Most mondhatod! - A népszavazásról...

A demokráciának az alapja, hogy az állampolgárok meghatározott időközönként kiválasztják a saját képviselőiket, akik utána az érdekeik szerint járnak el, illetve hogy bizonyos helyzetekben maguk az emberek is kinyilváníthatják a véleményüket egy-egy kérdéssel kapcsolatban - azaz népszavazhatnak. Na, ez lesz most vasárnap is, és mivel ebben a félévben kifejezetten törekszem az aktualitásra a tematikát illetően, így a legutóbbi alkalommal erről vitáztunk.

Az ilyen típusú aktualitásban az a veszély(?) rejlik, hogy átmegy a dolog politizálásba, ami egy érdekes dilemmája a vitázásnak. Egyfelől beszélni az aktuális dolgokról kell, különösen egy olyan helyzetben, amikor mondjuk egy népszavazás hatása, célja is kérdésesnek látszik, de belemenni egy politikai vitába sem célszerű. A disputa inkább az elvekről kell szóljon, mintsem egy-egy politikai oldal álláspontjáról. Tehát amikor megalkottam ennek a foglalkozásnak az óratervét, sokat dilemmáztam arról, hogy mennyire merülhetünk bele az adott népszavazás kérdésébe a vita közben, hol van a határ az elv és a mostani politikai kérdés között. 

Előre elárulom a csattanót: vita közben nem lehetett kikerülni, hogy a mostani népszavazásról beszéljünk, mindamellett sikerült elvekről és gondolatokról is vitázni.

Az óraterv a következőképpen nézett ki:

1. Jégtörő (ha lennének újak: játék) + bevezető beszélgetés a témáról

2. Érvelés - vita az állampolgári részvételről, véleménynyilvánításról

3. Problémafa: fiatalok passzivitása

4. Lezárás

Lássuk, hogy alakult:

1. Jégtörő - A bevezetésnél mindig készülők arra, hogy jönnek úja emberek - ez most nem (sem) történt meg, viszont régi-új arcok voltak, a visszatérőknek mindig nagyon örülök. A félév eddig legjobb létszáma jött össze: 6-an voltunk, ami a korábbi 4-hez képest előrelépés. Bevezetésként már előkerült az egész helyzet, miután átbeszéltünk néhány alapfogalmat, pl. hogy mi a különbség a választás és a népszavazás között, aztán persze innen eljutottunk az érvényesség kérdéséig, amiről azért elég sok szó esik mostanában minden oldalról. Arról is beszéltünk, hogy miről szól egyáltalán maga a népszavazás, és persze felmerült a gondolat, hogy alapvetően maga a megfogalmazott kérdés sem jó. 

2. Érvelés - Innen nem volt nehéz átkötni a beszélgetést az érvelős feladatokhoz, tekintve az első tételmondatot.

Egy rossz kérdésre nem kell válaszolni. 

Abban elég hamar megegyeztünk, hogy ez egy kifejezetten rossz tételmondat volt... Nagyjából egy perc után én is beláttam, hogy nem volt ez igazán jól megfogalmazva. Viszont a vitázók ettől függetlenül állást foglaltak a kérdés kapcsán - paradox módon megmutatva, hogy egy rossz kérdésre is lehet válaszolni (a kell részéről nem értettek egyet), de mivel a tételmondat sem volt az igazi, így ezt néhány perc után lezártuk. 

A választásokon való részvétel legyen kötelező.

Eredetileg az ilyen típusú tételmondatból eredetileg kettőt terveztem, egyet a "választásokon" a másodikat pedig a "népszavazáson" szóval. Ráadásul a kettő közötti különbéget az elején át is beszéltünk, de a tételmondatot meghallva egyszerre reagáltak mindkettőre, és mivel általánosságban a kötelezőség elvéről beszéltek általánosságban, így hagytam, a dolgot, így csak egy tételmondattal foglalkoztunk. 

Az volt érdekes számomra ezzel a tételmondattal kapcsolatban, hogy a csapat többsége az állító oldalra állt, ezt eddig általában fordítva tapasztaltam. 

A véleménynyilvánítás formáját mindenki maga választhassa meg. 

Ez volt az este legsikeresebb tételmondata, annak ellenére is, hogy első körben mindenki a tagadó oldalra állt (ezen is meglepődtem). Itt kénytelen voltam beugrani állító oldalra, hogy legyen némi különbség. Szabad véleménynyilvánításként a fórumok és a pillangók rajzolgatása merült fel példaként, ez utóbbi elég elvont példa volt. A tagadó oldalon viszont egy nagyon izgalmas gondolatmenet is elhangozott: ha mindenki magának választaná meg annak a formáját, hogyan mondja el a véleményét, akkor az erőszak, vagy éppen a robbantás is megengedett módja lenne. A korlátozás tehát lényegében a többiek védelmének érdekében történik ebben az esetben. 

Ezzel a tételmondattal véget ért az érvelős rész, és áttértünk a problémafára.

3. Problémafa - A vita során többször is előkerült, hogy milyen arányban mennek el szavazni, és hogy a fiatalok mondjuk átalánosságban kevesen mennek el. Ezzel kapcsolatban a Brexit is meg lett említve, ahol a fiatalok nagyon alacsony számban vettek részt a népszavazáson, inkább az idősebb generáció ment el. Középre tehát az került fel: kevés fiatal megy el szavazni.

A problémafánk a következőképp néz ki: 

A kép jobb szélén látszik egy kérdés kékkel felírva, ami vita közben vetődött fel: az egy dolog, hogy kevés fiatal megy el szavazni, de egyáltalán hány fiatalt lehetne megválasztani? 

4. Ezzel a gondolattal, kérdéssel zárult az este is, összességében egy jó kis estet zártunk, felmerült néhány nagyon izgalmas gondolat is. És hát az is bebizonyosodott, hogy lehet aktuálpolitikai kérdésekről higgadtan beszélgetni, vitázni, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet.

Én egy fontos tanulságot vontam le magamnak a vitaest végére: mindegy, hogy hogyan döntesz vasárnap, otthon maradsz, elmész szavazni, érvénytelenül, igennel vagy nemmel szavazol - a lényeg, hogy előtte tájékozódj, hogy miről is kell most döntést hoznod, tudd, hogy melyik variáció mit jelent, és saját magadnak meg tudd magyarázni, hogy miért azt választottad, amit. De állampolgári felelősséged, hogy nem mész el a téma mellett gondolkodás nélkül. 

Jövő héten, ha minden igaz, végre eljutunk az alternatív módszeres témakörig, amit már kétszer elhalasztottunk (egyszer betegség, majd pedig a népszavazásos téma miatt). 

Addig is, vitára fel!

Sári