Újra itt! Két hét kihagyás után ismét lesz SzEDiK hétfőn, és a blogbejegyzést is ideje volt már megírnom. A kihagyásnak két oka is van: egyrészt mert közben volt egy őszi szünet-ecske (remélem, mindenki kihasználta semmittevésre ezt a kemény négy napot, ami nekünk az SZTE-n jutott, én biztosan), előtte pedig nekem jött közbe néhány egyéb elfoglaltságom, ami miatt nem tudtam megtartani a foglalkozást.
Szerintem a következő alkalom kárpótolni fog minket, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztásról lesz szó, de most még térjünk vissza az előző témához.
Már az első foglalkozáson is felvetődött a gender-equality (nemi egyenlőség) kérdése, a nyári élményekről beszélgetve előkerült az Olimpia is, majd felidéződött egy bejegyzés, komment vagy hasonló közösségi hálós megnyilatkozás, mi szerint a férfi és női úszóknak egy medencében kellene úszniuk - mármint hogy egymás ellen. Ezen a gondolaton azonnal elkezdtünk pörögni, és megegyeztünk, hogy fogunk még a félév során behatóan ezzel a témával foglalkozni. A legutóbbi alkalommal pedig ennek is eljött az ideje :)
Lássuk először a foglalkozás vázát:
1. Bevezetés - Mi a gender? Mi a feminizmus? Ki vagy mi a feminista? Ki vagy mi a "femináci"?
2. Gondolatébresztés - TED-videó - TEDWomen konferencia
3. Vita - két és négysarkos feladatok
4. Lezárás - vagy mégsem?
1. A bevezetés ismét brainstorming jellegű volt, így gyorsan és könnyen elő tudjuk hívni az előzetes tudását az éppen ott lévőknek. Én előre mindig átgondolom, hogy a foglalkozás során mely fogalmak kerülhetnek elő többször, és ezeket próbálom ilyenkor bedobni. Így ezekről lesz egy megállapodásunk, egy egyezményes "definíciónk", amivel utána tudunk dolgozni. Ezúttal a feminizmus, gender, társadalmi nem, biológiai nem, femináci, LMBTQIA szavakat, fogalmakat beszéltük át. Illetve szó esett a főként a svédeknél és más észak-európai népeknél egyre népszerűbb gender-neutrális nevelés kérdése is - ami lássuk be, a magyar valóságtól nagyon idegen (ami mondjuk erőteljesen meglátszódik a kérdéssel vagy egyes esetekkel foglalkozó cikkek írói felhangjában is, sőt, érdemes a komment-szekciókra is rápislantani...). Miután megegyeztünk abban, hogy mi mit jelent, kezdődött a vetítés!
2. A vázlatból egyértelműen látszik, hogy hasonlóan az előző alkalomhoz, most is hoztam egy TED-videót gondolatébresztőnek. Ez az előző alkalommal is bevált, és egyre inkább azt látom, hogyha olyan témáról van szó, amiről nincs mindenkinek egyenlő mértékű háttértudása, akkor nem elég a "közösségi tanulásra" hagyatkoznom, hogy majd tanulunk egymástól - igenis érdemes némi gondosan kiválasztott háttérinfót bevinni, ami alapja lehet a további vitának. Ennek pedig a tapasztalataim alapján a videó nagyon jó formája. Volt már, hogy cikkeket hoztam be és szakértői mozaik segítségével dolgoztuk fel a témát, de én a videókat is legalább ilyen jó forrásnak tartom - ha nem jobbnak is adott esetben.
Ahhoz, hogy valaki jó videót találjon, persze, rengeteg idő kell, végig kell nézni egy csomót (én erre az alkalomra készülve 5-6 tematikus TED-videót néztem végig, ráadásul közben megtudtam, hogy rendeztek már külön több TEDWomen konferenciát is - a bőség zavarában szenvedtem, és hát az a kell se volt annyira kényszerű...), és tudni kell előre azt is, hogy hogyan lehet utána használni az elhangzottakat. A végére sikerült két videóra leszűkítenem a választékot, és végül az a szempont győzött, hogy melyikben hangzik el több olyan dolog, amiről lehet utána beszélgetni, vagy inkább vitázni. Az egyik versenyző Roxane Gay Confessions of a bad feminist (Egy rossz feminista vallomásai) című előadása volt (talán az első TED videó, amit láttam és az előadó felolvasta a mondanivalóját). A nyertes pedig Michael Kimmel: Why gender equality is good for everyone - men included (Miért jó a nemi egyenlőség mindenkinek - a férfiakat is beleértve) című előadása lett végül.
A videó közel 16 perces, szóval elment a megnézésével és a megbeszélésével is jó kis idő (különösen, hogy 2-3 helyen meg is állítottam a videót, mivel az azonnali reakciókra, illetve a Kimmel által feltett kérdésekre érkező tippekre voltam kíváncsi). De ez a videó kifejezetten jó gondolatébresztőek, vitaindítónak bizonyult, ami megerősített a választásom helyességében.
(A ted.com pedig azért egy nagyonszuper dolog, mert a hivatalos feliratokkal együtt le lehet tölteni a videókat ingyen és bérmentve!)
3. A videó átbeszélése után pedig jöttek végre a tételmondatok! Az összes tételmondat remekül működött, aminek nagyon örültem, és szerencsére mindegyiknél álltak mindegyik oldalra (na jó, szinte mindig).
A férfiaknak több nemi alapú megkülönböztetéssel kell szembenézniük, mint a nőknek.
A nyugati nők több előnyhöz jutnak, mint a férfiak.
Az első két tételmondatról egyszerre fogok beszélni. Ezek is nagyon jól működtek, az elsőt kétsarkosként, a másodikat négysarkosként játszottuk végig. Érdekes tanulsága ezeknek talán az volt, hogy annak ellenére, hogy a társaság nyitott és alapvetően egyenlőség-párti (legalábbis annak tűntek), a kommunikációs, nyelvi sémáinkba mégis mennyire bele vannak épülve a berögzült nemi szerepek. Viszont szerintem nagyon hasznos volt, hogy erre is figyeltünk, hogy egy-egy ártatlannak tűnő kifejezésben milyen mögöttes tartalmak bujkálhatnak, amit talán észre sem veszünk. A PC mindenesetre nem könnyű ;)
A parlamenti képviselők bizonyos százalékának nőnek kellene lennie.
Ezzel a tételmondattal már korábban is foglalkoztunk, de direkt hoztam vissza megint - teszteltem őket egy kicsit... Kíváncsi voltam ugyanis, hogy azután, hogy erről a kérdésről többet beszélgettünk, változott-e a legutóbbi alkalom óta, ahol ez a tételmondat elhangzott, a visszatérők véleménye. És nem! Sőt, szinte szóról-szóra megint ugyanazokat az érveket hozták fel (többségében a tételmondat ellen), mint kb. egy évvel ezelőtt. A problémát egyébként a kötelezőség és a kiérdemelt pozíció konfliktusában látták az ellenzők akkor is és most is.
A női és férfi sportolók küzdjenek egymás ellen.
Ez volt az a tételmondat amire a leginkább kíváncsi voltam, tekintve, hogy a félév legelső alkalmán emiatt a gondolat miatt döntöttünk úgy, hogy foglalkozni fogunk ezzel a témával. Itt bezzeg viszont nagy volt az egyetértés abban, hogy nem értenek egyet a tételmondattal. Voltak ugyan ennek fokozatai (4 sarkosban játszottuk, és a "Nem értek egyet" és "Inkább nem értek egyet" oldalnál állt mindenki), de alapvetően mindenki elutasította a gondolatot. A téma kapcsán egyébként előkerült a paralimpikonok helyzete is, ugyanebbe a gondolatba ültetve. Végül is ugyanoda lyukadtunk ki, mint a parlamenti kvótás tételmondatnál - a bizonyított képesség fontosabb, mint a kvázi "hátrányos helyzetből" származó jogelőny.
A férfiak is kötelezően menjenek el GYES-re/GYED-re.
Erre a tételmondatra kevés idő maradt (ekkorra már jócskán kicsúsztunk bizony a 90 percből, bár ez senkit sem zavart különösebben, annyira belelendültünk). A tételmondat legkérdésesebb része az a kötelezőség kérdése volt, illetve a család eltartása volt még főbb ütközőpont. (Eltartani ugyanis, úgy tűnik, inkább a férfi tud... vagy mégsem?)
4. Lezárás: Amikor ennyire belelendülünk a vitába, hogy még pluszban ott is maradunk (kb. már csak mi voltunk az épületben néhány kósza írószellem mellett), elég nehéz lezárni is a vitát. Rengeteg gondolat, kérdés, mondanivaló bennünk marad még. A zárókört még az épület előtt is folytattuk, sőt, azóta chat-en is megindult a beszélgetés a rendszeresen visszatérő tagok között (egy diszkriminatívnak tűnő álláshirdetés kapcsán kezdődött el egy igazi cyber-disputa) - aminek én rettenetesen örülök. Hiszen ez azt jelzi vissza számomra, hogy a választott téma jó volt, és tényleg elgondolkodtatja, foglalkoztatja a résztvevőket a gondolat a "kötelező" 90 percen túl is.
Én nagyon elégedett voltam ezzel a foglalkozással, mivel mindenki nagyon várta, izgultam is egy kicsit, hogy minden jól süljön el (ilyen SzEDiK előtt már régen volt), de hamar megnyugodtam, hogy minden rendben volt.
A következő alkalommal pedig az amerikai elnökválasztásról fogunk beszélni. Megint sikerül majd nagyon aktuálisnak lenni - pont egy nappal az elnökválasztás előtt fogunk róla vitázni. Az biztos, hogy most rám is ismét jó kis készülés vár, tekintve, hogy az amerikai elnökválasztás rendszeréről én se tudok sokkal többet, mint amit filmekből meg középiskolás tanulmányokból összeszedegettem.
Addig is - vitára fel!
Sári
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése