Vitára fel! - Félévnyitás

Sziasztok!

Tegnap újraindítottam a blogot, ma meg megosztom az első beszámolót egy alkalomról, hétfőn ugyanis megtartottuk az új félév első találkozóját. 

Az első, és elég fontos lépés az előkészületeknél a hirdetés. A facebook oldalon minden héten elkészítek egy eseményt, csinálok hozzá plakátot, meg mindent, és megosztom az összes olyan csoportban, ahol ezt hagyják. (Ja, volt olyan csoport, ahonnan "kiutáltak", hogy minek osztok meg ilyen hülyeségeket hetente. Kommentárként erre annyit, hogy két party-esemény között szerintem elfért ((((egy egyébként leendő tanároknak szóló csoportban....)))) ...de hát haters gonna hate...) A régebben csak a félév elején csináltam teljes gőzzel a hirdetést, aztán szépen lassan rájöttem, hogy folyamatosan érdemes megosztogatni. Néha a tematika, néha talán a véletlenek összejátszása folytán a félév közepén is pottyannak be új emberek - van, hogy csak egy alkalomra, de van, hogy nálunk is ragadnak. 

Nyilván ahhoz, hogy hirdessek, tudnom kell előre a témát - most ez könnyű volt, hiszen nem volt téma. A félév első alkalmát (még ha tavaszi félévről is van szó), mindig új kezdetként értelmezem, és mindig egy kicsit bevezetés szaga van. Hiszen ilyenkor két alkalom között eltelik nagyjából két hónap, ami kemény(?) tanulással telik, állandó küzdelemmel a kettesért a jobb jegyért... Szóval az első alkalom nem felveszi a fonalat, hanem talán egy kicsit vissza is görgeti. Egyelőre bevált, kell egy kis ráhangolódás. (Meg egyébként is, ha az egyetemi tanárok nem tartanak rendes órát az első héten, akkor én sem fogok...) 

Téma híján is kell persze foglalkozás vázlat, ami nálam most nagyjából így nézett ki.

1. Nyitókör
2. Jégtörés - rabszolgapiac
3. Az érv felépítésének áttekintése
4. Érvelést gyakorló játékok - Azért, mert... és láncvita (Dilemma, disputa, demokrácia: 59.o, 60.o., 169. o.)
5. Kétsarkos-négysarkos (tételmondatok: u.o. 59. o.)
6. Tematika megbeszélése
7. Zárókör

Hát ez egy elég átlagosan kinéző óraterv lett. Az előző félévben jöttem rá (hosszú önreflexiózás után, persze), hogy nem nagyon variálom a foglalkozások menetét, és nagyjából ugyanabból a néhány elemből építem fel az órákat (kétsarkos-négysarkos, véleményvonal, akváriumtechnikával kisebb csoportmunkák, sorba rendezős feladatok). Ami egyfelől szerintem jó, hiszen alapvetően maguk a feladatok jók, a téma mindig változik, ezeknek már ismeri a csapat a szabályait, keretét, jól működnek, jól lehet velük dolgozni. Másfelől viszont ott van az az oldal, hogy van még csomó más feladat, ami ugyanígy fejleszt, képez, jó vitát eredményez, és egy idő után mindig ugyanaz unalmassá válhat. Ez így egyértelműnek tűnik, de az igazság az, hogy kemény felismerés volt, hogy lényegében mindig ugyanazt (kisebb változtatásokkal, persze) vezetem le. Szerettem volna magamat ennél kreatívabbnak hinni. De azt hiszem, ez inkább volt bátorság kérdése, mint kreativitásé. Miután megtapasztaltam, hogy ezek a feladatok jól működnek, egyszerűbb volt ezeket használni újra és újra, mintsem újakkal kísérletezni. Komfortzónán belül maradtam, mint tréner/moderátor, amikor az egész disputázásnak az lenne a lényege, hogy kimozduljunk egy kicsit a saját kereteinkből... Hát kimozdultam, a félév végén már hoztam be újabb feladatokat (pl. a láncvitát, meg a szakértői mozaikot is bedobtam), és jól sikerültek, sőt, a kis csapatom (azt hiszem, ez a szerkezet rájuk fog ragadni) külön megjegyezte a zárókörökben, hogy jó volt újat csinálni. Ennek ellenére, pont ez az óraterv, tök átlagos elemeket tartalmaz. De hát ez csak bevezetés...

Persze ez így jól néz ki papíron, de lássuk, hogy is zajlott le az egész.

Kezdjük azzal, hogy lemagáztak. Szerencsére nem a disputásaim. Már berendeztük a termet, de még beszélgettünk, vártuk a pontosan befutókat, és két egyetemista, határozottan korombeli lány egy termet keresett. Látták, hogy mi bent vagyunk, és úgy tűnt, leszűrték,  hogy én itt valami tanárféle vagyok, mert a következő kérdést intézték hozzám tnaárhozbeszélek-hangsúllyal: "Elnézést, meg tudná nekünk, mondani, hogy merre található az xyz terem?" AU! A kis csapatom tagjai pedig tágra nyílt szemekkel néztek rám, én meg, miután válaszoltunk nekik, döbbentem kérdeztem tőlük: "Most tényleg tanárnak néztek és lemagáztak?!" Egyértelmű igen volt a válasz. Meg sem próbálom megfejteni ennek a felettébb különös jelenségnek az okát... Eljutottunk idáig is...

Lényeg, ami lényeg, félretéve a megsértett egómat (különösen, hogy disputás körökben mindenki tegez mindenkit...) elkezdtem a foglalkozást. A szokásos "Hogy vagy? Túlélted a vizsgaidőszakot?" kérdés után néhány közérdekű információt osztottam meg (pl. hogy blogolni fogok), majd valahogy a jégtörést gyönyörűen átugrottam. Pedig kezemben volt az óraterv, rá is néztem, a szemem látta nagy betűkkel, hogy rabszolgapiac (ami egyébként a társaság egyik kedvenc játéka lett), és az agyam simán kihagyta. Erre persze már csak akkor jöttem rá, amikor már lement a foglalkozás fele. 

Így második pontként következett az érv felépítésének áttekintése. Az ábra a DIA mindkét disputával foglalkozó kiadványában megtalálható, én is ezt használom az elejétől kezdve. A csapatról azért annyit itt muszáj elmondanom, hogy hatan voltak, hárman már voltak SzEDiK-en korábban, hárman pedig nem. Ennek ellenére a kis rövid "elméleti áttekintés" során az újakat éreztem aktívabbnak - talán mert nekik új volt. Elméletre egyébként nagyjából csak ennyit szoktam szánni, a visszajáróknak már jól megy egy teljes érv felépítése, és amikor nagyon fontos, hogy ez meglegyen, akkor szoktam ismételni - főleg, ha újak vannak. 

A gyors elmélet után, már következett is a gyakorlat, először is az Azért, mert... játékot játszottuk (leírást lásd a fentebbi linken). Előre készültem számozott cetlikkel, illetve négy komolyabb témát választottam: 1. környezeti probléma, 2. szociális probléma, 3. gazdasági probléma, 4. egyetemi élethez kapcsolódó/oktatási probléma. Számomra meglepő módon, bár utólag belegondolva tényleg logikusnak tűnik, a 4., tehát az egyetemi témánál nem születtek azonos problémák a három csoportban, a többinél igen. Ugye mindig van az a "gyerek", aki talál egy kiskaput: itt is volt, aki az első három dologhoz ugyanazt szerette volna írni, merthogy van olyan probléma, ami egyben környezeti, szociális és gazdasági is... Érdemes erre gondolva is megfogalmazni az instrukciókat :D

Az érvelések egyébként jól mentek, illetve a feladat második részénél a mondatok befejezése/elkezdése is. Ennek a feladatnak nyilván az volt a lényege, hogy az érv struktúráját gyakoroljuk, és nem az igazi vita, de annak jól működött. 

A második gyakorló feladat a Vitalánc (lsd. kiadványban) volt, amit már előző félévben is játszottunk (komfortzónából kilépés, ugye...), annyi újítást hoztam, hogy készítettem három-három lapot a két oldalnak, amelyeket a feliratnak megfelelően fel kellett mutatniuk az új megszólalóknak: ÚJ ÉRV, CÁFOLAT, KÉRDÉS. Amikor újra átnéztem a feladatot, megtetszett a lapok ötlete (azt hiszem, a sárga könyvben lapok nincsenek, a zöldben pedig vannak ennek a feladatnak a leírásakor), és mivel némi érvelési tudatosításnak szántam a feladatot, úgy gondoltam, kipróbálom. És ami azt illeti, tényleg működött. Hamar rájöttek, hogy az új érv és a cáfolat közötti határ néha elmosódik, néha a kérdés átmegy cáfolatba, vagy fordítva, és nem is olyan könnyű követni, hogy mikor mit is akar az adott megszólaló. Néha csak úgy röpködtek a lapok...

A tételmondat ennél a feladatnál egyébként a következő volt: A gazdagoknak több adót kellene fizetniük, a szegényeknek kevesebbet. Az elején az állító oldal elment a definiálás lehetősége felé, ami nagyjából két megszólaló után elindított egy definíciós vitát, amit leállítottam, egy perc alatt teljesen másról kezdtek el vitatkozni, mint ami a tételmondat volt. (Ritkán szólok bele ennyire a vitába, de elképesztő távolra jutottak nagyon hirtelen.) De szerencsére gyorsan visszatértünk magához a tételmondathoz, és nagyon izgalmas és élénk vita kerekedett ki. A legizgalmasabb kérdés, vagy problémafelvetés a vita során szerintem a következő gondolat volt: "Lehet-e valakit azért büntetni (értsd, jobban megadóztatni), mert ügyesebben csinálta a dolgát, képes volt sikeressé válni?" Szóval igen, jó kis vita kerekedett belőle :D

Ezek után tértünk rá a kétsarkos vitára, ami az all time favorite feladata a csapatnak. Mindig bejön. Pang a foglalkozás? Négysarkozzunk! Tutira működni fog. Mivel elég kevesen voltak, most csak két sarokkal játszottunk (ajánlom laminálni a négy lapot - könnyen kezelhető, és környezetbarát), az első tételmondatunk: El kellene törölni az iskolakötelezettséget. Végül az ellenző oldalt nyert, ami lássuk be, sarkos vitánál elég ritka, de amikor feltették azt a kérdést, hogy: "Ha nincs iskolakötelezettség, akkor ki tanítja meg a gyereket olvasni?", szépen mindenki átvándorolt a támogató oldalról. Mégiscsak egyetemistákról van szó...

A második tételmondatra nagyon kíváncsi voltam, egy kicsit talán absztraktnak is tartottam, de úgy gondoltam, záró mondatnak jó lesz: A cél szentesíti az eszközt. Legnagyobb meglepetésemre, ebből lett a legnagyobb vita! Elég nehéz volt véget vetni neki, mert kezdtünk kicsúszni az időből, de még maradtak bent érvek. Itt talán a legsúlyosabb mondat, kérdés ez volt: "A világbékéért kipusztíthatjuk-e az emberiséget?" Na igen, ez a téma elő fog még kerülni a félév során, ezt előre megsúgom... ;)

Lezárásként pedig témaötleteket vetettünk fel, hogy miről beszélgethetnénk a félév során. Ezt egyelőre nem árulom el, sőt, egy későbbi bejegyzésben a tematika problematikájáról is fogok bővebben szólni. A zárókör jó volt, pozitív visszajelzést kaptam, negatív talán annyi volt, hogy az első rész lehetett volna egy kicsit rövidebb, ami abszolút jogos észrevétel, de úgy gondolom, egy kis ismétlés azért a félév elejére belefért :)

Én jól éreztem magamat, előre készülve a blogbejegyzésre, egy kicsit másként figyeltem őket is, és magamat is, de elégedett voltam az eredménnyel. Persze ez még bőven komfortzónán belül volt, na de majd legközelebb...!

Addig is: vitára fel!

Sári

Tételmondatok: 

1. A gazdagoknak több adót kellene fizetniük, a szegényeknek kevesebbet.

2. El kellene törölni az iskolakötelezettséget.

3. A cél szentesíti az eszközt.

(3/3 jól működött)