyunk sokkal többen azóta sem, talán már visszaugrottunk 6 főre, de ez a két esemény azért megmutatta nekem, vagy emlékeztetett arra, hogy miért is csinálom ezt az egészet, akár 3 fővel, akár 20-szal. Mert szükségünk van ilyen beszélgetésekre, és szükség van arra, hogy megismerjük mások véleményét. Akár általánosan megszokott ez a társadalomban, akár nem. Mert jó. Mert felpezsdülnek tőle az agysejtjeim. Mert kinyílik a világ. (Mert SzEDiK! - bocs, ezt muszáj volt még ide a végére betenni...)

A múltheti foglalkozásról is hamarosan írni fogok (már ha túlélem a következő hetet, ahol 3 ZH, egy beadandó, egy prezentáció és két óraterv leadása vár rám - még szerencse, hogy óratervben már profi vagyok), ráadásul jövő héten nem lesz SzEDiK :( Igazából teljesen esélytelen, hogy legyen rá időm, és ha már csinálom, akkor csináljam jól, ugye? Meg hát aludni is kellene valamikor...

Utána viszont már csak egy találkozónk lesz május 9-én, ami megint egy kis félévzárós-meglepetéses-vitás összeruccanás lesz.

Addig is - vitára fel!

Sári

Vitára fel! - Volt, nem volt...

Elég régen írtam legutoljára, és nem azért mert nem akartam, hanem mert elment a motivációm (meg persze annyi ZH, referátum, meg miegymás volt rám zúdítva, hogy az se segített sokat...). Ugyanis az elmúlt három alkalommal alig volt valaki SzEDiK-en. 

Kezdődött a médiaetikás alkalommal, ahol velem együtt hárman voltunk, majd az Iskola és politika című foglalkozás első nekifutásánál már felküzdöttük magunkat négy főre. És nyilván értem, hogy nem csak nekem vannak ZH-im, hanem másoknak is, meg nem mindenkit érdekel minden téma. De valamiért rosszul esett visszajutni ahhoz a létszámhoz, amivel majdnem három éve kezdtünk. Különösen, hogy előző félévben volt, hogy 14 voltunk. 10-14 fővel változatos feladatokat lehet kipróbálni, minden alkalom különböző lehet, 3-4 fővel ez már kevésbé lehetséges. 

Beszélgettünk a 3 rendszeres visszajárómmal arról, hogy mit lehetne tenni, felvillant a kredites óra ötlete, de abban rengetege kérdés van (ki lesz tanár, aki bevállalja? mi alapján választjuk a kurzusra bekerülőket? mi lesz az értékelés alapja? mit csinálunk, ha inaktívak a feljelentkezők?...). Minden héten hirdetem facebookon az eseményeket, megosztom csoportokban... és azzal is tisztában vagyok, hogy a félévnek ezen pontján már nem fogok új embereket szerezni. Csak azt nem értem, a régiek, akik egy féléven keresztül folyamatosan visszajártak, most miért nem jönnek. 

Persze az ilyen típusú sikertelenség engem sem igazán motivál, és így a listámon folyamatosan hátrébb tolódik a SzEDiK, későn kerülnek fel az események... ördögi kör. 

Egyébként a médiaetikás foglalkozás adott ötletet az Iskola és politika témakörhöz. Miközben ugyanis az egyetem felé tartottam, és végiggondoltam a videorészleteket, amik eléggé aktuálpolitikai színezetűek voltak, és azon tanakodtam, hogy vajon ilyet lehet-e. Mármint kvázi egyetemi keretek között aktuálpolitikát is érintő kérdésekről beszélgetni. És miközben ezen gondolkodtam, jöttem rá, hogy már nálam is probléma van. Hiszen az egyetemen már mindenkinek van szavazójoga, ekkorra már aktív, tudatos állampolgároknak kellene lennünk, és még itt is tart bennünk az a berögződés, hogy nem szabad az iskolában politikáról beszélni. Semennyire. Szóval ezért gondoltam, hogy az iskola és a politika kapcsolatáról is fogok egy alkalmat tartani. 

Végül is két alkalom lett belőle, mert először csak hárman voltunk, és így inkább csak beszélgettünk, minthogy az előre ügyesen megalkotott óratervemet követtük volna.  Így az óraterv átcsúszott egy újabb hétfőre. Itt se voltunk sokan, összesen 5-en, de így legalább volt két kétfős csapatom.

A foglalkozásvázlat így nézett ki:

1. Bevezetés, jégtörés

2. Beszélgetés a témáról - középiskolai, egyetemi élmények felidézése - oké ez így, vagy nem?

3. Kétsarkos - négysarkos

4. Vita: a társadalomismeret tanár meghallgatása

Nézzük, hogy történt:

1. Bevezetés, jégtörés: azt említettem már, hogy folyamatosan késnek? És nem egy-két percet, hanem inkább 15-20-at! Egész egyszerűen lehetetlen időben elkezdeni a foglalkozást... 

2. Beszélgetés a témáról: az általános tapasztalat az, hogy a politikáról nem beszélünk az iskolában, vagy ha van is tanár aki beviszi, az valamelyik szélsőséges nézet "elvakult hirdetője", és mindenáron meg akarja győzni a diákokat az igazáról. De abban is megegyeztek, hogy ezen azért érdemes lenne változtatni.

3. A tételmondatok ezen a héten egészen jól sikerültek, még annak ellenére, hogy viszonylag kevesen voltak.

A fiataloknak jobban kellene ismerni a politikát. (fiatalok = 16-24)

A beszélgetés korábbi részén lényegében már volt egy gondolat, hogy igen, itt valami nem stimmel, és változtatni kellene, de volt, aki itt a vitában az ellenző oldalra állt. Ő azt mondta, hogy hogy nem a politikát, hanem a gazdaságot kellene a fiataloknak jobban ismerniük, mert akkor a politikusok nem tudnák őket manipulálni... Persze ebből egy "tyúk vagy tojás" dilemma kerekedett ki, de legalább érdekes volt hallgatni :D

A jól tájékozott választók az erős demokrácia kulcsai.

Ennél a tételmondatnál érdekes gondolatok vetődtek fel. Először is, mi az erős demokrácia? Végül valami olyanban egyeztek meg, hogy az erős demokrácia kapcsolatban áll a jó gazdasági teljesítménnyel, tehát ahol az egyik van, ott van a másik is (?). Aztán előkerült az "olyan" demokrácia fogalma, ami a csapat definíciója szerint intézményrendszerében demokrácia, megvalósulásában pedig nem... Az a kérdés volt talán a legizgalmasabban ehhez a tételmondathoz kapcsolódóan, hogy vajon hogyan győződik meg egy átlag állampolgár arról, hogy ő valóban demokráciában él-e. Na, ez egy nagyon jó kérdésfelvetés volt, de válasz nem igazán lett hozzá.

Lett volna még egy tételmondat, de ezt nem játszottuk le, mivel a beszélgetős részben ebben már megegyeztek (mármint a mondat tagadásában):

A politikának nincs helye az iskolában. 

 

4. Ez volt a legizgalmasabb része az estének. A szituáció a következő: a szedikopoliszi középiskola egyik tanárának fegyelmi tárgyalást tartanak. A tanár ugyanis társadalomismeret órán aktuálpolitikai (oktatásügyi) kérdésekre reagált. A szülők ezen felháborodva fegyelmi eljárást indítványoztak a tanár ellen. Azt még fontos tudni, hogy Szedikopoliszban a következő évben lesznek a választások. 

A feladat az, hogy két csapatra oszlanak a résztvevők, az egyik a védelem csapata, a másik a vádé, és bíró(k) pedig az iskolai bizottság, és a vége a dolognak az ítélet meghozatala. 

Nagyon jól sikerült a feladat! Kaptak felkészülési időt, majd 2 perces beszédeket kellett elmondaniuk. Végül is a vád oldala győzött, így a tanárt kénytelen voltam felfüggesztésre ítélni, de a védelem csak egy picikét maradt le. 

Egyébként ezt a feladatot több résztvevővel, kicsit több készüléssel még izgalmasabbra meg lehetne csinálni. Lehetnének szerepkártyák az esetről (a tanár, diákjai, szülők, kollégák, stb.), és a tanúkat a vád és a védelem beidézhetné, nekik pedig a szerepkártyák szerint kellene válaszolniuk. Egy kis ráfordítással szerintem nagyon izgalmas játék lehetne belőle. 

Szóval mostanában egy kicsit hullámzó a SzEDiK, és valószínűleg ebben a félévben már így is marad. De hátha következő tanévben megint jobb lesz :) Meg hát azért az olyan jó viták, mint ami itt a fegyelmi tárgyalásnál kialakul, csak megérik :D

Hamarosan felkerül a legújabb, most már sokkal aktuálisabb blogbejegyzés is!

Addig is: vitára fel!

Sári

Vitára fel! - IntegRÁCIÓ

Halihó!

Tudom már, annak idején miért hagytam abba a blogolást: időhiány miatt, ami sajnos most is utolért, akármennyire kellemetlen napi társ is... Szépen mutatja a teendőim fokozatos szaporodását, hogy a félév elején még volt időm keddenként  blogolni,  most meg péntek délután a vonaton ülve gépelem a bejegyzést. De legalább most jön a hosszúhétvége (=szigorlatra tanulás), aztán még tavaszi szünetünk is lesz! A szünetek miatt két SzEDiK el is fog maradni, de mielőtt erről beszélek/írok, először lássuk, mi is történt a héten.

Mint azt előre jeleztem, megint különleges alkalmunk volt (és még legalább egy ilyen lesz a félévben!), hiszen ezúttal a Motiváció Tanoda IntegRÁCIÓ kampányába csatlakoztunk be.  A lényeg az volt, hogy az iskolai integrációról vitázzunk. Miután jött a megkeresés, sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan is lenne legcélszerűbb  megtervezni a foglalkozást. Amikor felvetettem a kis társaságomnak, hogy lenne ez a téma, akkor nagyon hamar kiderült, hogy elég sok tévhit, rosszul ismert fogalom és pontatlan információ kereng a fejekben. Nem csak az integrációról, hanem akár a kisebbség, mélyszegénység fogalmairól is. Rájöttem, hogy muszáj lesz tisztázni ezeket a fogalmakat ahhoz, hogy egyáltalán beszélgetni tudjunk az integrációról. Volt egy olyan pillanat is, amikor úgy gondoltam, két alkalmat is rászánunk, aztán ezt elvetettem. (A sors iróniája, hogy a foglalkozás végére azt éreztem, hogy három alkalmat is ki tudna tölteni a téma...) Végül is elkészültem egy egészen tisztességes, egy alkalomra szóló óratervvel. Íme:

1. Jégtörés - bevezetés
2. Definíció

• 3-4 csapatokban dolgoznak
• fogalom-kártyákat kapnak a csapatok és megpróbálják definiálni a fogalmakat (pl. mélyszegénység, hátrányos helyzet, integráció, szegregáció, kisebbség, szabad iskolaválasztás)
• a csoportok által alkotott definíciót közösen megbeszéljük
• kiscsoportban megkapják a definíció-kártyákat, és össze kell párosítaniuk a fogalmakkal, ezután pedig össze kell hasonlítaniuk a saját csoportdefiníciójukkal
• ezután közösen megbeszéljük a definíciókat

3. Cikkek és vita

• részletek kiemelése az előzetesen facebookon megosztott cikkekből 
• L. Ritók Nóra: Az egyházi iskolál és a szegregáció (a "recept" rész; a "Mégis miért rejt magában problémát a helyzet? A jövő miatt." kezdetű rész)
• L. Ritók Nóra: Az integráció gátjai a terepi tapasztalatok tükrében (Alapfelvetések, Az integráció és a szegregátumok közösségei, A közvélemény)
• mozaiktechnikával végignézni a cikkrészleteket
• közösen átbeszélni a legfőbb pontokat, gondolatokat
• negatív brain-storming
• középre felkerül: staus quo: szabad iskolaválasztás
• vita - kétsarkos, négysarkos
• Meg kellene szüntetni a szabad iskolaválasztást. 
• Integrált oktatás sosem valósulhat meg.

4. Zárókör

Ugye hogy jól néz ki. Annyi azért hozzá tartozik a történethez, hogy hétfőn legalább egy órán keresztül vagdostam a kártyákat, vagy hat csapatra valót, és erre összesen 4-en (négyen!!!) jöttek el... plusz két vendég a motivációtól, így két három fős csapattal dolgoztunk, de nyilván izgalmasabb lett volna több  emberrel. És még azt is hozzáfűzném az óratervhez, hogy kevésbé  vitára, mind inkább közös gondolkodásra építettem fel a foglalkozást, ami nyilván látszik is rajta.

És akkor nézzük, hogyan is valósult meg az óraterv.

1. Jégtörés,  bevezetés.  Kezdjük ott, hogy késéssel kezdtünk, ráadásul úgy, hogy előző nap mindenkire ráírtam facebookon, hogyha jönnek, akkor érkezzenek időben... nyilván nem ment át az üzenetem... - oké, bocsi, ez olcsó nyelvészkedős poén akart lenni. Szóval, mikor elkezdtük, akkor csak egy rövid bemutatkozókört tartottunk, de ez a mi esetünkben elég is volt.

2. Definíció. Ezt a feladatot nagyon vártam, a kártyák elkészítésével rengeteget bíbelődtem, különösen a definíciók megkeresésével, megalkotásával, ráadásul többnél nem is találtam az internet tágas világában egy hivatalos definíciót. Szóval tudtam, hogy nem tökéletesek, de legalább alapot szolgáltathatnak a további diskurzushoz. Két csapatra osztottam tehát a társaságot, minden csapatra jutott egy Motivációs, akik tökéletesen belepasszoltak a játékba: hagyták, hogy a többiek megfogalmazzák a gondolataikat, de közben hozzá is szóltak, háttértudást, információt szolgáltattak,  ha szükség volt rá.  Kvázi élő könyvtárként működtek (amilyen gyakorlat egyébként van is!), és én ennek nagyon örültem. Ugyan az elmúlt két évben elég sokat foglalkoztam a HH-sok és HHH-sok helyzetével, meg még vizsgáztam is integrációval is foglalkozó tárgyból (pedagóguspalánta vagyok, na), meg még a foglalkozás előtt utána is olvastam, de ezt a tudásomat nem éreztem olyan biztosnak, hogy be merjem vállalni a tudásszolgáltató szerepét. Ők viszont első kézből szerzett tapasztalatokról tudtak beszélni, ami szerintem nagyon sokat hozzátett a foglalkozáshoz. Viszont ezzel a résszel rengeteg idő elment, a kiscsoportos és közös körökön egyaránt. Tanakodtam közben, hogy sürgessem-e őket, szabjam-e rövidebbre a definíciók kapcsán kialakuló diskurzusokat, de végül úgy döntöttem, hagyom, hogy menjen minden a maga ütemében. Így egy jó óra eltelt a foglalkozásból, mire eljutottunk a következő egységig.

3. Cikkek és vita. Ami azt illeti, átnevezhetném ezt az egységet egyszerűen Cikkekre. Merthogy a negatív brainstorming előtt megálltunk, mert addigra már közelebb jártunk a két órához, mint a másfélhez... Ennek a résznek egy óriási tanulsága volt, na jó, kettő. Egyrészt vannak, akik nem akarják elhinni, hogy amik a cikkekben le voltak írva, nemhogy megtörténhetnek, de meg is történnek. És hogy kinek a hibája, hogy az egyetemista korosztályból többeknek tényleg nincsen fogalma arról, a társadalom egyes rétegei körül mi zajlik? Nem tudom, de érdemes rajta elgondolkodni. A másik dolog pedig, hogy aki nem akarja, hogy meggyőzzék, azt nem is lehet. Felsorolhatsz akárhány érvet, bizonyítékot, tehetsz fel kérdéseket. Nyugodtan. Próbálkozz csak. De ez csak akkor működik, ha megvan a kompromisszumra való hajlandóság mindkét félben. De te legalább megpróbáltad.

A vége felé még egy utolsó gondolat, leginkább önreflexió. Az egyik résztvevő többször használta a "fehér - cigány" elkülönítést(?). Kétségem sincsen afelől, hogy ez nemhogy nem PC, de még csak nem is oké. Nem a cigány, hanem a fehér. Ennek ellenére nem reagáltam rá, pedig moderátorként nekem lett volna a feladatom, hogy az ilyesfajta megjegyzéseket kiszűrjem, megakasszam. És nem tettem, amin nagyon sokat rágódtam azóta. Még mindig nem tudom, miért nem. Talán azért, mert a megszólalóra azonnal érkezett válasz (nem a fenti megjegyzés kritikája, hanem a gondolatra reakció), és nem akartam megakasztani a vitát, utána pedig elment a pillanat? Vagy egész egyszerűen nem mertem bevállalni egy ilyesfajta konfliktust? Ha ez a helyzet, akkor nagyon-nagyon sokat kell még fejlődnöm ezen a téren.

A lényeg, hogy miután eltelt az idő a definíciókkal meg a cikkekkel, lezártam a foglalkozást. Szerintem így is nagyon hasznos volt. De abban most már biztos vagyok, hogy akár 3x90 percet is simán megérne a téma - egyben, természetesen. Az első óra nagyjából az lenne, amit nekünk sikerült végigcsinálnunk, a második óra lenne ami kimaradt, kicsit több vitával, a harmadik pedig akár mondjuk egy policys-képviseleti vitás rész. Talán egyszer.

Most jön egy szünet, március 15. miatt, szóval legközelebb két hét múlva találkozunk, egyelőre ismeretlen témában.

Addig is: vitára fel!

Sári

U.i.: Ha valaki szeretné elkérni a kártyákat, csak írjon rám facebookon, és szívesen átküldöm.